II. Tard földrajzi környezete

A titokzatos kaptárkövek

     A titokzatos kaptárkövek Tard környékének másik jellegzetes geológiai érdekességei az ignimbrit mellett, a településtől északra található kaptárkövek. A Cserépváraljára vezető műúttól nyugatra nyíló Furgál-völgy északi oldalán hatalmas cápauszonyokként sorakoznak a kúpalakú kaptárkövek. Az öt sziklán összesen 32 db fülke van. Az apraja 3 m, az öregje 7­8 m magas torony. A vakablakok száma különböző. Az egyiken 10, a másikon 8, a harmadikon 7, a negyediken 5, az ötödiken 2. Alak szerint a fülkék vagy kettéhasított kúpot vagy hosszúkás négyszöget utánoznak. Átlagosan 50 cm magasak, szélességük 15 cm, fülkemélységük 20 cm."[10]
     A műúton továbbhaladva északra a Csordás-völgy kicsiny, keleti mellékvölgyében is ráakadhatunk egy öt sziklából álló kaptárkő csoportra, amelyeken öszszesen 32 fülke található.
     A környék legismertebb kaptárköve a Mangó-tető déli oldalából kimagasló Nagykúp. A Nagy-kőkapu alatti, meredek lejtőből emelkedik ki a 16,2 m magas tufakúp, amelynek oldalán 25 db erősen elkopott fülke található. Az idősebb helybéliek ördögtoronyként is emlegetik.[11] 1960-ban Korek József által vezetett régészeti ásatás tárta fel a kaptárkő környékét, de igazi, értékelhető eredményt az ásatás nem hozott. A kaptárkő előteréből két darab XI­XII. században keltezett edénytöredék (hullámos kerámia) és egy karddarab került elő, míg a magasabb szintről üvegdarabok és egy kovácsoltvas mécstartó. Ezekből és a Szomolya környéki kaptárkövek ásatási leleteiből arra következtettek, hogy a fülkék használati ideje a XI­XV. század közé tehető.[12] A Nagykúpot és a tőle keletre lévő 5 fülkés Kiskúpot, közvetlen környezetükkel együtt 1960-ban természetvédelmi területté nyilvánították. 1977. január 1-től, az összes kaptárkővel együtt, a megalakult Bükki Nemzeti Park oltalma alá került.[13]
     A múlt század kutatói a szabályos, kúpalakú kaptárkövekről azt gondolták, hogy azokat az ember faragta ki. Ma úgy tartják, csak a fülkéket és egyéb üregeket vájta emberi kéz, és maguk a sziklák, jellegzetes formáikkal a természet munkájának eredményei. A kúpforma kialakulását eddig az eltérő kőzettani viszonyokkal magyarázták. Az elmélet szerint a riolittufával borított területen a vulkáni utóműködés során feltörő kovasavas oldatok eredményeként a gyengébb riolittufa ellenállóbbá vált és megkeményedett. Ezek alkotják a kúpokat. A hatalmas esőzések az eltelt évmilliók alatt a keményebb kőzet mellől egyszerűen kimosták a lazább, át nem itatott tufakőzetet, így lassan láthatóvá váltak a kúp formájú kaptárkövek.[14]
     A legújabb kőzettani elemzések, mikroszkópos vizsgálatok nem igazolják a kovásodást, és a környező területeket ért erősebb mállasztó hatást. Mi lehet az akkor, ami megvédte a köveket a lepusztulástól?
     Borsos Balázs szerint a köveket fedő keményebb kéreg az, ami segíti a kúpok kiemelkedését a mellettük lassan eróziót szenvedő felszínből. A riolittufa felszínét borító kéreg a csapadékvíz, a levegő és az élőszervezetek hatására jön

	A kaptár kövek egyike a Mangó-ttetőn (Fotó: Kovács Zs.)

létre a napsütés segítségével. A kémiai mállás során az esővíz, a talajvíz oldja a kőzeteket, a felületről a kevésbé ellenálló agyagosabb részek lehordódnak, az ellenállóbb anyagok visszamaradnak és egy védő, keményebb kéreggé állnak össze. Ez a kéreg a termőtalaját vesztett, csupasz kőzeten is tovább vastagszik. Ha súlyánál fogva nagy foltokban leválik a kúpról, akkor a friss felületen rövidesen újból elindul a kérgesedési folyamat. A napsütés hatására a hegyek délnyugati oldalán alakul ki a legideálisabb feltétel a kőzet kérgesedésére. Ezt a kaptárkövek ilyen irányú elhelyezkedése is igazolni látszik. Ahol a kérgesedés nem indul meg, ott a felületi leöblítések a már ismert módon bevágják a lejtővállakon kezdve a kőzetet, folyamatosan mélyítve a kúpok magasságát.[15]
     A két elméletből kitűnik, hogy a kaptárkövek vizsgálata még nem tekinthető befejezettnek. Megnyugtató, tiszta képet kialakulásukról ­ jelenlegi ismereteink alapján ­ nem mondhatunk. A növekvő környezeti ártalmak egyre gyorsabban pusztítják, koptatják felszínüket. Ha romboló tevékenységük tovább folytatódik ­ melyeket az emberi hatások gerjesztenek ­, akkor rövidesen nem fog módunkban állni továbbkutatni őket.
     A kaptárkövek kialakulása mellett ugyanígy nem tisztázott még az ember által vágott fülkék rendeltetése sem. A kaptárfülke, olyan befaragott keretnyommal rendelkező mesterséges sziklaüreg, amelyeket valamilyen fedőlappal lezárva használtak.
     Találgatások, viták kísérték végig a kaptárkőkutatás történetét. A kaptárkövek első kutatója, a múlt század neves egri régész-történésze, Bartalos Gyula a képződményeket sziklalobroknak nevezte el, és egy emelkedett szellemű nép emlékszerű műveinek, síremlékeinek tartotta.[16]
     A hagyomány szerint voltak, akikben Szent István korabeli pogánylázadás emlékét idézi fel, amely szerint az elesett vezérek hamvait helyezték a fülkékbe. Egy másik szájhagyomány szerint a török időkben használták méhészkedésre a fülkéket. Voltak, akik a hun-magyar hősök vagy nagyobb nemzetségek síremlékeinek, kelta néptörzsek urnatemetkezési helyeinek vélték a vakablakos sziklákat, mások pedig áldozóhelyeknek, ún. bálványtartóknak gondolták azokat.[17]
     Saád Andor 1966-ban megjelent cikke nyomán általános feltevéssé vált, hogy a kaptárkövek a XI­XIV. századi erdei sziklaméhészet emlékei és a fülkékben méhcsaládokat tartottak.[18] 1996-tól újra vizsgálták a kaptárköveket a meglévő topográfiai, és tipológiai jellemzők összesítése révén. A következtetések alapján teljes bizonyosságot nem tudtak a kutatók a kifaragás okaira adni, de a legtöbb negatív bizonyíték a méhészeti rendeltetés, valamint az urnatemetkezés és egyéb temetkezés ellen szólt. A kultikus, áldozati célú fülkehasználat ellen nem fogalmazódott meg kizáró ok.[19]
     A legutolsó vizsgálatok és feltételezések a vallási célzatú szakralitást erősítik, felhasználva a kaptár szavunk etimológiáját, ami törvénnyel, szokással, rítussal kapcsolatos valamilyen készítmény, faragvány (bálvány) megjelölésére szolgáló ősműveltségi fogalom.[20]

 

10. Kolacskovszky, 1934. 219­220.
11. Mihály, 1979. 53.
12. Mihály, 1979. 59.
13. Mihály, 1979. 59.
14. Répánszky, 2000. 42.
15. Baráz, 2000. 59­61.
16. Bartalos, 1891. 137.
17. Baráz, 2000. 5­7.
18. Saád, 1996. 35.
19. Baráz, 2000. 7.
20. Baráz, 2000. 22.