VIII. A népesség száma és összetétele - Tard népessége a XVXVI. században

VIII. A népesség száma és összetétele

Tard népessége a XVXVI. században

     Tard történetének első évszázadaiból nem rendelkezünk olyan forrásokkal, amelyek alapján az állandóan változó népesség pontos számát megállapíthatnánk. A szükséges adatbázis hiányos, nincsenek erre vonatkozó adatok. A XVI. században már készültek olyan összeírások, amelyek az adófizető portákat vették számba, illetve az adózó családfőket írták össze. Igaz ugyan, hogy ezek sem adnak pontos számot, mert csak az adóztatható állapotban lévő portát és jobbágyot tüntették fel benne. A családtagok számára csak következtetni lehet. Alkalmanként egyéb forrásokból is értesülünk a telkek és a jobbágyok számáról.
     A XVIXVII. század között a népesség szempontjából a legfontosabb források a portális összeírások, illetve a jobbágy családfők conscriptiója.
     A portális adó neve eredetileg kamarahaszna" volt. Ez a kincstárnak pénzrontás révén a pénzverésből származó bevételét jelentette. A XIV. század közepétől azonban ez a pénzrontás megszűnt, és helyébe a portális adó lépett. Nagysága kezdetben 1/5 aranyforint volt, de a XVI. században már 1 aranyforintra rúgott. Ezt az adót minden különálló jobbágygazdaság fizette, mely független volt a jobbágy teherbíró képességétől, gazdasága nagyságától, a jobbágyportán élő családok számától. Az ezen a címen összeírt adóztatható porták számából következtethetünk a településen élő lakosság lélekszámára.
     Némileg több támpontot nyújt a népesség nagyságára vonatkozóan a jobbágy családfők összeírása. Ez az egyháznak járó tized beszedésével járt együtt. Magyarországon ennek fizetését még Szent István király rendelte el. Az általunk vizsgált korszakban tizedet gabonából, borból, bárányokból, méhkasokból szedtek, de adó alá esett a kecske, a sertés, a tyúk, a len, a kender stb. is. A zsellérek mivel nem volt tetemes adóztatható vagyonuk úgynevezett kereszténypénzt" fizettek. Ennek mennyisége általában 6 dénár volt. Mindezek mellett a XVIXVII. században a Habsburg királyi terület tizedeit igen nagy részben a Magyar Kamara gyűjtötte be királydézsma néven, és a végvárak fenntartására fordította. Ez a XVIII. századra visszakerült az egyházak kezébe.
     A fent említett források értékes adataik mellett, csak a pontosabb népességszám megbecsléséhez elegendőek. Korszakunkban portánként átlagosan három-három családdal, egy családban pedig hat fővel számolunk. A családfők számát az előbb említett hatos szorzóval szorozva kapjuk meg a település körülbelüli lélekszámát.
     Tard lakossága a XVI. század vége és a XVIII. század eleje között több alkalommal is elpusztult, szétszóródott. A középkorban és az 1500-as években itt élő törzslakosságnak száz év elteltével már nyoma sem volt. Mindez egyértelműen a török magyarországi tartózkodásának köszönhető.
     Az első adatunk 1530-ból és 1544-ből származik. Ekkor a község 24 forint adót fizetett, ami azt jelenti, hogy 24 porta volt a faluban, amelyen kb. 430 lakos élt.[1] Az 1546-os portális összeírás is hasonló képet mutat. 21 és fél lakott és 2 lakatlant portát, 6 zsellért, 3 szolgát és 1 főbírót, valamint 1 kisbírót írtak öszsze.[2] Ez pontosabb képet ad, mint az előző évek adatai, mert a porták mellett a zselléreket, a szolgákat és a bírákat is megadja. Így 440 fő körüli számot kapunk. 1552-ben csak a porták voltak összeírva, illetve az adó nagysága, ami 28 forint.[3] Az első dézsmajegyzék 1548-ból maradt fenn, amelyben 79 adózó családfőt, a következő éven eggyel kevesebbet találunk.[4] Ezek az adatok némileg pontosabbak, mint a portális összeírások, ezek szerint 470480 fő lehetett a tardi lakosok száma. Ezek a számok megerősíteni látszanak az előző adatokat. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy Tard a népes középkori falvak közé tartozott. Ez az úgynevezett "ősállapot" azonban hamar véget ért, megkezdődött a lakosság kicserélődése.
     Az első törést 1552-ben szenvedte el a község, a törökök a környező falvakkal együtt felégették, aminek eredménye 12 éves adóztathatatlanság. 1564re újraépült a település, melyről pontos adataink vannak. 24 egész, 20 fél és 11 negyed telek volt lakott, valamint 15 zsellércsalád élt itt. Ebből pontosan megállapítható, hogy 55 jobbágycsalád és 15 zsellércsalád lakta Tardot, kb. 420 fős létszámmal. A pusztán álló porták száma 4 volt.[5] Két évvel később nagyjából hasonló volt a helyzet 21 és fél portával.[6] Ebben az évben érte a falut a második nagyobb megpróbáltatás, a tatárok pusztították környékét. A népesség száma még négy év elteltével, 1570-ben sem érte el a korábbi nagyságát. Tíz porta volt lakott.[7]

Tard 1576-oos bordézsma-
jegyzékének részlete
(B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7.)

Ebből az évből fennmaradt egy török adóösszeírás is, amely 25 családfőt sorol fel.[8] A két adat összevetése alapján ekkor 150 fő körül alakult a népesség száma.
     Az elkövetkező két évben a lakosság újratelepült, illetve a birtokosok újratelepítették. 1574-ig megint elérte a 21 portát, ami a népesség 380 főre duzzadását jelentette.[9]
     Két év múlva a portaszám 18-ra lecsökkent, de az adózó családfők száma 91, ami 550 helybeli lakosnak felel meg.[10]
     A két nagyobb török és tatár támadás után a lakosság egy része, majd 1566 után az alaplakosságot alkotó 79 családból 27 tűnt el végérvényesen. A betelepülést elősegítő kedvezményeknek köszönhetően azonban az 15761578 közötti években 49 új család érkezett a faluba. Igaz, hogy ezek közül jónéhány csak 12 évig található meg itt. Ettől kezdve egészen 1588-ig lassú népességcsökkenés figyelhető meg. 1578-ban 17, 1582-ben 14, 1584-ben 14, 1588ban 12 volt a porták száma.[11]
     A település népességének csökkenéséhez hozzájárult a XVI. században a meglehetősen nagyszámú elvándorlás. 15781593 között sok jobbágycsalád költözött az egri káptalan birtokaira Tardról. Bizonyára kedvezőbb feltételek uralkodtak ezeken a területeken, mert ellenkező irányú áramlás csak kisebb mértékben figyelhető meg. Ebben az évtizedben költözött a káptalan fennhatósága alá Deres István, Gál János, Fekete Péter, Tóbiás Pál, Tóbiás Tamás, Kathy Máté és fia, Nagy Lukács, Koncz István, Bodnár János, Császár Péter, Kacsó Lőrinc, Kis Ambrus, Csépán János özvegye. Újszászi Lőrinc birtokára ment Csépán János, Radóczi asszonyhoz Nagy Márton másként Tamásdeák Márton, míg Cserépre költözött a várkapitány közvetlen fennhatósága alá Veres György.[12] Ha a családfőhöz a családját is hozzászámítjuk, ez másfél évtized alatt 50100 fő közötti lélekszám csökkenést jelent. Nem csoda, hogy ez a vándorlás is hozzájárult a lakosság század végi teljes eltűnéséhez. Ugyanekkor Tardra csak ketten jöttek, ezek is szöktek, és uruk a megyei szolgabíró által visszakövetelte őket. Az egyik Pósa György, Cserney János jobbágya, a másik Papi Balázs, Daróczi Tibold Gáspár jobbágya.[13]
     15781594 között Tardról csak a bordézsmát fizetők névsorai maradtak fenn. Ez pedig nem takarja az összes családfőt, mivel nem volt mindenkinek szőlője. A névsor a gabonadézsma fizetők rovása alapján lenne teljes. Azonban ebből is megállapítható, hogy drasztikus csökkenés 1588-ig nem érte Tardot, a bordézsma fizetők száma nem változott.[14] A lakosság tartotta az 550 fő körüli létszámot. Nagyobb csökkenés 1594-re következett be, amikor a dézsmafizetők száma 20 %-kal csökkent.[15] Ezt arányítva a lakosságszám 440 fő lehetett.
     A település hosszú évekig tartó pusztán állása az 1596-os mezőkeresztesi csatának és Eger elfoglalásának a következménye. Már ebben az évben is csak 3 portával számoltak, ami valamiféle török portyázásnak lehet a következménye.[16]

Tard lakosainak családnevei és előfordulásuk 15481594 között[17]

     1596-ban oly mértékben elpusztult a falu, hogy egészen 1625-ig nem szerepel az adójegyzékekben. Eredeti törzslakosságából csak két-három család élte túl a sanyarú éveket. Az 1570-es években betelepült családok közül egy sem maradt meg Tardon.
     1625 előtt, az említett két-három családot kivéve, teljesen új lakosság szállta meg a települést. Ezek nem új helyen alapítottak falut, hanem a régi templom körül építkeztek. 16251638 között csak 1/4 és 1/2 porta volt népes.[18] 1629, 1632, 1633 és 1635-ben 7 család élt itt, ami 40 fő körüli lélekszámot ad meg.[19]
     Az 1620-as évektől népességbeáramlás figyelhető meg. A birtokosok azért, hogy később adóztatható lakossággal telepítsék be a falut, kedvező feltételeket biztosítottak az itt megtelepedni szándékozóknak. Ez a környező településekről is ide csábította a nehezebb körülmények között élő jobbágyokat. Ezek közül többet korábbi földesura visszaköltöztetett eredeti lakóhelyére, de erre sokszor csak évek múltával került sor. A Tardról az így hazaköltöztetett jobbágyok neveit 16291669 közötti időszakból ismerjük. Az egri káptalan Bereck Pétert, Fütő Andrást, Kocsis Pétert, Tóth Györgyöt, Vincze Jánost, Tót Pétert, Kispál Jánost, Bernát Gergelyt, Fütő Mihályt, Czabó másként Lapos Mátét kérte viszsza Bogács, illetve Mezőtárkány birtokokra. Aszalai Mihály kérte Kovács Mihályt és öccsét, Kovács Demetert. Bárius Ferenc és András kérte Nagy másként Sági Pétert. Jászi Márton Litter Pált, Pap Mihályt és Hölgye Pált kérte haza Szentmártonra. Naprágyi Erzsébet, Dóra másként Nagy Jánost kérte Naprágyra visszaköltöztetni. Szepessi Pál Bárdos Jánost követelte vissza Tardról.[20]
     A településen 1641-ben összeszámolták az egykori házak helyét. A számlálás 67 házhelyet eredményezett. Ez a szám megfelel a mezőkeresztesi csata előtti, fentebb közölt adatoknak.[21]
     Az 1650-es évekre újra nőtt a népesség száma. 16521656 között 1213 jobbágycsaládfő adózott.[22] A lakosság ezek szerint 80 fő volt. 1669-re a betelepülések nyomán 49 család lakta Tardot, 300 fős létszámmal.[23]
     Innentől kezdve ismét csökkenés mutatkozik, 1677-re 39-re esett vissza a családok száma, amely 240 fős lélekszámot feltételez.[24] Az 1680-as évek elején már csak 1115 család lakott itt, 7090 fős népességgel.[25]
     A török kiűzése, és az ezzel járó háborúk szintén csökkentették a lakosságot. Eger várának közelsége sem kedvezett a tardiaknak. 1688-ra már csak 9 család maradt itt, majd 1690-ben 7, illetve 1692-ben 5 családot számláltak öszsze.[26] Ez a népesség 30 főre apadását eredményezte.
     Az ekkor fellépő egyre erőteljesebb kuruc mozgalmak a közvetlen előidézői voltak annak, hogy egy évvel később Tardot elpusztult és lakatlan településként tüntették fel az adóösszeírók.[27]

Tard lakosainak családnevei és előfordulásuk
1629 és 1692 között[28]