XI. A község lakóházai, építkezése

XI. A község lakóházai, építkezése

A házbelső

A házak központi eleme a tüzelőberendezés volt, mely alföldi jellegűnek tekinthető. A boglyakemencék, a konyhai füstelvezetéses kemencék helyét foglalták el. A szabadkémény az Alföldön megszokottal szemben itt gyakran csak a konyha hátsó részének felét, kétharmadát borította és a konyhai tüzelőpadkák mindössze a kemence szája előtt figyelhetők meg.[37]

Búbos kemence a Béke u. 181.
sz. alatt 1972-ben
(MNM. F. 265233. Bakó Ferenc)

A kemence padkája 5070 cm széles volt, nappal azon ültek, de arra is volt példa, hogy valaki azon aludt. A szegényebbeknek vályogból, a módosabbaknak fából készült a padkája. Némelyik kemence mellé katlan volt építve, amelyen volt a platni, amin főztek. Ez alá oldalról tüzeltek. A padkát házi készítésű rongyszőnyeggel fedték.[38] A kemence szája a konyha felől előkével" volt elfedve, mely nem egyéb, mint egy lapos, négyszögletű kő, melyet néhol kő hiányában törekkel vegyített sárból készítettek.[39] Tardon utóbb a búbos kemencék, majd az 1930-as évektől a szögletes kemencék terjedtek el. Ezeket a háziasszonyoknak gyakran kellett újra tapasztani és fehérre meszelni.[40] A szoba mintegy hatodrészét elfoglaló kemencék mellett, illetve azok helyett a XX. században megjelentek a vályogból vagy téglából készült sparhetok és a masinák. A kemencék, lebontásuk után a szobából a konyhába vagy az udvarra kerültek.[41]
Volt olyan ház, ahol a kemence sarkán oszlop (boldoganya) tartotta a gerendát. A gyerekek e körül tanultak meg járni. Fontos szerepe volt a mestergerendának is. A gazda itt tartotta hivatalos iratait, beretváját és dohányát. Az oldalára kancsókat, hátuljára csizmákat akasztottak.[42]
Az asztalosbútor divatba jötte után készültek az első sarokpadok, s váltak fekvőhellyé az ágyak, amelyek hagyományosan elöl az ablaknál (első ágy) és hátul

Szabad kemence 1962-ben
(MNM. F. 309298. Izsóf Tihamér)

az ajtónál álltak. Az ágy elé padot vagy széket helyeztek. A karoslócák a XIX. század utolsó évtizedeiben csak a legmódosabbaknál terjedtek el. A matyóknál a kemencével szemközti két fal mellett lócák húzódtak a sarkon egy asztallal, és csupán a kemence melletti oldalon állt egy ágy. Később az asztal már az utcai két ablak előtt volt, s az ágyak és a dikók képezték a berendezés nagyobb részét.[43]
     A dikónak négy rövid lába, kis oldala, alja volt, benne a trózsákkal.[44] A bükkaljai községekben és főként a matyó falvakban a sarokban helyezték el a szépen díszített saroktékákat, amelyek első bútoraink egyikének is tekinthetők. Ebben volt a biblia, a családi iratok és a pénz, de gyakran állt benne egy-egy üveg pálinka is. A padok fölé kerültek a szentképek, amelyeket színes, aranyozott keretekkel is igyekeztek kiemelni. Alattuk rendszerint keménycserép tányérok sorakoztak. A leginkább búcsúkon vásárolt díszes bögréket a mestergerenda alá akasztgatták, vagy a két ablak között álló komódra tették. Az egész szobában egyszerű tárgyakkal igyekeztek díszes hatást kelteni. A faliképek a parasztházakban a XIX. századtól terjedtek el. Régi és sokáig egyetlen tároló bútor volt a tardiaknál a láda, amely lehetett sima vagy rózsás, nagyobb vagy kisebb. Ebbe tették a nők a kurulót, a réklit, a ködmönt, a sok singolt ujjú alsót. A férfiak a szürt, a bundát, a mángorolt vászongatyát és inget. Itt voltak összehajtva az asztal- és szakajtó kendők is. A láda tetején volt a guzsaly. Az asztal fölött mélyen eresztve papírrózsás, rojtos vagy raffiás díszítésű petróleumlámpa függött.[45]
     A következőkben Hankóczi Gyula 1981-es néprajzi gyűjtéséből néhány jellegzetes tardi lakásbelsőt mutatunk be.
     Gomán Lászlóné született Szemán Mária szegényparaszt lakóházának szobájában az ajtó mellett jobbra helyezkedett el a fehér, magas búbos kemence. Közte és a fal között a sut, a kemencén körbe a padka. A kemencével szemközt a felvetett vagy első ágy, a végén egy kihúzható ágy volt négy szál deszkából, aljjal és benne szalmazsákkal. Az első ágy festett, koronás volt, ami tardi szövött lepedővel volt leterítve, pipi vagy rózsaszínű ágyneművel felvetve. Ágytól ágyig ért a saroklóca, közülük a régebbiek karón, és nem lábon álltak. A lóca rácsos volt, fekete vagy sárga színű. A lóca végén állt a második ágy, ami sem festett, sem koronás nem volt, egy hitványabb szövetlepedővel volt leterítve, rajta egy takaró dunnával és 12 párnával. Az ágy végén volt a vízszék, rajta 810 literes favödör (főként télen). A falon körben képek, szentképek, kivéve a sutot és a vetett ágy mögötti részt. A sarokban a lóca sarka felett Mária és Jézus szobra. A képek alatt tányérok lógtak. Az ajtó kemencével átellenes oldalán almárium volt a falon. A kemence padkáját rongypokróccal takarták le. A kemencéhez rendszerint vályogból sparhetet is építettek platnival, a vályogot olykor tégla helyettesítette.
     A konyhában a kemence szája előtt padka, bal oldalán a fal mellett tűzhely: nyári kandalló volt, amin főztek. Hátul a kemence szájával szemben lóca állt, a nyári kosztoláshoz kisasztal. Az edények fel voltak aggatva. A cseréptálak mind a falon lógtak. A vízlóca nyári időben a bejárati ajtó mögött, annak falára merőlegesen volt elhelyezve, rajta 23 favödörrel és ivóbádoggal. A vízszék általában deszkából, néhol téglából készült. A vízlóca fölött néha almáriumot helyeztek el. Az udvarra néző ablak a konyhaszekrényt helyettesítette.[46]
     Daragó József 37 holdas parasztember és felesége, Péle Mária arra emlékezett vissza, hogy a trózsák szalmával volt bélelve, ruhával letakarva. Rajta vászonlepedő. Azon 12 párna volt, rajta dunna szövött lepedővel. Csak ezt az ágyat használták. A falon összeért szentképek, alatta tányérok. A képek között tyükörképek" is voltak, amelyek az 1930-a években mentek ki a divatból. A hátsó ágy lábánál üveges volt. A tulipános láda a kamrában volt elhelyezve. A hozományként kezelt fiókos kaszli rendszerint a szobába került. Általában a szobában volt a kemence is. Aki onnan elbontotta, az a színbe készített újat.[47]
     Egy másik épület szobájában az ajtó mellett volt az ágy, utána egy szekrényféle, majd saroklóca, asztal, ágy, padka, búbos kemence és sparhet, illetve három szék az ágy előtt. Az első ágy alatt volt a helye egy kicsi, ládaszerű, négykerekű szerkezetnek, amit nappal az ágy alá toltak, éjjel kihúzták és benne háltak a gyerekek. Szalma volt benne, amit letakartak, arra dunnát, párnát tettek. Az első ágy maga deszkából volt, amit néha lefestettek. Benne a derekalj megtömve szalmával. (Az ágy végeinek két gombja mellé lecet tettek, hogy ne vágja fel a földet.) A szövött lepedőre 2 x 3 párnát raktak: pipi volt az ünneplő, melynek végét színes szőrrel fonták be a csücskén egy-egy csomóval. A pipit az 1930-as években váltotta fel a fehér huzat. A nagydunna pehellyel volt tömve. A falhoz párnát tettek. A huzat először pipi, utóbb kanavász, majd kockás lett. A konyhába az ajtótól balra állt a tejes", rajta dézsa vízzel, kisedényekkel, fölé aggatva kistányérokkal. Itt volt a tüzelő a szabadkéménnyel, mellette üst és edények. A konyha sima falán tányérok lógtak.
     A terményeket a kamrában tartották zsákban, néhol hombárban, máshol élésládában vagy rúdon. Itt volt a padfeljáró, kaszliban a ruhák.[48]
     A házak általában deszka mennyezetűek voltak, melyeket mostak. Az ablak előtti függönyök rendszerint színesek, leginkább barnák voltak, színes, kék rózsákkal.[49] A mennyezetet sok helyen zöldre, pirosra színezték, mert a fehéret hamar befogta a füst.[50]
     Gábry Margit Béke út 79. szám alatti házában oszlop és fogas volt a házban. A szoba falán rózsás tányérok, meg képek díszelegtek. A gerendán kefék, subickok, imakönyv, borotva, kis tükör állt. A kés a gerenda alján, a kanalak a kanalasban. A kenyértartó a padkán vagy a lóca végén. A kemence sutjában volt a ciberés, azaz a nagy 1020 literes fazék. A nyakra semmit nem tettek. A falon a tükör mellett ingaóra díszelgett. A dikónak rövid lába, kis oldala, alja volt, benne a trózsák, ami alatt kerék biztosította, hogy be tudják tolni az ágy alá. A sarokban, a lócán zsúpból fonott, fűzfával bevont kenyértartó. A ház ajtaja feletti kis üvegben volt a gyufatartó, de a szappant is ott tartották. Az ajtó mellett kemence amit hetente meszeltek , masinával és padkával. A sutba olykor lisztes szakajtót, gyúrótáblát, vetélőt, guzsalyt is tettek. A felvetett ágyban a szalmazsák és az ágyneműt tartó deszka között lévő üreget burcsiknak nevezték. A vízlóca a szoba ajtaja mellett és a konyhában is előfordult.[51]
     Az udvarra néző ablak helyettesítette a konyhaszekrényt. Itt tartották az ecetet, a fűszereket, itt aludt" a tej. A kis méretű ablakra gyolcsfüggönyt tettek. Két oldalra húzva, szalaggal átkötve, pálcára vagy pertlire akasztva mutatta a bentlakók ízlését.[52]

37. Fügedi, 1997. 142.
38. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4511/12. ill. 4487/108110. ill. Szegedy, 1968. 50. A házbelsőegészére: Szabó, 1986. 9196.
39. SárköziSándor, 1973. 585. Benne: Istvánffy Gyula tanulmánya.
40. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4487/105. ill. Szegedy, 1968. 50.
41. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4368. ill. Szabó, 1986. 9192.
42. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4487/108110. ill. Szegedy, 1968. 50.
43. Fügedi, 1997. 213214. ill. 218. Benne: Szabadfalvi József írása.
44. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4511/914.
45. Fügedi, 1997. 224226. Benne: Szabadfalvi József írása. ill. Szegedy, 1968. 50.
46. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4368.
47. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4368.
48. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4368.
49. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4387.
50. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4513.
51. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4513. ill. 4320. és 4511.
52. Szegedy, 1968. 50.