Előző fejezet Következő fejezet

XXIII. Leggyakrabban használt régi- és idegen szavak, fogalmak magyarázata

ADMINISZTRÁTOR: az egyházmegye vagy község ideiglenes vezetője.
AGENTIÁLIS: szertartásos.
AGILIS: felesége jogán nemesi birtokkal rendelkező nem nemes ember.
ALISPÁN: a középkorban a vármegye élén álló megyeispán által kinevezett helyettes, a XVI. századtól a vármegyei nemesek közgyűlése által a főispán helyetteseként megválasztott személy.
ALLÓDIUM (majorság): a földesúrnak saját kezelésű földje, amelyet nagyrészt a jobbágyok robotmunkájával, kisebb részben napszámosokkal vagy fizetett cselédekkel műveltetett meg.
ANNO: évben, évében.
APPERTINENTIÁK: tartozékok.
ÁRENDA: bérlet, bérleti díj.
ARMALISTA: csak nemesi levéllel, birtokkal nem rendelkező nemes.
BÜRÜ: kis híd, palló.
CANONICA VISITATIO: egyházlátogatás, egyházlátogatási jegyzőkönyv.
CASSA PAROCHORUM: plébániai, egyházi pénztár.
CASULA: miseruha.
CENZUS: a földesúr részére a jobbágytelek vagy zsellérház telkének használatáért évente fizetett pénzjáradék.
CIBÓRIUM: áldoztató kehely, amelyben az ostyákat tartják.
CLASSIS: osztály.
COMMISSARIUS: megbízott, kiküldött, biztos.
COMPOSSESSOR: közbirtokos.
CONSRIPTIO: összeírás.
CONSISTORIALIS: szentszéki, egyháztanácsi gyűlés.
CONSISTORIUM: egyháztanács.
CONTRACTUS: szerződés, megállapodás.
CONTRIBUENS: adózó.
CONTRIBUTIO: 1. Felosztás, kiegyenlítés. 2. Egyenlő hozzájárulás. 3. Közadó.
CONVENTIO: szerződés, megállapodás, az ennek alapján járó jövedelem.
CONVENTUM: megállapodás.
CURATOR (kurátor): az egyházközség gondnoka.
CURIA (kuria): fő- és köznemesi udvar, udvarház, nemesi föld.
CSELÉD: 1. Valakihez hosszabb ideig elszegődő mezőgazdasági bérmunkás. 2. Munkáltatójánál lakó háztartási alkalmazott.
DECLARÁL: kihirdet, kinyilatkoztat, kijelent. régi- és idegen szavak, fogalmak magyarázata
DEKLASZÁLT: 1. Eredeti társadalmi osztályából kiesett és hátrányosabb körülmények közé jutott személy. 2. Lezüllött, elzüllött.
DÉNÁR: az 1325­1740 között aranyból vert forint váltópénze. A XIV­XVI. században 100 ezüst dénár tett ki egy aranyforintot.
DEPUTÁCIÓ: egyházi küldöttség.
DESERTA: ideiglenesen elhagyott jobbágytelek, elhagyott vagy teljesen elpusztult ház.
DÉZSMA: 1. Az egyháznak fizetendő tized (adó). 2. A kései feudális Magyarországon a kilenced mint második tized.
DICA (dika): az országgyűlés által megszavazott, a jobbágytelek után fizetendő állami (hadi) adó.
DIDACTRUM: tandíj.
DIE: nap.
DIOECIS: egyházmegye.
DIKÓ: keskeny lócaszerű ágy.
DIRECTOR: igazgató, jószágigazgató.
DISTRICTUS: adókerület.
DOMESTICI: hazaiak, otthoniak.
DOMINUM: 1. Vendégség. 2. Tulajdon.
DUALIZMUS: a két központú Osztrák-Magyar Monarchia idejére eső korszak köznapi elnevezése (1867­1918).
EKLÉZSIA: egyházközösség, gyülekezet.
ÉLET: gabona.
EMBERVÁGÓ: földmérték. Egy ember által egy munkanap alatt lekaszálható rét, kb. 1200 négyszögöl.
ESKÜDT: hites, a községi elöljáróság választott tagja.
EXTRANEI: idegenek.
FAIZÁS: jobbágyok tűzi- és épületfa vágásának joga, erdőhasználat.
FERTÁLY: valaminek a negyed része.
FILIA: leányegyház, fiókegyház.
FISKUS: állampénztár, kincstár.
FOND: kútfő, alap, levéltári alap, raktározási egység.
FONT: súlymérték, 56 dkg.
FORINT: 1325­1900 között, majd 1946 óta forgalomban lévő, különféle fémből vert pénzfajta. 1. Aranyforint = 1325­1740 között aranyból vert pénzérme. A XIV­XV. században 100 ezüst dénár, a XVIII. századmásodik felében 430 ezüst dénár tett ki egy aranyforintot. 2. Rajnai forint (rénesforint) = az osztrák örökös tartományokban és hazánkban is forgalomban lévő ezüstpénz, amelynek rézből vert váltópénze a krajcár volt. 60 krajcár tett ki egy rénesforintot.
FŐISPÁN: a nemesi vármegye élén álló személy.
FÖLD ÚJRAOSZTÁSA: a falusi földközösségben meghatározott időközönként a szántóföldek sorsolás útján történő újraosztása.
FŐSZOLGABÍRÓ: a nemesi vármegye önkormányzatának tisztviselője, aki elsősorban az igazságszolgáltatásban tevékenykedett, utóbb a járási hivatal vezetője.
FRONT: harcvonal, amelynek mentén az ellenséges harcoló csapatok egymás396 sal szemben állnak.
FUNDUS: telek, jobbágytelek.
GARAS: krajcár értékű váltópénz.
GUZSALY: a kézi fonáshoz használt eszköz, amelynek rúdjára tekerik rá a kendert, a lent.
HERŐCE: forgácsfánk.
HOLD (katasztrális): területmérték, 1200­1600 négyszögöl.
HOMO REGIUS: lásd királyi ember.
HOSPES: más helyről érkezett jövevény, telepes.
HUMERALIA: vállkendő.
HUMUSZ: jó minőségű termőföld.
ICCE: időben és térben tág határok között változó űrtartalmú mérték. Kb. 0,8­0,9 liter.
IGNIMBRIT: vulkanikus kőzetfajta, erősen összesült, összeolvadt tufaképződmény.
INDIVIDUÁLIS: egyedi, egyéni.
INFLÁCIÓ: pénzromlás.
INFRASTRUKTÚRA: a gazdaság működésének üzemen kívüli előfeltételeit biztosító álló- és forgóeszközök: a lakásállomány és a legkülönfélébb szolgáltatások (művelődésügy, közlekedés, hírközlés, egészségügy, kereskedelem stb.) állóeszközei, illetve ezek hálózata.
INQUILIUS: lásd zsellér.
INSTÁL: beiktat.
INSTANCIA: kérés, kérvény.
INVENTÁRIUM: leltár, jegyzék.
INVESTIGATIO: (ki)nyomozás, kikutatás.
IUDEX: bíró.
IUGERUM: 1 holdnyi földterület.
JÁGER: vadőr, urasági tiszttartó.
JOBBÁGYTELEK: a földesúr által a jobbágy használatára bizonyos szolgáltatások fejében átadott földterület, amely a XV­XVI. században egy holdnyi házhelyből és mintegy 30­40 hold szántóból és rétből állt.
KALANGIA: (kalangya) kévéből rakott szénaboglya.
KALKATÚRA: dűlő, nyomás.
KAMARA: a királyi kincstár, a királyi jövedelmeket kezelő hivatal, intézmény.
KÁNTOR: az énekes szertartásokat (orgonán és) énekszóval vezető egyházi alkalmazott.
KAPÁS (szőlő): munkaigényt kifejező földmérték, egynapi munkával bekapálható szőlőterület, általában 250­300 négyszögöl.
KAPITALIZMUS: az újkorra jellemző gazdasági- és társadalmi rend.
KÁPTALAN:a püspök tanácsadó testülete, amelynek eredetileg 12 kanonok volt a tagja, mely a történelemben hiteles helyként is működött.
KASZÁS: egy napi munkával lekaszálható terület. Általában 1200 négyszögöl.
KERESZT: 15­30 kévéből álló, kereszt alakban összehordott gabonarakás.
KETTŐS ADÓZÁS: az ország azon területeire nehezedő (köztük Borsod és Abaúj megyék) súlyos teher, ahol a XVI­XVII. században mind a törökök, mind a magyarok beszedték a falvakra kivetett adójukat.
KÉVE: a levágott és összekötözött gabona legkisebb mértékegysége.
KILA: 1. Régi súlymérték, kb. 30 kg. 2. Űrmérték, kb. 1 pozsonyi mérő, azaz 62,08 liter.
KILENCED: földesúrnak a jobbágyok által adott terményadó.
KIRÁLYI EMBER: peres ügyben, elsősorban határvitáknál a király megbízásából és képviseletében eljáró személy.
KOLERA: a XIX. században megjelent (Magyarországon először 1831-ben) szüntelen hasmenéssel és hányással járó (gyakran halálos) ragályos betegség.
KOMMENCIÓ: mezőgazdasági cselédek megegyezés szerinti (természetbeni) járandósága.
KONFLISKÁLÁS: elkobzás, lefoglalás.
KONGRUA: a lelkészeknek az egyházi jövedelem kiegészítéséül folyósított államsegély. KONVERTITA: más vallásra tért, hitet változtatott személy; valamely vallás új hívője.
KÖBÖL: 1. Változó űrtartalmú bormérték. Az egri köböl 25,15-, a kassai 13,43- , a miskolci 16,79 liter volt. 2. Gabonamérték, amely kassai köbölben 83-, a miskolciban 118 litert tett ki. 3. Területmérték, a pozsonyi köböl kb. 0,5 kat. holdnyi terület.
KRAJCÁR: lásd forint.
KURIÁLIS: egytelkes nemes.
KÜLTERJESSÉG: szabadban tartott, legeltetett állatok.
LÁB: régi hosszmérték, kb. 30 cm.
LEÁNYNEGYED: leányok örökségrésze a feudális jogban. Apjuk halála után a hajadonok az ingatlanok negyedrészét vehették birtokukba, férjhez menetelük esetén ennek fejében megfelelő ingóságot és pénzt kaptak.
LECTICA: párbér.
LIBERA: zene az énekes gyászmisét követő, a koporsónál tartott halotti könyörgés.
LICENCIATUS: egyetemi végzettséggel, képesítéssel rendelkező személy.
MAJORSÁG: földesúr saját kezelésű birtoka, allódiuma.
MÁRIÁS: 20 krajcár értékű ezüst váltópénz.
MATER: anyaegyház.
MELIORÁCIÓ: talajjavítás, a talaj gyökeres megjavítása (lecsapolás, öntözés, futóhomok megkötése stb. által).
MESZELY: Kb. 3 dl-nyi űrmérték folyadék mérésére.
MÉTERMÁZSA: 100 kilogramm.
NATURÁLIS: természetes, természeti.
NÉGYSZÖGÖL: területmérték, 3,6 négyzetméter.
NOTARIUS: jegyző.
NYÍLVETÉS: különböző hosszúságú nyílvesszőkkel, pálcákkal és cédulákkal történő sorshúzás, a földterület szétosztása végett.
NYOMÁSKÉNYSZER: a falusi földközösség határbeli, mindenkire kötelező azonos termények termesztése.
OB DEFECTUM NOTARI: jegyző hiányában.
OBSZIDIÁN: különféle színekben előforduló, igen kemény, vulkanikus eredetű ásvány.
OKLEVÉL: középkori jogbiztosítékkal rendelkező irat.
ORDINARE: avatni, rendelni.
ORDINARIUS: felszentelt, felavatott, felrendelt.
ORNAMENTIKA: díszítmény, díszítő művészet.
ORTÁS: irtás, irtásföld.
ÖL (bécsi): hosszmérték, 1.896 méter.
ÖSSZLETT: földrajzi kifejezés, a kőzet összetételét jelenti.
PACIFIKÁLIA: békéltetés, lecsendesítés, lázadás elfojtása.
PADIMENTUM: népiesen a padló, a padozat.
PALLÉR: kőműves és ácsszakmában munkavezető.
PARÓKIA: 1. Egyházközség; az itt betöltött papi állás. 2. Paplak, lelkészi hivatal.
PATÉNA: ostyatányérka, tál.
PÁTENS: parancs, rendelet.
PIPI: piros kendő.
PLATNI: a tűzhely fedőlapja.
PLUVIÁLÉ: díszes papi palást a misén kívüli egyéb szertartásokhoz.
POLTURA: a magyar ezüstdénár felét érő aprópénz, amelyet 1807-ben vontak ki a forgalomból.
PORCIÓ: hadiadónak a katonák ellátására szolgáló természetben adott része.
PORTA: lásd jobbágytelek.
PORTÁTILE: hordozható oltár.
POSSESSIÓ: 1. Birtok, földbirtok.2. Jobbágy falu, település.
POZSONYI MÉRŐ: 1. Űrmérték, 62,08 liter. 2. Területmérték, kb. 0,5 kat. hold.
PREDIUM: 1. Földesúr saját kezelésű birtoka, allódiuma. 2. Szolgálathoz kötött adománybirtok.
PREFEKTUS: elöljáró, felügyelő, jószágigazgató, nagyobb közigazgatási egység vezetője.
PRESBITER: a református egyházaknál az egyházközségi tanácsok világi tagja.
PRESBITÉRIUM: protestáns egyházközségi tanács.
PRIVILÉGIUM: 1. Előjog, kizárólagos jog. 2. Kiváltság, nemesi előjog.
PROTOKOLLUM: jegyzőkönyv.
PROVENTUS: jövedelem, bevétel.
PUNCTUM: pont.
PUTTÓ: meztelenül ábrázolt angyalka, fiúgyermek.
RAJNAI FORINT: rénesforint, a XVI­XVIII. században használt pénzegység, ami hatvan krajcárt ért. Lásd még forint.
RECTOR (rektor): iskolamester, tanító.
RÉKLI: könnyű, bő szabású, szűk nyakú blúz.
REKVIRÁLÁS: 1. Hatóságilag, térítés ellenében igénybe vett ingó dolog, főleg háború idején. 2. Összeszed, összeszerez, összeharácsol (főleg katonaság élelmet, takarmányt stb.).
RUSTICUS FÖLD: paraszti föld.
SABBATH: szombat.
SARJÚ: levágott, lekaszált növény tövéből ugyanabban az évben újra nőtt hajtás.
SEKRESTYE: a katolikus templomban a szertartáshoz szükséges tárgyak őrzésére és a pap öltözőjéül szolgáló helyiség.
SERVITOR: familiáris, szolgáló, valamilyen szolgai függésben lévő személy, inas.
SESSIO: 1. Jobbágytelek. 2. Nemesi telek.
SING: a rőfnél rövidebb hosszmérték, kb. 60 cm.
STÓLA: 1. Vállon viselt, hosszú, keskeny, téglalap alakú kendő. 2. Papnak bizonyos egyházi szolgálatokért fizetendő díj.
STUKATÚR: mennyezetre erősített, berakott nádréteg.
SUCCESSOR: (jog)utód.
SUMMA: összeg.
SUMMÁS: megszabott járandóságért idénymunkára szegődött munkás a tőkés mezőgazdaságban.
SUPERINTENDENTIA: egyházkerület.
SURC: férfikötény.
SZAPU: két vékát kitevő mértékegység.
SZÉL: a vászon szövési szélessége, mint hosszmérték.
SZOLGABÍRÓ: a vármegyei nemesség által választott személyek, akik a területi (járási) igazságszolgáltatás és közigazgatás helyi vezetői voltak.
TABERNÁKULUM: 1. Szentségház. 2. Íróasztalul szolgáló lehajtható lappal ellátott magas, fiókos szekrény.
TAGOSÍTÁS: szétszórtan fekvő birtokrészek egyesítése.
TANÁCS: a szocializmus éveiben (1950­1990) a települést irányító választott testület".
TARLÓ: az a föld, amelyről a gabonavetést levágták.
TAXA (taksa): adó.
TAXÁS JOBBÁGY: szolgáltatások egy részét vagy egészét általában állandó összegű pénzjáradékkal megváltó jobbágy.
TELEK: lásd jobbágytelek.
TONZÚRA: papi borotvált fej.
TRIEUR: tönkölyözo gép; a centrifugális ero elvén alapuló magtisztító és fajtázó gép a termények alak és nagyság szerinti elválasztására.
URBÁRIUM: 1. A jobbágy kötelező szolgáltatásait meghatározó feudális irat. 2. Az úrbéri földek (telekkönyvi) nyilvántartása.
ÚRISZÉK: a jobbágy feletti elsőfokú földesúri bíráskodás.
URNA: halott hamvait tartalmazó edény.
ÚRBÉRRENDEZÉS: Mária Terézia által 1767 után végrehajtott a jobbágyi szolgáltatások, teleknagyságok állami szabályozása.
VÉKA: szemes termények mérésére szolgáló űrmérték. A köböl negyed része, kb. 33,21 liter.
VICISPÁN: lásd alispán.
VÍZITÁTOR: látogató, ellenőrző.
VÖRÖSŐRÖK: a Tanácsköztársaság alatt, 1919-ben a rend őrei.
ZSELLÉR: jobbágytelekkel nem rendelkező házas vagy házatlan jobbágy.
ZSÚP: kézzel kicsépelt és csomóba kötött, tetőfedésre való (rozs) szalma.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet