IV. Tard és környékének története az ősidőkben

A honfoglalás kora

     A honfoglaló magyar törzsek 895-ben keltek át a Kárpátok hágóin, és 900ban már a Dunántúlt is elfoglalták. Számottevő ellenállásba sehol nem ütköztek, így megtelepedésük, az ország területének felosztása viszonylag zavartalan lehetett. Megyénk területén a magyar fejedelemségen belül a zempléni és a vele szorosan összekapcsolódó szabolcsi részek kaptak a X. század első felében kiemelkedő fontosságú szerepet. A múlt század második felétől a mai napig kerülnek elő gazdagon mellékelt temetkezések. Lelőhelyéről ismert például Zemplénagárd, Kisdobra, Bodrogvécs, Sárospatak, Zalkod, Zemplén, Bodrogszerdahely, Kenézlő, Tarcal és Karos.[39]
     Anonymus a Gesta Hungarorumában vadregényesen népesíti be megyénk területét: a Bodrog mentén Ketel és Tarcal száguldott, a Hernád völgyében az Abák ősei, Ed és Edemen ütötték fel sátrukat, a Bódva partján Böngér fia Bors építtette fel földvárát a környék lakóival, Ousad fia pedig a Bükkalján rendelkezett tekintélyes birtokokkal.[40] Ezeknek az adatoknak a hitelességét a forráskritikai munkák erősen megkérdőjelezik.[41]
     A vizsgált környéken Örsúrnak Sályon volt vára. Erről a területről a régészeti leletek (temetők, amelyek közelebbi képet adnának az itt élőkről) egyelőre hiányoznak. Támpont lehet a Bogács határában, Pazsag pusztán előkerült honfoglalás kori vörösréz berakásos kengyel, ami bizonyítja a sályi vár X. századi létét.[42]
     A vizsgált terület honfoglalás kori leletekben igen szegény, ennek legfőbb oka a tervszerű kutatás hiánya.

	A Tatárdombról előkerült leletek Kovács Imre gyűjteményében (Fotó: Kovács Zs.)

 

39. Révész, 1994. 79­-80.
40. Szendrei, 1886. 381-­396. ill. Borovszky, 1909. 7­11. ill. Klein, 1939. 15­-16.
41. Győrffy, 1988.
42. HOM. RA. ill. Révész, 1992. 95.