 |
 |
VI. Tard a középkorban
Tard a XVIII. századi urbáriumok tükrében
1770-ben, amikor Topa Ferenc dézsmaszedő a bordézsmát akarta behajtani a faluban, azt kellett tapasztalnia, hogy a bíró házában maga a főbíró a két kisbíróval és más helybeli esküdtekkel megtagadta a dézsmafizetést: Soha mióta a tardi szőlők megvannak, sem azon időben melyben az magunk földesurunk a királydézsmát árendálta, sem annakelőtte az borbul királydézsmát nem adtunk, azon okbul, hogy nem a tardi határon, hanem az cserépváraljai puszta határán vannak a szőleink, azért egy szó mint száz, soha, úgysegéljen, nem is adunk mink, a földesurunk sem engedné megadni, azért az királydézsmás útjára mehet innen oda, ahol dolga vagyon.[100]A XVIII. század második felében sok baja volt a falunak az uradalommal. Amikor a község bírája 1764-ben felment a megyegyűlésre panaszt tenni az uradalom prefektusa ellen, az elfogatta, jól megverette és vasra verve rabságban tartotta. A falusiak esedeztek a vármegyéhez, hogy járjanak közbe kiszabadításáért, mert bíró nélkül nem lehetnek.[101]
Meglehetősen sok kellemetlenséggel járt a tardiaknak a katonák beszállásolása, ellátása. Amikor 1767 táján már nem bírták a rájuk nehezedő terheket, pontokba szedve terjesztették elő az ehhez kapcsolódó panaszukat a vármegyének, amelytől orvoslást vártak.
1. Minden katonának ágyot, és mundérnak ládát magunknak kell adni, holott oly szegények találtatnak, hogy magoknak ágyok vagy ládájok sincsen. Az mely ágyakat eddig adták, most is tartják az németek, mert nincsen mód benne, hogy minden holnapban váltogathatnák az ágyat. Esztendő alatt mind az katona, mind pedig az lakos ágy nélkül fog maradni, mely nagy kárára esik. Most is szalmán és darab zsákokon sokan hevernek.
2. Minden holnapban az katonák búzáját, 15 köblöt a sályi malomba kell vitetni.
3. Limitáció szerint nincsen mód benne, hogy vajat, szalonnát, tojást és egyéb aprólékot kaphatnánk, hanem sokszor erővel ... elveszik.
4. Minden holnapban 5 öl fát tekintetes kapitány uraságtul 2 rénes forintokért kell vennünk, nem különben a közkatonákat is fával kell tartani. ...
5. Minden holnapba 20 font gyertyát kell adnunk, holott oly súlyos volt a porció rajtunk ... Egyszóval annyira körülvett bennünket a nyomorúság, hogy előmenetelnek semmi bizodalmunk nincsen, hanem naponkínt pusztulásnak végét várjuk.[102]
Ugyanígy panaszkodtak a következő évben is. A panaszokból kiderül, hogy a katonák ellátására nem voltak elegendőek a lakosok által megtermelt javak. Saját pénzükön is kell venniük egyéb élelmiszert a kapitánynak és katonáinak. A kapitány ráadásul kútásásra is kiparancsolta őket.[103] A katonák ellátásán kívül ispotályt is fenn kellett tartaniuk, amely 1781-ben Keresztesre költözött. Az ispotályt is különféle felszerelésekkel, pokrócokkal, fával, gyertyákkal látták el. A katonák lovai számára istállókat építettek. Ezeket viszont már az akkor is gyakori áradások olyannyira megkárosították, hogy a lovak biztonsága miatt gerendákkal kellett a falait és a tetőszerkezetét alátámasztani. A katonák teljesen elnyűtték az általuk használt ágyakat, míg maguk a lakosok a földön szalmán és zsákokon háltak. Tejet a marhavész miatt nem tudtak nekik adni, tojást pedig azért nem, mert már az öreg tyúkjaikat is megették. A vetéseik pedig siralmasak voltak, nem teremtek csak toklászt, konkolyt, gordonyt és vastag füveket.[104]
Az uradalom birtokosa, illetve ennek inspektora és a tardiak közt az 1770es években újra kezdődött a véget sem érő torzsalkodás. 1772-ben az inspektor azért kötött bele a bíróba, és botoztatta meg keményen, mert kolonc[105] nélküli komondorral találkozott a faluban.[106]
A tardi szabad menetelű taxásokat nagyon megijesztette az inspektor, amikor név szerint elkezdte összeírni családtagjaikat és szolgálóikat. Attól tartottak, hogy örökös jobbágyságra kötelezik őket. Nem is engedték folytatni az összeírást. Nem minden alap nélküli volt a félelmük. 1764-ben az akkori intéző így szólt hozzájuk: Jó szerencsétek ilyen adták, hogy fel nem hagytátok magatokat íratni, mert ha a pokolba mentetek volna is, ha utánatok mehettem volna, visszahoztalak volna jobbágynak. A vármegye tisztviselője azonban megnyugtatta őket, a törvény szerint szabad elmenetelű taxás jobbágyból nem lehet örökös jobbágy. Arra is ráébresztette őket a vármegye, hogy az az igás robot, amelyben két igavonó állat helyett négyet használnak a terepviszonyok miatt, két napi robotnak felel meg. A három pár ökör használata három napi robot lerovásával volt egyenlő.[107]
Magyarországon az egységes elvek szerint történő úrbérrendezésre Mária Terézia uralkodása alatt, 17671774 között került sor. Ez volt az államhatalom első országos jellegű akciója a jobbágyság és a földesurak viszonyának részletekbe menő szabályozására. 1514 óta állami szinten ekkor történt meg először a jobbágyok földhöz kapcsolódó jogainak és terheinek áttekintése, rendszerezése. A rendezés célja a parasztoktól követelhető szolgáltatások és adók maximális mennyiségének megállapítása, illetve a jobbágyok hasznaihoz, a föld terjedelméhez való arányosítása, s egyben az állami adózás alá eső jobbágyföldnek a földesurak terjeszkedésétől való megvédése volt.
Az urbáriumba belekerült ha létezett ilyen a korábbi úrbéres szerződés szövege is. Tardon korábban 1764-ben fektettek le írásban urbáriumot. Azelőtt pedig 1730-ban egyeztek meg a község lakosai L' Hullier báró özvegyével. Ez az egyezség így szólt: Aki négy ökörrel maga ekéjével szánt 3 magyar forintot fizet. Aki mással szánt, vagy csak két ökre van 2 forint 40 dénárt fizet. Akinek nincs igavonó állata az 1 forint 50 dénárt fizet. Mindenki tartozik egy napot aratni, és az uraság csűrjében azt betakarni, egy napot kaszálni, ezt felgyűjteni és kazalba rakni. Egy napot tartoznak szénát forgatni. Szántani az ugar alá egy nap, az őszi vetés alá egy nap, a tavaszi alá egy nap tartoznak. A dézsmát, amely mindenből jár, az uraságnak elvinni tartoztak. A serházhoz és borházhoz fát tartoznak szállítani. Minden ünnepre, karácsonyra, húsvétra, pünkösdre, vadászatra egy pint borral tartoznak. Edelénybe minden lakos tartozik egy-egy fuvarral. Aki taxáját ledolgozni kívánja, 8 napot tartozik érte dolgozni.[108]
1764-ben a tardiak, mielőtt megkötnék az urbariális szerződést, a földesúrnál tájékozódtak. Az ónodi taxafizetőktől kérték el urbáriumuk másolatát. (Az ő szerződésük 1762-ben készült.) Hiába voltak ilyen körültekintőek, a három évtizeddel ezelőtti urbárium sokkal egyszerűbb volt, és nem volt ilyen mindenre kiterjedő.[109]
1. Mangó és a méltóságos uraság egyéb nevezetű szőleinek esztendőnként megkívántató mindenféle munkáit annak idejében megadni, és azokat annyi emberrel amennyi minden szőlőnek kívántatni fog, jól dolgozni tartoznak.
2. Három nyomáson lévő szántóföldjeit megszántani őszi alá háromszor, tavaszi alá egyszer, s azokat megboronálni, learatni, behordani, elnyomtatván részkiadással vermekbe, vagy granáriumba elvinni. Úgy nem különben azon szántóföldeket trágyázni. Kukorica, káposzta, tök és efféle kerteket megmívelni, gyomlálni. Makk lévén gubicsot is szedni, vadászatra embereket adni és bor sörházhoz fát hordani és vágni tartoznak hasonlóképpen.
3. Az réteket is lekaszálni, feltakarni, boglyákba és kazlakba rakni, és ahova az uraság parancsolja, behordani kötelesek legyenek.
4. Ezen kívül pedig kötelesek legyenek szőlőket, szántóföldeket és réteket láncokkal vagy jó gyöpükkel bekeríteni.
5. Méltóságos uraságnak megkívántató szükséges meneteleket, akár gyalog, akár szekérrel nem csak rövid, hanem hosszas sorral is szolgálni tartoznak.
6. Fennálló épületeket reparálni, és a szükség úgy hozván magával, más szükséges épületeket is felépíteni kötelesek legyenek. Ezeken kívül pedig az uraságnak a taksát minden gazda esztendőnként két rénes forintot fizetni fog. Netalántán pedig feljebb írt utasításai a méltóságos uraságnak az lakosoknak nehezeknek és véghez vihetetlennek látszanának, azért az uraság, hogy mind maga dolgait jobban kormányozhassa, mind pedig az helységnek könnyebbségére lehessen, kívánja őnagysága, hogy az helységben lakó minden gazdák cselédeivel együtt felírassanak, hogy így minden gazdának tehetségét, erejét megtudván, maga szükséges dolgait őnagysága azok szerint alkalmaztatni tudja.
7. Addig pedig míg az összeírás megy, és nem lennének megelégedve a fent leírtakkal, akkor minden külön gazda, kivéve a szántóföldek és rétek körül való munkát, vadászatot, gyomlálást, gubics és gombaszedést, konyhára és sörházhoz való fahordást, marhájával két napot, marha nélkül három napot szolgáljon. Azonkívül szekérrel rövid és hosszú sorral szolgáljanak.[110]
A tardiak mégis tiltakoztak az új urbárium ellen. A földesúr elé terjesztették panaszaikat, felsorolva az általuk igazságtalannak tartott döntéseket és nehézségeiket: Akárki tapasztalhatja, hogy ámbár három nyomás földjük légyen tardi lakosoknak, de ősszel többet nem vethet az egésztelkes gazda, csak tíz köblöt. Szénát pedig mikor igen jó fű vagyon, négy kocsival takarhat, de az igen ritkán esik, annyival inkább, mivel a méltóságos uraság, ahol most esztrengát[111] csináltatott, ott kaszálni nem lehet. És így általában hol két, hol három kocsi széna teremhet. Máshonnan kell élnünk, ki Margitán, ki másütt a Tisza két felin kaszál, úgy nagy költséggel és erővel tartja marhácskáját. Meg lévén tiltva a maga kaszáló rétje is kaszálás után a majoron felül, és oda a lakosok marhájának nem szabad menni. ... Azért a tardiak egy egész ülésű gazda a régi mód szerint fizetett 2 rénes forintot, fél ülésű 1 rénes forintot, gyalog szolgálatú gazda kinek háza vagyon 3 máriást, gyalog szolgálatú kinek háza nincs 10 poltúrát fizet. Pincebért fizettünk pincénként 10 garast. Azért alázatosan instáljuk, méltóztassék a régi mód szerint való taxával megelégedni, a pincebérnek taxáját is elengedni.
Mivel a méltóságos uraság oly kegyesen bánt a fent írt lakosokkal, hogy többet nem szolgáltak, mint taxások, hanem egy nap kaszáltak, egy nap arattak és azt fel is takarták. De hogy a méltóságos uraságnak tovább is ezen szegénység szárnya alatt maradhasson, önként minden engedelmességre ajánlják magukat, és alázatosan instálják, méltóztassék velük azt a kegyességet közleni, elégedjen meg télben kétnapi és nyárban is húsznapi munkával a fent írt cenzuson kívül.
Ezeket is úgy ígérhetjük, ha az uraság ezután is, ahogyan ezelőtt pénz nélkül tűzifát fog adni. Ha a major alatt való rétet kaszálás után megengedi a tardiaknak közlegeltetésre. Ha törvény szerint Szent Mihály napjától fogva Szent György napig mint csekély szőlősgazdáknak a kocsmának árultatását megengedni méltóztatik. Hogy ezenkívül semmiféle terheltetéssel ne illettesse ezen szegénységet. Ha valamely törvénytelenség esne, azt ne tiszt uraimék ítéljék, hanem törvényes uraság széke rendeltetvén, ki mit érdemel, szenvedje.
A kender dézsma iránt valamint eddig, úgy ezután is két esztendőben egy négy nyüstös zsákot fogunk adni, a feleségeink pediglen valamint eddig, úgy ezek után is semmivel nem terheltethetnek, nem lévén örökös jobbágyok. ...
 |
| Részlet az 1770-ees kilenc kérdőpontos vizsgálatból (B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. XXII. I. 154.) |
Ezeknek okáért ... méltóztassék kegyesen szívére venni, hogy először, hogy mi nem vagyunk örökös jobbágyok, és úgy mint azokat a méltóságos uraság utasítani ne méltóztasson. A fent írt lakosok minden engedelmességgel kívánják magokat viselni, valamint a törvény és a nemes vármegye statútumai megengednek.
A törvény az ilyeneket örökös jobbágyságra nem kötelezi, sőt még az örökösöket sem terheli. Annyival inkább, mivel más ilyen taxásoknak is, nevezetesen az ónodiaknak rabotájok többre nem mégyen 12 napnál. Ezenkívül meg lehet látni a nyárádiak urbáriumát is, ezek is feljebb nem terheltettek.[112]
Ezeknek az indokoknak a felsorolásával kérték, térjenek vissza a régi jól bevált és a nekik kevesebb terhet jelentő urbáriumhoz. Azonban ez az állapot sem tartott hosszú ideig. 1770-ben egy kilenc kérdőpontos vizsgálattal az egész országban kivéve Erdélyt , minden egyes településen felmérték a jobbágyok terheit, majd 1771-ben egységes, nyomtatott urbáriumot kapott minden község. A helyi eltéréseket külön kézírással bejegyezték az urbárium üresen hagyott helyeire. Ez ellen az urbárium ellen már nem lehetett sokat tenni, pedig ez a tardiak esetében nehezebb helyzetet eredményezett, mint az 1764-es egyezség. A kilenc kérdőpontra adott válaszaikból kiderül a település 1760-as évekbeli helyzete.[113]
Vagyon urbáriumunk, amely 1764-dik esztendőben, ezen tekintetes vármegye kiküldött viceispán, szolgabíró és esküdt uraimék jelenlétében, minden adónk és szolgálatunk iránt köztünk és a méltóságos uraság között csináltatván. ... Amely urbárium ezekből álló: minden egész házhelyes, négy marhás gazda esztendőtül tartozik 52 napot négy marhájával, két marhás más két marhás emberrel összefogván ugyan 52 napot, a gyalogszeresek, akik magok házokban laknak, és azok után szántóföldeket és réteket bírnak, 25 a zsellérek pedig 15 napokat esztendőnként robotázni tartoznak. Úgy mindazon által, hogy ha a méltóságos uraság szüksége és dolga gyalogul teendő szolgálatot kívánja, a marhával teendő egy-egy napi szolgálatot kétnapi gyalog robotával tartozik felváltani. Emellett a három jeles ünnepre, vadászatra is az ország törvénye szerint köteleztettünk. Ezeken kívül mind őszi, mind tavaszi vetéseinkbül, bárányainkbul és gedőinkbul is kivévén a az irtványföldeket, méheket, szőlőhegyeket, kerti veteményeket, kendert, dohányt, kukoricát, tököt és káposztát amelyekbül nyolcad vetettetik, az mélt. uraság részére kilencedet adunk. Dézsmacsirkéket is egyet-egyet szoktunk adni. Továbbá egy egy ekés lakos 2 rénes forintot, fél ekés egyet, maga házában lakó gyalogszeres 51 krajcárt, más házában zsellérkedő hasonlóképpen, marhátlan ember 24 krajcárt. A taxát fizetni tartozunk oly móddal, hogy sem földjeinkből, sem rétjeinkből a mélt. uraság el ne vehessen, s másnak ne adhassa, hanem mindenek úgy, amint az urbarium felállításakor általunk bírattatott. ... Az urbárium felállításától fogva bor korcsmánk vagyon Szent Mihály napjától karácsony napjáig. Pálinka árultatás pedig egész esztendő által oly mód alatt megengedtetett, és szabad, hogy a pályinka az uraságtul hordattassék az urbárium előtt meghatározott áron. A cserépi erdőrül tűzre és épületre való fát adni nékünk az uraság az urbárium szerint kötelezett.
Mostani urbáriumunk előtt volt nékünk néhai báró Lulierné földes aszszonyunkkal kontraktusunk, amelyben a taxafizetésünk ugyan annyi volt, amennyi mostani urbáriumunkban ki vagyon téve. Hanem szolgálataink csak ezekbül állottak: úgymint egy nap kaszálást tenni, azt feltakarni, öszszerakni, s kazalba hordani. Hatökrös gazda maga erejével, kétökrös pedig ketten összefogva esztendőben egyszer Edelénybe, avagy Egerbe menni, nemkülönben mindenféle dézsmát a tardi majorba vinni. Ezenkívül minden gazda és zsellér egy nap aratni tartoztak. Az uraság fájából dolgozó mesteremberek pedig maguk mindenből tizedet adtak.
Ezen helység határának kiváltképpen való jó termése van, a szántóföldeink jó volta hogy mind ekkoráig trágyázás nélkül teremtek, és egy köböl vetés után közönséges időkben megterem 8 kereszt élet. Szőlőhegyünk is két oldalon vagyon, 3 kapás után remélhetni egy hordó bort. Malmunk is vagyon, melynek csak esős időben vehetjük hasznát, mindazáltal a daróci, ábrahámi és nyárádi malmok helységünkkel határos helységek határjaiban esvén, fél mérföldnyire vannak tőlünk. Az cserépi erdők is az honnét tűzi és épületre való fát hordunk, szomszéd határból telik ki. Az helység közönséges szükségére három nyomásban vannak szántóföldek, mindössze 72 pozsonyi mérőre való kapacitású. Az urbárium előtt volt alkalmas közönséges rétünk, mely megtermett összességgel 50 és néha 60 szekér szénát is. Most ami nálunk meghagyatott, mintegy 16-20 szekér szénát megterem. Ellenben az elég fogyatkozásunk, hogy erdőnk magunk határunkban nincsen, hanem a cserépi erdőről kell hozni, és minden szekér fa hozás egy napba telik. Az víz is csak esős időben szolgál, a szántóföldeink is nehéz szántásúak. ... A marháink legelő mezeje nem elegendő határunkban, hanem a méltóságos uraság engedelméből a cserépi erdőn legeltetünk, emellett rétjeink is igen csekélyek, és nem elegendők.
Egy egész, négy marhás házhelyes gazda elvethet őszit és tavaszit 24, 26 és 28 köblöt. Szénát pedig 2, 3, 4 szekérnél többet egy egész házhelyes gazda nem kaszálhat, mivel a mélt. uraság rétjeinkből sokat elfoglalt, és az maga marhái és juhai legelőjére fordította. A szántóföldjeinkből is sokat elvett ... cselédei számára, így kenderföldjeink is megkissebbíttettek.
... Nem csak az urbáriumba feljegyzett vadászatra hajtattunk, hanem derék aratásban is amikor tudni illik tetszett, szüntelen hajtattunk. Emellett 1767 és 1768-dik esztendőkben az urbáriumi reguláció elmellőzésével, valahová tetszett a mélt. földes uraság bennünket hajtott, úgy hogy az urbáriumon felül némelyek 20, 25 napokkal is feljebb szolgáltunk, és 5 napok alatt eltöltött utazásaink is 34 napban vetetődött be. ...
 |
| Tard 1771-ees urbáriumának fedőlapja (B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. XXII. I. 311.) |
A központi urbárium 1771-ben arról tájékoztat, hogy minden egyes egész telkes gazdának 28 hold földje volt, emellett tizenkét ember vágó rét, amit azonban csak egyszer lehetett kaszálni. Egész telkes gazda 34 volt ekkor a faluban, féltelkes 38, negyedtelkes 25. Házas zsellér 22, házatlan 11. A robot ugyanannyi maradt, azaz 52 nap évente négy marhával, ha jószága nem volt, heti két napot, azaz 104 napot szolgált az úrbéres évente a földesúrnak. A készpénzfizetés azonban egységesen csökkent: csak 1 forintot adtak az egész telkesek. Ezen kívül 2 csirke, 2 kappan, 12 tojás, 1 icce kifőzött vaj járt az úrnak. Minden 30 egész házhely évente 1 borjút vagy 1 forint 30 krajcárt fizetett.[115] Az országos rendelkezés után a helyi birtokos, Eszterházy István nem tartotta be az urbárium rá vonatkozó részét. 1782-ben a tardi lakosok panasszal fordultak a vármegyéhez, aminek kapcsán vaskos úrbéri peranyag keletkezett. Panaszaikat röviden így foglalták össze a földesúr akadályozza őket a bor árulásában, robotjaikat emeli, tömlöcbe záratja, vereti őket holmi csekélységekért, állataikat elhajtatja és pénzért, illetve robot fejében váltatja ki.
Másik levelet is küldtek a vármegyéhez, melyben azt kérték, adjanak nekik szabad utat Kürt nevű pusztára való költözésben. Lemondtak volna telkeikről is, csak szabaduljanak meg földesuruktól, aki megtudva költözési szándékukat, a küldötteiket kilenc napig tömlöcben tartotta. Egyikük viselős feleségét pedig úgy megrángatta az uraság egyik hajdúja, hogy isten tudja mi lett vele. Kérték, hogy a hajdút marasztalják el. A levelet Kiss Péter, Ossika Mihály, Sándor András, Aboczki János és Novák Mihály jobbágyok írták. Ez az utóbbi levél csak az ő nevükben szólt a megyéhez. Eszterházynak azonban ez sem volt elég, a nemesember Csató Jánost is jobbágyi kötelezettségre akarta fogni. Az ő neve még véletlenül sem szerepel az urbáriumban, mivel nemesi kiváltságai voltak. Ennek ellenére robotra akarta kényszeríteni, és egyéb kívánságokkal is előállt, majd elfogatta, kilenc napra őt is tömlöcbe vetette, amikor megtudta, hogy Csató odébb akart állni Tardról a nagyúri izgatások miatt. Végül ő is a vármegye segítségét kérte. A vármegyei vizsgálat során először összeírták azt a 86 embert, akinek 210 marháját és 163 sertését behajtották az uradalom hajdúi, és ennek váltságában 148 napot kaszáltak, 35 napot kapáltak és 148 napot szénát gyűjtöttek. Ezenkívül 154 rénesforintot fizettettek ki velük 1782-ben. Majd tanúkat hallgattak ki a szomszédos községekből, hogy meddig tartott a tardi községi legelő, és a vármegye mérnöke még a vitás földterület térképét is papírra vetette. A tanúkihallgatásokból az derült ki, hogy a kérdéses legelő mindig Tardhoz tartozott, de azelőtt több mint 30 évvel Forgács Ferenc akkori földesúr felszántatta, és kölest akart belevetni, de erre nem volt alkalmas a föld. Így újra legelő lett, ahová a tardiak és a földesúr jószágai is járhattak legelni. A legelő határai: ...A szőlőkön túl a rétekig, a Fülők nevezetű völggyel együtt a tardi majortól kihozó daróci útig, mely a Fülőknek felső részén viszen el, tardi marhalegelő mező volt, éppen azon szekerútig, mely Tardról a Fülők tetején felfelé az erdőkre viszen, egyedül azon oldal volt tilalomban, amelyen az akasztófa vagyon, úgymint Meggyes és Balla oldal. ... Az pallagföldek, amelyek az Nagy haraszt nevezetű cserje mellett és az említett erdőre járó út között feküsznek, valamint az Nagy haraszt a Száraz tóval együtt a daróci szőlőkig, úgy az Föld szakadásnak napnyugat felől való végétől kezdve a Kis meggyesen által az egész Karud sűrűjével együtt szabad legelőjük volt.[116]
Csató János költözési szándékát több tényező motiválta. Az uraság tiszttartója ezt vágta a fejéhez: Huncut vagy adta teremtette, nem nemes ember!
 |
| Tardi marhalegelő térképe (B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. XXII. IV. 672.) |
Máskor a szüret közeledtével szégyenbe hozták Csató Jánost. Az uraság szőlőjében kapált, lányai ebédet vittek neki. Az étekhordó edényekbe egy-egy fürt szőlőt tett, így indultak haza. Útközben összetalálkoztak az intézővel, aki edényeiket megnézve, elvette tőlük a fürtöket és jelentette a dolgot a földesúrnak. Az úr büntetésül két hordó borát vitette el a nemesnek. Az egyiket nagy nehezen sikerült visszakönyörögnie. A másik nemesi családot, az Alattyániakat is piszkálta Eszterházy, őket is robotra kényszerítette állataik váltságában.
A földesúr sem hagyta magát, ő is a vármegyét hívta segítségül. Azt állította, egyesek csak azért adták el jószágaikat, hogy az igás robotot ne kelljen teljesíteni, illetve, hogy a községben néhány néven nevezett hangadó felbujtására történtek meg ezek a sajnálatos események. Azt is elpanaszolta, hogy a tardiak lopják a fáját. A tanúvallomások azonban ez utóbbi kivételével nem erősítették meg a birtokos észrevételeit.[117]
 |
| Tardra szökött jobbágy visszakövetelése 1666-ban (B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XIII. I. 141.) |
 |
| Csaló János és Alattyányi János vármegyéhez írt levele adó elengedése ügyében 1746-bban (B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/f. XXVII. I. 147.) |
100. HML. XII. 3/c. 9. doboz, nr. e/428.
101. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. II. 89.
102. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. IV. II. 393.
103. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. IV. II. 722.
104. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. IV. II. 431., 901. és 906.
105. A kutya nyakába kötött fadarab, amely a járásban, futásban akadályozta.
106. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XIII. I. 109.
107. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. II. 464.
108. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. I. 311.
109. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. I. 311.
110. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. I. 311.
111. Juhok, tehenek bekerítésére szolgáló karám.
112. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. I. 311.
113. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. I. 311.
114. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. I. 154.
115. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. I. 311.
116. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. I. 311.
117. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. XXII. IV. 672.
|
|