 |
 |
Tard a XVIII. századi urbáriumok tükrében
Bogács
Neve a bogáncs, szamártövis főnév bogács változatából ered. Más feltevés szerint szláv eredetű.[54]1248-ban Cserép határjárásában tűnik fel a bogácsi nemesek földje. 1278ban Lukács fiai, Berch és Luka átadták montaji földrészüket. 1298-ban Barch fiai, Miklós és Egyed, valamint Luka fia János átengedték János fia Péternek azon bogácsi földrészt a Szent Györgyről nevezett templommal, amelyet az örökjogon követelt.[55] Határát leíratták: A határ kezdődik azon a helyen, ahol a lefolyó patak mellett esik Cserép falu, elválasztva Noszvaj falutól ... Kövesrév nevű hely ... Középbérc nevű hegy, melynek a keleti részén van egy határpont, mely Cserép falut választja el ... Hidegkút nevű forrás ... a noszvaji határ."[56]
1323-ban a váradi káptalan előtt Bogácsi Sándor fia Gergely, mivel örököse nincs, a Bogács földön lévő egész birtokrészét saját és ősei lelki üdvéért a János mester által képviselt egri káptalannak adományozta. Az átengedett terület első határjele az egri káptalanhoz tartozó Pazsagnál volt, ahonnan északra fordult a határ vonala, és kapcsolódott Cserép falu határához. A továbbiakban keletre fordult és egyenesen a Tard nevezetű föld határához tartott, ahonnan délre, a kiindulóponthoz tért.[57]
Birtokosa volt még Varbói Péter fia Pál fia Miklós, aki 1361-ben a Bogácson és Varbón lévő birtokainak a felét haszonvételekkel és a templom kegyúri jogával együtt leánytestvérének: Pál leánya Klárának adományozta.[58] A másik felét pedig Igrici Miklós fia Acél Péternek és családjának adta.[59] Acél Péter azonban magtalanul halt el, így Bogács 1403-ig Abrányi Gergelyé, majd ennek hűtlensége miatt a király Pozsegai András fia Demeternek, Mihálynak, Kozmának s az előbbi Demeter testvérének adta a birtokot.[60] Rá egy évre Biki János leányai: Borbála és Orsolya, Bogácsi Acél Pál leánya Anna lemondtak az előbb nevezettek javára a bogácsi hét jobbágytelkükről.[61] A fentnevezett férfiak ugyanekkor Varbói Miklós magtalan halálával még hat jobbágytelket kaptak Bogácson.[62]
1408-ban Zsigmond király Bereck egri prépost kérésére megjáratta Bogács és Szomolya határát: Az első határpontot a Noszvaj és Cserép felől folyó patakok összeömlésének helye adja. A Cserép felé folyó patakon át a Kövesrév nevű gázlónál. Át a vízmosás útján a Középbérc nevű hegy csúcsáig. Az itt emelt határhalom választja el az egri káptalan földjét az említett Ferenc fia István Ő az elmúlt időkben Cserépi várnagy volt és más bogácsi nemesek földjétől. Innen a kis hegy oldalán felmenve ér a határ a Fodorpéterrétének mondott réthez, ahol hármashatár van az előbbi bogácsi nemesek, Cserép és az egri káptalan birtoka között. Innen keletre fordulva a határ vonala áthalad a réten, s a Szilágy nevű berek felső része körül eléri a Cserépről Bogácsra vezető nagy utat. Át a Hegyeshegy felé vezető ösvényen, a hegy oldalán jut fel a határ a hegytetőre, mely Cserép és Bogács falvakat elválasztja egymástól. Innen Bálavölgy felé tart a határ, s jut el egy nagy útig, ahol a Cserép várból futó ösvény Bogács felé az említett utat keresztezi. Itt az út mellett van a határ. Továbbhaladva az említett nagy úton Bala föld felé, a határ keresztezi a nagy utat és hosszú távolságon át haladva éri el a Bogács falu és Cserép vára földjét elválasztó utat. Innen dél felé húzódik a határ vonala, a Mártírvölgyéhez majd átszeli a Verner nevű völgyet és jut a Bogácsról Darócra vezető útig. Keresztülhalad a Nyárasvölgyön, majd feljut a Sokorófő nevű helyhez, ahol Tard és Bogács határa van. Innen valamelyest nyugatra fordulván, a szántóföldeken át a Csipkés nevű helyhez ér, ahol ugyancsak Tard és Bogács határa húzódik. Innen a Tardúta nevű nagy útig fut, s az azt keresztező mellékúton jut el a Csipkés nevű helyre. Innen egyenesen nyugatra tér a határ és a Bogácsvölgyéig nyúlik, melyen áthalad és eléri a Szomolya falu Kagya nevű földjét. A szántóföldeken át a Szomolyavölgyhöz fut, mely Kövesd falut választja el Szomolyától. A völgyön egyenesen áthúzódik a határ vonala Novaj püspöki falu felé, és egy kicsiny völgyön és vízfolyáson át éri el Novaj falut, hol véget ér a határ.[63]
1439-ben az egri káptalan és Bikedi János leánya Zsuzsanna, aki Daróci Tibold fia István fia Imre felesége, elcserélték Ábrány, illetve Bogács ingatlanát. Mivel a bogácsi nagyobb, a káptalan ráfizetett a cserére 350 aranyforintot.[64] Az egykoron Nagy Pál fia Péter tulajdonában lévő bogácsi ingatlan királyi adományként Deregnyői Besenyő Demeter és fiai: László, János és azok unokatestvére Mihály tulajdonába kerültek.[65] Tíz év múlva az elhalálozott Deregnyői Nagy Pál Bogácson fekvő birtokát két részre osztották; az egyik Besenyő Demeter, fiai: László, János és unokatestvérük Mihály tulajdona, a másik Gacsali Balázs fia László egri kanonoké s néhai fia András fia Albert birtoka lett[66] 1477ben Deregnyői László fiai : Mihály és András rokonaik nevében is eladták valamennyi bogácsi ingatlanukat az egri káptalannak.[67] Az egri káptalan három év múlva már az ellen tiltakozott, hogy Gacsali László fia apja akarata és a káptalan tudta nélkül a saját és rokonai bogácsi birtokát elzálogosította Rozgonyi Sebestyén erdélyi vajdának, aki az említett porciót cserépi várához csatolta.[68]
A XVI. század közepén 1022 között változott a lakott porták száma. Ez 60130 fő közötti népességet jelent. Az is kiderül, hogy egykor 47 porta is állt itt, ami 250 fő körüli lakosságszámra utal.[69] Némi emelkedés következett 1564ig, ekkorra 38 és fél lakott portája volt a falunak kb. 230 körüli lakossal.[70] 1569-re az egykori Szent György templomban már Bogácsi János prédikátor hirdette a református hitvallást.[71] A török 1570-ben 20 háztartást írt itt össze: Máté Barnabás, Angyal Tamás, Nagy Miklós, Nagy Mátyás, Szabó Bertalan, Varga Péter, Garai György, Varga Benedek, Varga Barnabás, Iskura János, Jó András, Lukács Balázs, Varró Benedek, Varró Gergely, Képíró András, Feles Albert, Horvát Benedek, Mészáros Simon, Hegedűs Lukács és Garai János.[72] 1596-ban az adó tételesen így nézett ki: A törökadót Berényhez fizették, először 160 azután 400, 500 forintot. Fülek ostroma körül 500 forintban alkudtak meg. Most már hívogatja őket a török, hogy az összeget leszállította 150 forintra, de nem tudnak fizetni. Nagy félelemben vannak, mert 1593 óta az összegnek csak a felét fizették le.[73] 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem Kis Imre szendrői alkapitánynak és Toronyai Györgynek adományozta érdemeikért, majd az ónodi, ezek után pedig a polgári és nánási kapitányoké lett. Egyedül a század végén, Eger visszavétele utáni időkben áll elpusztultan.[74]
Az 1641-es törökadót így fizették: Elejétül fogva mostanig tizedben voltak, de már most az szolgálat számlálhatatlan, egyikünk az másikunkat kiváltjuk az szolgálattal, egy szóval esztendőnek harmadát az török urunknak szolgáljuk. Portapénzt is valamikor magyar számára kérnek rajtunk, az török is mindjárt meg annyit veszen rajtunk.[75]
54. Póczos, 2001. 25.
55. Györffy, 1967. I. kötet 760.
56. Sugár, 1980. 177.
57. Kristó, 1991. VII. kötet 434.
58. Sugár, 1980. 186.
59. Sugár, 1980. 187.
60. Mályusz, 1958. II. kötet 2660.
61. Mályusz, 1958. II. kötet 3038.
62. Mályusz, 1958. II. kötet 3297.
63. Sugár, 1980. 194.
64. Sugár, 1980. 14., 202.
65. Sugár, 1980. 203., 204.
66. Sugár, 1980. 207., 208.
67. Sugár, 1980. 214., 215., 216.
68. Sugár, 1980. 217.
69. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1546. és 1556.
70. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1564.
71. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dézsma 1569.
72. Bayerle, 1998. 142.
73. MOL. E. 156. U. et C. fasc. 106. nr. 75.
74. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. XIII. 400.
75. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. II. I. 6.
|
|