 |
 |
Tard a XVIII. századi urbáriumok tükrében
Daróc
Neve foglalkozásnévből keletkezett helynév. Az alapjául szolgáló főnév szláv eredetű, értelme nyúzó. Azokat a vadászokat hívhatták így, akiknek a vadnyúzás, a szíjhasítás, és a szarvlevétel volt a feladatuk.[49]Az itt élő birtokosok szintén az Örsúr nemzetségből eredtek. Első ismert birtokosa 1347-ben Tibold, akinek neve megkülönböztető jelzője lett később Darócnak. A nemzetség osztozásakor Tibold és fiai kapták Daróc, másként Alkács területét. Ez azt jelenti, hogy egykor Káccsal egy területet alkotva képezett öszszefüggő birtoktestet.
 |
| Részlet Daróc 1549-es gabonadézsma- jegyzékéből (B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7.) |
A XVI. század első felében 59 porta volt itt, de az összeírásokból az derül ki, hogy egykor 17 porta is létezett. Ez fénykorában sem jelent többet 100120 lakosnál. Az első törökdúlások nem teszik tönkre, az itt álló nemesi kúriájában lakott az Örsúr nembeli leszármazott Tibold Zsigmond.[51] 1570-ben a törökök tíz itteni családfőt adóztattak: Durik Pétert, Abocs Tamást, Abocs Jánost, Nagylászló Benedeket, Kádas Jánost, Pásztor Antalt, Tót Jakabt, Mihál Kelement, Filep Demetert és Szabó Jánost. Tibót Istvánnak malma volt a falu határában. A nevezett gyaur királysági, ezért az említett malom árverésre lett bocsátva. Ajász szpáhi 400 akcse értékű ajánlata javára döntöttek.[52] A település a XVI. század második felében református vallású lett.
A mezőkeresztesi csata és Eger eleste után elnéptelenedett, 1623-ra azonban újra megtelepedtek itt a lakosok.[53] További hosszabb elnéptelenedéséről nem tudunk.
49. Póczos, 2001. 31.
50. Györffy, 1967. I. kötet 769.
51. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. I. 53.
52. Bayerle, 1998. 171.
53. B-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. IV. 504.
|
|