 |
 |
IV. Tard és környékének története az ősidőkben
Az újkőkor (Kr. e. 5500-3900 év)
A neolitikum korára tehetjük az ember letelepedését. A földművelés és állattenyésztés jelentőségének felismerésével kiegyensúlyozottabbá vált a táplálkozás. Nem kellett többé a vonuló állatcsordák ritmusához kötni életformájukat, nem kellett azokkal együtt vándorolniuk. A terület eltartó képessége megsokszorozódott, az ember lakta települések száma többszörösére nőtt, megjelentek az égetett kerámia edények, a kultikus tárgyak. A neolitikum emberének nyomait többek között Bogács-Tomorváron találjuk meg kőkalapács formájában, amit Borovszky Borsod Vármegye története című munkájában, 1909-ben említ.[4] A Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattára még a következő lelőhelyeket sorolja fel: Bogácson a Kuti völgyből, a Hintó völgyből, a Pazsag pusztából, Bükkábrányon Fekete László telkén a külszíni fejtés területén, a római katolikus temetőben, Mezőnyárádon a községtől délre, a vízelvezető árokból kerültek elő az újkőkori ember tárgyi emlékei.[5]4. Borovszky, 1909. 2.
5. HOM. RA.
|
|