VIII. A népesség száma és összetétele - A XVIII. század elejétől napjainkig

VIII. A népesség száma és összetétele

A XVIII. század elejétől napjainkig

Tardot 1701-ben kezdték el betelepíteni lakosokkal.[29] A népesség nem teljesen új, mivel a nevek alapján kiderül, hogy az egykori XVII. századi lakosság egy kis része is visszaköltözött. A telepeseket különféle kedvezményekkel igyekeztek a birtokosok lakatlan falvaikba csábítani. Három-, illetve hatévi adómentességet adtak nekik, a megye felé is elintézték a kötelezettségek alóli felmentésüket.

Borsod vármegye benépesülése
a XVIII. század elején
(Közli: Veres, 1984.)

1707-ben már 14 szabad menetelű jobbágy és két nemes lakott itt. Eszerint 100 fő körül lehetett a falu népessége.[30]
     A tardi nemesek közül a Csató, másnéven Varga család a legrégebben a településen lakó nemesi familia. A Csató család nemességét 1659. július 29-én Bécsben kapta Lipót királytól. Ekkor Csató másként Varga Jakab, felesége Bartha Anna és fiaik, János és Pál, valamint ezek feleségei, Farkas Anna és Baracza Ilona kapta az armálist. Csató Péter, Márton és János 1698-ban adományul megkapták Lipót királytól Tard egy részét. 1725-ben Csató Jánost a megyei nemesek közé sorolták.[31]
     1746-ig költözött ide egy másik nemesi család, az Alattyániak, akik Jászberényből eredeztették magukat.[32]
     A harmadik nemesi család a Gecső vagy Gecse néven nevezett 1720-ban tűnik fel a településen. Ez a család sem túlságosan gazdag armalista família. Címereslevelüket 1628. november 7-én kapták Gömör megyében. Innen származtak el a Borsod megyei Kövesdre.[33]
     A falut a folyamatos betelepülés gyarapította, 1709-ben már 24 család lakta, melynek összlétszáma megközelítette a 150-et.[34] A község 1731-ig 1016 családfővel rendelkezett. [35] Az országban a háborúk végével is jelentős maradt a betegségek népességcsökkentő hatása. A járványokhoz kapcsolódó éhínségek is gyakran tizedelték a lakosságot. Ez sokszor az egymást követő rossz termések eredménye volt. Az 1731. évi népességnövekedést bizonyára az újabb betelepítések okozták. 29 családban 180-an éltek ekkor Tardon.[36]
     1730-ban az egész megyében számbavették az elszökött jobbágyokat. Tardról ekkor Varga Máté a Zemplén megyei Köröm, Nyúl István Alsótárkány, Hegedűs András a Heves megyei Tótfalu, Augusztin János és Augusztin András a Sáros megyei Kapusány községekben éltek.[37]
     Ezekben az években a magyar betelepülőkön kívül görög katolikus ruszin telepesek is érkeztek Tardra. Számukat, illetve a lakosság pontos létszámát az 1746-os canonica visitátiókból ismerjük. Eszerint 597 katolikus, 35 református vallású magyar és 98 görög katolikus ruszin élt itt.[38] Az összlakosság 730 fő volt. Ekkoriban haladta túl a település középkori népességszámát. A szláv ajkú lakosság hamar asszimilálódott. 1768-ra már egyetlen görög katolikus sem volt a településen, ahol 1004-en, míg a majorban 56-an laktak, és 14 kóbor cigány is élt ott.[39]
     A helybeli cigányokat előbb 1753-ban, majd 1755-ben és 1757-ben név szerint is összeírták. Először csak Budai Zsigmond, majd Farkas István, Farkas Ferenc és Horvát Gergely laktak itt. Utoljára Budai Zsigmond, Budai György és Budai Dávid nevével találkozunk.[40]
     Ebben a században több, ma már különlegesnek számító összeírást is végeztek. Ilyen volt például a pipázók akik dohányoztak összeírása. Tardon 1755ben 66-an pipáztak.[41]
     A lakosság növekedése innentől kezdve folyamatos, ám abból is lemérhető, hogy míg 1761-ben 131 családfő adózott, addig tíz év múlva az urbárium kiadásakor már 141.[42] Ehhez kell még hozzávenni a két nemesi, az Alattyáni és a Csató családot.

Tard lakosainak családnevei és előfordulásuk 1707-től 1771-ig[43]

     A pontos népesség számára vonatkozó adatokat csak az 1785. évi első magyarországi népszámlálás rögzítette, amikor az ország minden rendű és rangú lakosát összeírták. Ettől az időtől kezdve a népszámlálások rendszeressé váltak és 1869-től napjainkig, általában tíz évente végrehajtották azokat.
     Az első népszámlálásra 17841787 között került sor. Eszerint Tardon 163 házban 214 család élt, ami 1231 fős népességet jelent. A férfiak száma 644, a nőké 587 volt. A faluban 6 nemes, 98 paraszt (azaz jobbágy) és 103 zsellér élt. A gyermekek száma 17 éves korig 283 volt.[44]
     Az 1802-es országgyűlés után a népességösszeírások csak a nem nemesekre terjedtek ki, de a törvényhatóságok és az egyházak ezeket a nyilvántartásokat is hiányosan vitték véghez. Tard nemtelen lakosainak összeírása 18091847 között 29 évből maradt ránk.[45]

Tard nemtelen lakosainak összeírása a XIX. század első felében

Az 1828-as országos összeírás szerint 1527-en éltek a faluban, míg 1850ben 1711-en.[46] Fényes Elek 1851-ben megjelent könyvében Tard lélekszámát 1750 főben adta meg.[47]
Az adatok lassú népességnövekedést mutatnak. A kissé hullámzó gyarapodás a természetes szaporodás eredménye volt. A XIX. században jelentős bevándorlásról, betelepítésről már nem beszélhetünk. A lassú növekedés oka a nagy csecsemő- és gyermekhalandósággal, a közegészségügy elmaradottságával, az egészségtelen életkörülményekkel magyarázható. 1000 csecsemő közül 288 nem

Részlet Tard 1828-aas országos összeírásából
(B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. 442. d.)

érte meg az egyéves kort. Három éves koráig meghalt további 135 gyermek, a tízéves kort pedig a gyerekek fele nem érte meg. Ezerből csupán 471-en élték túl tizedik életévüket. Az 1840-es években a várható élettartam 3839 év volt.[48]
     Az 1831-es kolerajárvány jelentős népességcsökkenést eredményezett. Az ázsiai eredetű járvány a kereskedelmi kapcsolatok révén kontinentális úton jutott Európába. A húszas években a lassan terjedő kolera csak 1830 őszén érte el Moszkvát, s a lengyel-orosz háború segítette elő betörését Lengyelországba, majd Galíciába. Innen terjedt át Magyarországra. A járvány pusztításának következménye volt az 1831-es kolera felkelés, amely öt északkeleti vármegyében robbant ki.
     Az 1828. évi népszámlálás 1527 főjéhez képest, 1831-ben Tardon csak 1429 fő volt a népesség száma, ami közel 100 fős népességcsökkenést mutat. A kolerajárvány előtti lakosságszámot 1836-ra érte el a település. A kolerában meghaltak pontos számát és nevét nem tudjuk, mivel Tardról a megyei levéltárban található kolerális iratok nem tartalmaznak feljegyzéseket.[49] A tardi katolikus egyház korabeli anyakönyve mivel nem jegyezték fel a halál okát szintén csak találgatásra ad okot. Ez utóbbiból annyi látszik, hogy míg májusban és júniusban hárman, illetve öten haltak meg, addig júliusban és augusztusban amikor tombolt a járvány 48-an, illetve 36-an hunytak el.[50]
     A XIX. század közepétől kezdve sem tapasztalható jelentős növekedés. Időnként más járványos betegségek is pusztítottak, és a kolera is visszatért még 1849, 1855 és 1873-ban. Ennek nyomát Tardon csak a két utóbbi évből találjuk meg az anyakönyvekben. 1855 szeptemberében hatan haltak meg a betegségben. 1873-ban súlyosabb volt a helyzet, 54 embert ragadott el a járvány.[51] 1880-ig stagnál a lakosság létszáma. Ekkortól kezdődött meg a jelentős ütemű szaporodás, amelyet a századforduló tájékán jelentkező nagyszámú kivándorlás sem fogott vissza.

Tard népességszáma a XVIII. század végétől napjainkig[52]

A falu népességmaximumát 1930-ban érte el 2139 fővel. Addig tízévenként 2,55%-os növekedés mutatkozott. Ezt követően megfordult a tendencia. Innentől kezdve egészen 1970-ig lassú csökkenés tapasztalható, amikor 2024-en lakták a falut. Ez a természetes szaporulat arányaiban beállt változás lassú következménye. Az ezt követő húsz év alatt rohamos népességcsökkenést mutatnak a statisztikák. 1527 a lakosok száma 1990-ben, ami félezer fős veszteséget jelez. Az utóbbi tizenkét évben ez a folyamat lelassult, de még mindig nem állt meg. Megállapítható, hogy a hetvenes évektől nem természetes szaporulatról, hanem fogyásról beszélhetünk. A 2000. évi népszámlálás még mindig csökkenést mutat.[53]

A népmozgalom főbb adatai Tardon a XX. században[54]

Anyanyelvi szempontból a település 1768-tól tisztán magyar falunak tekinthető. Elszórtan fordult elő a népességben szlovák és német anyanyelvű lakos. 1880-ban a népszámláláskor az 1791 magyar mellett 1 szlovák, 6 német és 57 egyéb anyanyelvű lakost találtak. 1900-ban 3 német és 1 egyéb, 1900-ban 2 szlovák, 1920-ban 1 szlovák és 2 német anyanyelvű lakója volt a községnek. 1949-től csak magyar anyanyelvűek éltek Tardon.[55] Vallási megoszlás szempontjából Tardot a XVIII. század elejétől döntő többségben mindig római katolikusok lakták. Az egyéb felekezethez tartozók száma és aránya soha nem volt jelentős. A XX. században említést érdemlő létszámban csupán a baptisták voltak jelen Tardon.[56]

     A népesség korcsoportok szerinti megoszlásában, az utóbbi évtizedekben kedvezőtlen változás ment végbe. 1930-ban a 60 év feletti lakosság a népességnek 9,8 %-át tette ki. Ez az arány 1990-re 29 %-ra nőtt, ugyanakkor a társadalom szempontjából oly fontos 014 éves korú lakosság aránya 29,2 %-ról 16,7 %-ra esett vissza. Tard népessége a XX. század végére egyre jobban elöregedett. Kedvezőtlen változások figyelhetők meg az aktív- és inaktív keresők számában és arányában is.[57] Az eltartottak és inaktív keresők számának és arányának növekedése új, megoldandó problémát vet fel a településen a XXI. század elején.
     Valamivel kedvezőbb a helyzet a lakosság legmagasabb iskolai végzettségét vizsgálva. A 7 évesnél idősebb népesség egyre magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, de a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma még 1990-ben is roppant alacsony volt. Az összlakosságnak csak 1,9 %-a rendelkezett főiskolai vagy egyetemi diplomával. A község értelmiségi rétege a XX. század végén is kisszámú volt.[58]
     Az utóbbi évtizedek Tard népességére vonatkozó adatait a következő táblázatok szemléltetik.[59]