Tard a XVIII. századi urbáriumok tükrében

Tard a XVIII. századi urbáriumok tükrében

Falupusztásodás

     Magyarországon, mint a középkori Európa nagy részén nagyarányú falupusztásodás játszódott le a XIIIXV. században. A feudális nagybirtokosok kezén lévő birtokok nagyméretű aprózódása zajlott ezekben az időkben. A megosztott birtokrészeken sorra megannyi kisebb-nagyobb falutelepülés alakult ki a birtokosnak és szolga-jobbágy embereinek a birtokra költözése következtében. Az eredeti birtoktest egyre kisebbre hasadozott. A felosztások nyomán sokszor egy-egy falu földje kicsiny határok közé szorult, a rajta lévő település egy udvarházból és egy-két jobbágy házacskájából állt. A birtokosok mit sem gondoltak azzal, hogy az a telep, amelyet létrehoznak falu lesz-e vagy sem, egyszerűen a maguk földjén óhajtottak gazdálkodni. Nem lehet csodálkoznunk azon, hogy a falumagnál többnek sokszor nem tekinthető kicsiny települések közül igen sok korán elsorvadt, az emberek elhagyták, bár a falu neve igen gyakran más falvak határai között dűlőnévként rejtőzve a mai napig fennmaradt. Ezek a települések még csak alakulóban voltak, ezért könnyen és korán eltűnhettek, falunak életképtelen települések lehettek.
     Az ország agrárszerkezetének átalakulása közben ami a XIII. században bontakozott ki és körülbelül egy évszázadig tartott , a földesúri házi gazdaság telepei fokozatosan faluszervezetre változtak. Ezen kívül a tatárjárás után megmaradt lakosság igyekezett a nagyobb közösség által nyújtott biztonságérzetet megszerezni, és nagyobb településeken telepedett meg. Megfigyelhető, hogy az éppen a tatárjárást megelőzően szaporodó -laka, -háza, -ülése, -teleke, -földje névre végződő helységek nagyobb része 1526-ra elpusztult.
     A pusztán maradt településekről sokszor csupán azt tudjuk megállapítani, hogy földjük melyik másik falu határát gyarapította. A szomszédos faluba bármi okból beköltöző birtokos nem csak jobbágynépét költöztette át magával, hanem birtokát is a befogadó település határához csatolta.
     Másik falu határába történt beolvadástól meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a falu azért esett ki a falvak sorából, mert élő faluként, mintegy földrajzilag összenőtt, természetes úton eggyé lett a szomszéd településsel.
     A tatárjáráson kívül tartósabb háborús csapást még a cseh husziták hoztak

Tard környékének középkori települései
(Készítette: Bodnár Tamás és Pusztai Tamás)

az ország északi vidékére. Uralmukat az egész országrész megsínylette. Más nagyobb szabású és tartós háborús pusztítást 1526-ig nem sokszor és nem sok vidéken kellett a népnek elszenvedni. Az 1526-ot követő török hadjáratok, majd a hosszú török uralom új korszakot nyitott meg a pusztásodás tekintetében. Felbomlott a már addig kialakult 56 évszázados települési rend. Az egykori Tard közvetlen szomszédságában a középkor folyamán több olyan település is volt, amelyeknek mára jószerivel nem lelhető fel nyoma. Ma Tard a következő településekkel határos: Cserépváralja, Tibolddaróc, Mezőnyárád, Mezőkövesd és Bogács. Egykor azonban egészen másként alakultak a határok; északon Bálával volt határos, majd keleti irányban Daróc, másként Alkács következett, ezután Nyárád. Délen a Klementinatanya környékén Püspöki volt a szomszédos település, és csak ezután következett Kövesd. A nyugati oldalon Pazsag falu, majd Bogács volt a határos. Ezeknek az egykori, illetve ma is élő településeknek a rövid történetét tekintjük át a XVII. századig, különös tekintettel elhelyezkedésükre és pusztulásukra. Kivételt jelent Kövesd, amelynek meglévő monográfiája bőséges információkkal szolgál az érdeklődők számára. Ugyanakkor kitekintést végzünk Kács felé és a Sály környékén elhelyezkedő, ma már nem létező települések irányába. Cserépvár és Cserépváralja történetét azért nem tárgyaljuk külön, mert részben Tard középkori történetében szó esett róluk, részben pedig a már megjelent, velük kapcsolatos monográfiában az tanulmányozhatók.[1]

1. SárköziSándor, 1973. ill. Nagy, 1998.