Előző fejezet Következő fejezet

Tard a XVIII. századi urbáriumok tükrében

Daróc

     Neve foglalkozásnévből keletkezett helynév. Az alapjául szolgáló főnév szláv eredetű, értelme nyúzó. Azokat a vadászokat hívhatták így, akiknek a vadnyúzás, a szíjhasítás, és a szarvlevétel volt a feladatuk.[49]
     Az itt élő birtokosok szintén az Örsúr nemzetségből eredtek. Első ismert birtokosa 1347-ben Tibold, akinek neve megkülönböztető jelzője lett később Darócnak. A nemzetség osztozásakor Tibold és fiai kapták Daróc, másként Alkács területét. Ez azt jelenti, hogy egykor Káccsal egy területet alkotva képezett öszszefüggő birtoktestet.
Részlet Daróc 1549-es gabonadézsma-
jegyzékéből
(B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7.)
Egyházzal rendelkező település volt, akinek János nevű papja 1332­35 között átlagosan 5 garas pápai tizedet fizetett.[50]
     A XVI. század első felében 5­9 porta volt itt, de az összeírásokból az derül ki, hogy egykor 17 porta is létezett. Ez fénykorában sem jelent többet 100­120 lakosnál. Az első törökdúlások nem teszik tönkre, az itt álló nemesi kúriájában lakott az Örsúr nembeli leszármazott Tibold Zsigmond.[51] 1570-ben a törökök tíz itteni családfőt adóztattak: Durik Pétert, Abocs Tamást, Abocs Jánost, Nagylászló Benedeket, Kádas Jánost, Pásztor Antalt, Tót Jakabt, Mihál Kelement, Filep Demetert és Szabó Jánost. Tibót Istvánnak malma volt a falu határában. A nevezett gyaur királysági, ezért az említett malom árverésre lett bocsátva. Ajász szpáhi 400 akcse értékű ajánlata javára döntöttek.[52] A település a XVI. század második felében református vallású lett.
     A mezőkeresztesi csata és Eger eleste után elnéptelenedett, 1623-ra azonban újra megtelepedtek itt a lakosok.[53] További hosszabb elnéptelenedéséről nem tudunk.

49. Póczos, 2001. 31.
50. Györffy, 1967. I. kötet 769.
51. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. I. 53.
52. Bayerle, 1998. 171.
53. B-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. IV. 504.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet