 |
 |
IV. Tard és környékének története az ősidőkben
A rézkor (Kr. e. 3900-2000 év)
A rézkor elején Kelet-Magyarországon az élet jelentősen átformálódott. Az újkőkort a hosszabb-rövidebb időre letelepült életforma jellemezte, ezzel szemben a rézkorban a pásztorkodó-állattenyésztő életmód került előtérbe. Mivel az állatok mindig friss legelőt igényeltek, ezért a népességnek időnként vándorolni kellett új legelőkre, így ennek a korszaknak a települései futólagosak, kevés régészetileg feltárható nyomuk maradt.[6]A korszakból származó leletanyagot találtak: Bogács Pazsag pusztán (Bádeni kultúra), Cserépváralján, amit a helybeli Petróczy József ajándékozott a Herman Ottó Múzeumnak (Bodrogkeresztúri kultúra), Mezőnyárádon a Kossuth utcában, valamint ásatás alkalmával Tibolddarócon Balázs Bélának a Bérc úti őstelepen a Bádeni kultúra emlékanyagát sikerült napvilágra hoznia.[7] A lelőhelyet 1904 augusztusában Lokczán József tibolddaróci kántortanító gyűjteményének megtalálási helyén regisztrálták. Az őstelep határai: nyugatról a Bércz út, északról részben a Malom út. A telep nagysága 40 katasztrális hold. Az ásatás folyamán a sárga földrétegben egy csontváz, egy urnasír és több hamus gödör nyomai, valamint rengeteg őskori cseréptöredék került felszínre.[8]
6. Kalicz, 1970. 5358.
7. HOM. RA.
8. HOM. RA.
|
|