XIV. Iskolatörténet - A felekezeti iskola

XIV. Iskolatörténet

A felekezeti iskola

     Minél messzebb tekintünk vissza a múltba, a történelembe, annál inkább azt tapasztaljuk, hogy a nevelés csak részben, és minél régebbre nyúlunk, annál kisebb részben volt az iskolák feladata. A hagyományos társadalomban a család, a szülői ház, azon kívül a kisebb közösség volt az, amely az embert nevelte, oktatta, ismereteket adott neki, aminek révén belenevelődött a társadalmi és közösségi életbe.
     Tard oktatástörténetéről a XVIII. századig semmit nem tudunk. Feltételezhető mivel a faluban bizonyíthatóan már az Árpád-kortól állt templom , hogy a középkorban a településen plébániai iskola működött. Ez az iskola a plébános vezetésével a gyermekeknek csak egy részét oktatta. Elsősorban azokat, akik a mise közben segédkeztek, tehát a ministránsokat és a kórusban résztvevőket. A XVII. század második felében, amikor a református vallás elterjedt, már a paptól különálló tanító, a mester foglalkozott a gyermekek nevelésével. Munkájáért a lelkészhez hasonlóan, de attól kevesebb járandóságot kapott a falu lakóitól. Tardon ez a református egyház fennállásáig, tehát a XVII. század végéig volt így.[1] Ettől kezdve a településen az oktatás ismét a katolikus egyház kezébe került, s ottmaradt egészen 1948-ig.
     Minden faluban a templom mellett iskola is legyen. Katolikus és protestáns egyházi törvények ezt már régóta elrendelték. A XVIIIXIX. században az egyházak egyaránt kettős cél érdekében szervezték falusi iskoláikat éppen úgy, mint korábban bármikor. Egyrészt a vallás elemeit és az erkölcsi ismereteket oktatták abból a meggondolásból, hogy híveik vallásos emberré való nevelését már idejekorán elkezdjék, másrészt a falusi iskola fontos volt az egyházaknak a papi utánpótlás szempontjából is. Az alsópapság nagy része ugyanis paraszti sorból származott. Ebből következik, hogy a falusi iskolákat vallások szerint szervezték. A tanítás módja és színvonala a gazdasági adottságoktól és a kor társadalmi igényeitől függően alakult, amit nagyban befolyásolt a tanító személye. Sokszor főleg a XIX. század első feléig a tanítók is csak elemi iskolát végeztek. Amit és ahogyan ők tanulták meg az olvasást, az írást és a számolást, úgy tanították növendékeiket.
     Az első név szerint ismert iskolamester Berze Máté, aki 17071708 között tanított Tardon, de licenciátusként a plébánosi teendőket is ő látta el.[2]
     Részletesebb ismertetést a tanítóról a canonica visitátiók leírásaiból kapunk. 1746-ban a katolikus tanítóról és az iskoláról a következőket jegyezték fel: A katolikus tanító, aki kántor, orgonista, jegyző is, Madaras János. 29 éves, beszéli a latin nyelvet, mert retorikai iskolát végzett. Beszél magyarul. Hitvallást még nem tett, de a hit alapelveivel jól át van itatva. ... Jó erkölcsű, rendes az életvitele, felesége jó hírű. A plébánostól függ. Szorgalmasan eleget tesz hivatalának. A tanító tanítja a gyerekeket, a jövőben szombatonként katekizmust is tart. Alkalmatos hangja van, vele a plébános elégedett. A kántornak most építenek alkalmatos házat, ahol minden kényelme meglesz. Veteményeskertje a ház mellett a falu végén, a falu rétje mellett van. Van káposztáskertje is. ...Az ágybért gabonában, pénzben, vajban, szalonnában, sóban kapja. Őszi vetésben feleannyit kap, mint a plébános. Van ezen kívül két kocsi szénája. Ezen kívül temetésért 4 garas, requiemért 6 garas, requiem alatti kantáté éneklésért 8 garas jár. Kihirdetési cédulára írásért 2 garas jár. Évi jövedelme kb. 100 rénes forint.[3]
     A tanítás mellet, a kántori feladatokat is ellátta: orgonált, a templomban énekelt, a keresztelőkön, az esküvőkőn, a temetéseken a pap mellett segédkezett. Az 1777-es térképen jól látható, hogy a kántortanító a plébános telke mellett, a templommal szemben lakott. Nem volt külön iskolaépület, az oktatás lakásának egyik helyiségében folyt.[4]
    1768-ban a vizitátorok a következőket tapasztalták Tardon: A tanító és kántor Oláh Mihály. Mostanában fogadta fel a plébános és a község, még nem tette le a hitvallást. Jó erkölcsű 21 éves magyar. Jól működik, átadja a hittant és alapelveit. Tud orgonálni, körmeneteken, temetéseken, éneklések, olvasások alkalmával a Csíki-féle cantionalét használja és a saját anyja által összeállítottat. A közönséges katekizmusból tanít. Ezután Nagy Ferenc katekizmusát kell használnia a püspök ajánlására. Van jó háza, mely iskolaként is szolgál, ezt a község építette, és tartja fenn a hozzácsatlakozó épületekkel és kerítéssel együtt.[5]
     Az 1771. évi iskola-összeírás szerint még mindig Oláh Mihály volt a kántortanító. 4 fiú és 14 lány tanítványa volt. Valószínűleg jóval több iskoláskorú gyermek lehetett a faluban. Az abc-t, szótagolást, olvasást és írást tanított. A fiúgyerekeknek Emánuel Alvárius alapelveit oktatta, míg a lányokat a Lelki Fegyver imádságos könyvből tanította a következő módszer szerint: négyszer felolvastak, kétszer írtak, szombatonként pedig katekizmust tartott nekik.

Tard 1771. évi iskolaösszeírása
(FLE. AV. 568. sz.)

A gyerekek tanításáért gyerekenként 24 krajcárt fizettek neki a szülők. További díjjazására szolgáltak a lectica jövedelmek. Minden házaspártól fél mérő búza vagy rozs és 12 krajcár illette meg. Ezen kívül 5 mérő vetést, szalonnáért és sóért 3 forint 24 krajcárt és 4 icce olvasztott vajat kapott. Járt még neki 6 szekér tűzifa és 2 szekér széna. Tanítói működését illetően ezekkel a tanácsokkal látták el: úgy oktassa a gyerekeket, hogy azoknak előmenetele lehessen az elemi osztályokba! A számtant is tanítsa![6]
Innentől kezdve közel 40 éven keresztül nem ismerjük név szerint a tanítókat. 1807-ben a nagy és népes faluban csak 30-an jártak iskolába.[7] Két évvel később Kótzián Pál volt az iskolamester, aki ekkor nem taníthatott, mert ideiglenesen a tanteremben rendezték be a templom és a plébánia romossága miatt a miséző helyet.[8]
Az elkövetkező tíz évben az iskola annyira tönkrement, hogy 1826-ra összedőléssel fenyegetett Horinek Ferenc kántortanító lakhelye. Neki még zongorája is volt, amely a rossz állapotban lévő épületben tönkrement. 50 iskolás járt ekkor iskolába. Időközben a település Gr. Dessewffy Ferenc halálával a Magyar Királyi Kamara tulajdonába került. A kamara egy év múlva iskolaépítésbe kezdett.[9] Még ugyanebben az évben, 1827-ben a tanító ellentétbe került a plébánossal. Panaszleveléből amit az érseknek küldött megismerhetjük Horinek Ferenc tanító rövid életrajzát: ...Vagyok Ns.. Trencsén vármegyei férfi, az Atyám civilis és vízen kereskedő ember volt. Jól emlékszem, hogy egy Hraboska nevű helységben ... örökös áron korcsmát vett magának, és gazdálkodásábul gyermekeit, melyek felesek voltak nevelte fel. Engem, ... a szép tudományok megtanulására adott. Én a kisebb oskolákat itt Ns. Magyar Hazánkban a discanto énekléssel együtt tanultam. A filozófiát pedig 1811-ben, Morvaországban, Olmützi akadémiában oly előmenetellel végeztem, hogy az ott lévő akkori szokás szerint a Nagyméltóságú Antal Theodor Kardinális és

Horinek Ferenc verseinek
fedőlapja 1821 és 1824-ből
(FLE. AN. 1616.)

Olmützi érsek őhercegségétől dioecesanumot is nyertem. Azonban alig végeztem el első teológiában az első szemesztert is, hazánkba vágytam. Mint 20 esztendős múlt ifjú, szerencsémet kerestem a további éltem fenntartása végett. ... A kántori hivatalra melyben már eléggé világosodott voltam, adtam magamat. Ugyancsak 1812 esztendőtől óta mint tanító kis mester egész 1818-ig az egri dioecesisben a falusi gyermekeket megkülönböztetett igyekezettel oktattam. ... 1817-ben és 1818-ban Szt. György napig Szihalom helységben trivialis oskolában gyermekeket tanítottam. ... 1820-tól Tard helységben kántorrá lettem. ... Bármit írt az érseknek Zahanovics György plébános furkálódásairól, a falubeliekkel szembeni goromba és durva viselkedéséről, távoznia kellett a kántorlakásból.[10] Horinek Ferenc költői vénával is rendelkezett, 1821-ben Zahonovits György plébános névnapjára verset írt. Másik fennmaradt verse 1824-ből a tardi árvíznek állít emléket.[11]
     1829-ben, de még 1832-ben is Berkes András tanított a faluban. Az iskolaépület egyben a tanító lakása volt. Egyik szoba lakóhelység, a másik tanterem. Ez az épület már kőből épült és szalmával volt fedve, de a helye még nem változott, a paplak szomszédságában állt. Az építkezés közben nem volt tanítás, ezért abban az évben a 158 iskoláskorú gyermek közül csak 63 járt iskolába. A tanítási szünet alatt a tanító zsellérként tengődött a faluban.[12] Az ő működése idejében Zahanovits György plébános 300 váltóforinttal ajándékozta meg az iskolát, amelyből évről-évre téli tüzelőt, krétát, nyomtatott betűtáblákat vettek.[13]
     1838-ban Zachar István volt a tanító.[14] A kegyúr ekkor már Coburg herceg, aki 4 öl fát ajándékozott az iskolának az uradalmi erdőkből, de a vágást és a fuvart a lakosoknak kellett biztosítaniuk. Ezen kívül kétholdnyi kertet adott, ahol a gyermekeket fák nevelésére és kertészetre taníthatták.[15]
     A kegyúr 1843-ban új iskolát építtetett.[16] Az 1852-es iskola-összeírás ilyennek találta a tardi iskolát: Vegyes elemi, háromosztályú iskola, úgymint betűző, foglaló, olvasó. Az iskolát a helység építette és tartja fenn, jó állapotban van. A tanteremben, amely 21 láb hosszú és 15 láb széles a kántor gyermekei hálnak. Felszerelése megvan. Összlakosság 1929, katolikus 1898 fő. Iskoláskorú gyermek 305, ebből iskolába jár télen 108 fő, nyáron 44 fő. Tantárgyak: hittan, bibliai történetek, betűzés, foglalás, olvasás, írás, számolás, földleírás, hazánk története, természettan, gazdálkodási és egészségtani kivonatok. Minden tantárgy naponként adatik elő, naponta 5 órában. A tanító egyben kántor is, maga tanít. A tanító évi jövedelmei: belső telke egy hold és 7 hold szántó. 480 négyszögöl házi kert, 480 négyszögöl szérűskert, 480 négyszögöl kenderföld, 480 négyszögöl káposztaföld. Minden gyermek után kap 24 krajcárt. A párbérből, stólapénzből és a községtől sóért kap 31 forint 21 krajcárt. A falu ad 4 öl fát, 4 icce vajat, 2 szekér szénát. Gabonából és árpából 100 + 10 kila jár. Az alapítványból 300 váltóforintot kap.[17]
     Ludányi Antal esperes 1858. évi iskolalátogatása alkalmával még mindig egy fedél alatt volt a kántori lakás és az iskola, amely alig 20 négyszögöl nagyságú volt. Sürgette a község elöljáróit önálló iskolaház és önálló tanítói állás létrehozására. Annyit sikerült elérnie, hogy a kegyúr a falu közepén egy épületet adott, amelyet hasznosítás előtt némileg átalakítottak, a kántor pedig megkapta a régi tantermet cselédei számára.[18] Ez a két tantermes iskolaépület a mai közelében helyezkedett el. A két terem ellenére csak az egyikben folyt tanítás, mivel a falunak akkor még csak egy tanítója volt.[19]
     1862-ben Zachar István halálával Jászberényi István, korábbi cserépváraljai kántortanító került az oskolamesteri székbe.[20] 1867-re már 312 iskolaköteles gyermek élt a faluban, ezért két év múlva a tantermek felújítását tervezgették. Coburg herceg 80 hordó meszet és 30 db tölgyfát ajánlott fel az épület rendbetételére. Az egyház 1000 forintot tudott a költségekre elkülöníteni.[21] A XVIII. században, a falusi iskolában csak hittant és olvasást tanítottak, az írás tanulásáért gyakran külön tandíjat kellett fizetni. Számtant is csak kivételes esetben oktattak. A magyar közoktatásügy rendezésére először 1777-ben került sor (I. Ratio Educationis). Ekkor indult meg az intézményes tanítóképzés is. A tananyag meghatározása a köznapi élet szükségleteit szolgálta. Noha elképzelései nem mindenben valósultak meg, a XIX. század közepéig gyakorlatilag e rendelkezések alapján folyt az oktatás-nevelés a magyarországi katolikus iskolák többségében. A tananyag 1868-ig igen szegényes volt. Általában külön tananyaga volt a fiúknak és a lányoknak. Nemenkénti osztályokról azonban a XVIIIXIX. században nem tudunk. A gyerekek előbb kettő, majd három, végül négy osztályba voltak sorolva. A tananyag Tardon is classisok szerint bővült. A XIX. század második felében Eötvös József nevével fémjelzett 1868. évi XXXVIII. törvénycikk rakta le Magyarországon a világi jellegű, polgári közoktatásügy alapjait. A népiskolai oktatás a dualizmus későbbi korszakában is az abban kijelölt keretek között folyt, feladata lényegében az írás-olvasás és számolás megtanítása volt. Az 1868. évi népiskolai törvény intézkedett az általános tankötelezettségről 612 éves korig, a községi népoktatási intézetek felállításáról és az iskolák állami felügyeletéről.[22]
     A törvény hatására Tardon 1869-ben új lendületet vett az iskolai közélet. Iskolaszék alakult, amely kiállt az iskola egyházi felügyelete mellett. Az iskolaszék vezetői: Sávoly József plébános egyházi elnök, Wolf Nándor uradalmi főtiszt világi elnök, Jászberényi István kántortanító, mint jegyző. Tagok: Darvasy Ferenc községi jegyző, Hajdú Ignác, Spisák József, Stefán Márton, Varga József, Vajdovics Mihály, Gomány János, Majoros János, Majoros József, Gál András, Daragó József, Dusza Gergely, Gál József, Monár Pál, Arkus Pál, Komáromi Mihály, Dusza Mihály, Csábrádi Mihály, Csuhai István és Novák Péter.[23]
     Az iskolaszék magának Ferenc Józsefnek írt levelet, és 3000 forintos kegyes segélyt kért. A vármegyéhez és az egri érsekhez is kérelemmel fordultak a jelenlegi iskolaépület átalakítása és egy második tanítói állás rendszeresítése tárgyában. A segélykérelemhez az alapot az 1863-as marhavész, az aszályos időjárás és az utóbbi évek szőlőpusztulása adta.[24]
     Segélyt nem kaptak, de kérésükre az érsek a következő évben 6000 darab téglát és 100 forintot adományozott új iskola építésére.[25]
     A tervek elkészültek, amit a Vallás és Közoktatási Minisztérium nem fogadott el, ugyanis egy-egy tanteremben több mint 100 tanuló foglalt volna helyet, míg a minisztérium maximum 60 férőhelyet engedélyezett. Ha az iskolaszék megváltoztatja a terveket, akkor elfogadják a 4113 forintos költségvetést, de ehhez hozzájárulni nem tudnak írták a minisztériumból.[26]
     Az iskola végül 1875-ben felépült, és Abaúj és Borsod megye másod-tanfelügyelője, Polányi István segítségével sikerült Tardon felújítani az önálló felekezeti tanítói állomást 400 forintnyi tanítói fizetéssel és lakással. A kiírt pályázatra 3 okleveles tanító jelentkezett, akik közül Vikrabali József sipeki kántortanítót választották meg.[27]

Kopper Erzsébet tanítónő 1912. évi
tanítói díjlevele
(FLE. AN. 1618.)

1874-ben egy második tantói állást alapítottak, amelyben egy évig Borhy Antal, majd Polgáry Gyula volt hivatalban.[28] Ezt az állást 1877-ben Schomság Endre, 1882-ban Portel József, majd egy évvel később Alszeghy Ferenc töltötte be.[29]
     1905-ben az 1862-től itt tanító Jászberényi István kérte nyugdíjazását. Helyette Jászberényi Dezső tiszadadai kántortanító lett a település első számú tanítója.[30]
     1911-ben létrehozták a harmadik tanítói állást, melyre Szolyák Gézát választották meg, akit 1912-ben Kopper Erzsébet tanítónő váltott fel. Ennek az állásnak a jövedelme 900 korona volt készpénzben, ezen kívül 320 korona természetben.[31]
     Az I. világháború és a forradalmi idők az oktatásban is zavarokat okoztak. A Tardon 1918 őszén megalakult Nemzeti Tanács Kopper Erzsébetet el akarta távolítani az iskolából. A plébános és Borsod vármegye alispánja azonban kiállt mellette, így a helyén maradt.[32]
     Az 1919-es zavargások után fegyelmi eljárást kezdeményeztek Jászberényi Dezső tanító ellen a kommunizmus idején tanúsított magatartása miatt, miközben a beteges Alszeghy Ferenc egy év betegszabadságra távozott az iskolából. Jászberényit azzal vádolták, hogy először szociáldemokratává, majd kommunistává lett. Az agitátorok izgató beszédeit tetszéssel hallgatta, és fiát a Vörös Hadseregbe adta. Ezeket a vádakat a kántortanító visszautasította, de a vizsgálat tovább folytatódott.[33] Ügyét 1921-ben zárta le az egyházi bíróság, amelynek eredményeként dorgálást, és 290 korona pénzbüntetést róttak ki rá. Az ítélet után a vizsgálat iratait a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium magához kérte.[34] Mindezek ellenére a kántortanító a helyén maradt, és a plébános után ő volt az iskolaszék második embere.
     Anyagi károk is érték az iskolaépületet: istentelen kezek szaggatták le a falakról a feszületet, címert, himnuszt és még a címtáblát is. Az épületből a függönyök is eltűntek. Mint utóbb kiderült, az előbbieket Viski Jolán miskolci tanítónő, mint a Kommunista Párt politikai megbízottja és kiküldöttje segédjegyzőséget betöltve a településen szerelte le. Az iskolaszék ugyanekkor zárta ki soraiból Szokoly Gyula jegyzőt, mert ő kérte a címtábla levételét.[35]
     1921-ben Alszeghy Ferencet nyugdíjazták, helyére Csizmadia Lajos került.[36]
     1923-ban a negyedik és 1925-ben az ötödik tanítói állást is létrehozták, melyek élére Császár Lajos és Szovák Péter kerültek. Az ő kötelességeiket is megfogalmazták: A tanköteleseket a magyar püspöki tanításterv alapján személyesen tanítani, katolikus és magyar nemzeti szellemben nevelni, tanítványait a szokásos isteni tiszteletekre elvezetni, ott rájuk felügyelni, a hitélet ápolásában buzgón közreműködni, tanítóhoz illő tiszta életet élni, jövedelme után mindenféle adót és illetéket a sajátjából pontosan megfizetni tartozik.[37] Az öt tanítói állás azonban nem mindig volt egyszerre betöltve.
     Jászberényi Dezső 1927-ben azzal a kéréssel fordult a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, hogy fegyelmi büntetését töröljék a minősítési táblából. Ezt az iskolaszék is támogatta. A kérésnek azonban nem tettek eleget, ezért egy év múlva nyugdíjba vonult.[38] Helyére a kántortanítóságra négyen pályáztak. A mezőkövesdi főkántor, Gaál István szerint a legkevésbé Szovák Péter tardi tanító volt alkalmas az állásra, az iskolaszék mégis őt választotta meg. Szokoly Gyula községi jegyző egyenesen Dobzse Lászlónak nevezte Szovákot, aki megválasztása érdekében komolyan korteskedett.[39] Az ötödik tantói állásra ekkor Novothny Lászlót választották meg. 1933-ban Révész Bertalan is a tardi tanítók között található.[40]
     1935-ben Rózsa József lett a segédtanító, aki arról nevezetes, hogy ő segítette Szabó Zoltánt az adatgyűjtésben és feldolgozásban A tardi helyzet megírása előtt. Novothny László katonai szolgálati idejére Csizmadia Irma tanítónőt szerződtették.[41]
     Ekkor már gazdasági továbbképző iskola is létezett Tardon, amelynek költségvetése a következő volt: a tanító tiszteletdíja 217 pengő, egy állandó napszámos 20 pengő, 25 db nemes facsemete 25 pengő, 1000 db egyéves vad faalany 20 pengő, 2 kg vadalma és körtemag 10 pengő, iskolai nyomtatványok 25 pengő. A gyerekek a gazdasági továbbképző iskolában tanulták meg a metszést, az oltást, a kertészkedést stb.[42]
     1940-ben Zsarnainé Kopper Erzsébet nyugdíjba vonult, helyére 21-en pályáztak, akik közül Hodák Ilona került Tardra tanítónőnek. Ugyanekkor a kántortanítóságra 14-en jelentkeztek. Itt Rózsa András nyerte el az iskolaszék bizalmát.[43] 1941-ben az iskola tanítói voltak: Császár Lajos, Novothny László, Hodák Ilona, Székfy Irén és Medveczky Ilona. (Rózsa András és József bevonult katonának.)[44]
     A második világháború mind emberéletben, mind anyagiakban óriási károkat okozott. Az iskola tetőszerkezete nagymértékben megrongálódott, de súlyos károk érték a tantói lakást és annak berendezését is. A Coburg tanyáról hordtak a tető javításához anyagot.[45] A tanítói lakás mivel senki nem lakta épségben maradt paláit szintén felhasználták a sérült templom tetejének javításához.[46] Rózsa József lakását aki 1941-ben vonult be katonának és a háborúban orosz fogságba esett a rendőrség tardi csoportja foglalta el, illetve a járási rendőrkapitány a községtől bérbe kérte egy évre.[47]
     Rózsa András kántortanító 1946-ban jött haza a fogságból. Az egyházközségi képviselő-testületi ülésen előadta, hogy a gyerekeket megfelelően lehessen tanítani, ahhoz legalább 6 tanítói állást kell szervezni az eddigi 5 helyett. Így is 6060 gyerek jut majd a tanítókra az előírt 50 helyett. A megbeszélés időpontjában csak ketten tanítottak.[48]
     Az 1946/47-es tanév előtt a tanítók helyzete így nézett ki a településen: Rózsa József még hadifogolytáborban volt, Császár Lajost 6 évi fegyházra ítélték, Novothny László rendőri felügyelet alatt állt és nem taníthatott. Ugyanakkor 350400 gyereket vártak az iskolába. Rózsa András mellé felesége, Inczédi Mária aki szintén tanító volt is beállt tanítani.[49] Rózsa József 1947. január közepén tért haza. Munkára jelentkezett, de egészségi állapota miatt 3 hónap szabadságra kényszerült, amit kórházban töltött.[50] Nem derült ki, miért, de még 1947 telén Rózsa András és felesége, majd Rózsa József is lemondtak állásukról.[51]
     Az 1948-as évet a következő összetételű tantestülettel kezdte az iskola: Novothny László kántortanító, Fodor István, Hodák Ilona, Pakucs Erzsébet és Gál István.[52]
     Az elemi oktatás a tardi katolikus iskolában 1908-ban lett ingyenes. Az egyházat az elvesztett tandíj jövedelme helyett az állam segéllyel kárpótolta, de ezt a rendeletet a kormány arra is felhasználta, hogy nagyobb nyomást gyakoroljon az iskolákra a tankötelezettség végrehajtása céljából. Az iskolába járó gyerekek száma Tardon is változó volt. A falusi iskolák tanulóinak létszámát a szülők társadalmi helyzete és az évszak határozta meg. Általában télen telt meg az iskola épülete. Tavasztól őszig a családok nagy többségében szükség volt a munkáskézre, s ilyenkor a törvény ellenére is könnyen kiürültek az iskolapadok. Télen a szegénység, a gyermekek téli öltözetének hiánya akadályozta az iskolába járást. A mulasztások száma Tardon még a XX. század elején is magas volt. 1900-ban az iskola tanulólétszáma 186 fő volt. Az I. osztályban 55-en, a II. osztályban 31-en, a III. osztályban 41-en, a IV. osztályban 4-en, az V. osztályban 21-en és a VI. osztályban 4-en tanultak. Közülük főleg a felsőbb osztály tanulói hiányoztak a tanórákról. Volt, aki summásnak, cselédnek szegődött, mások betegség vagy nemtörődömség miatt nem jártak iskolába. Az is előfordult, hogy a tanító betegsége miatt nem kellett iskolába menniük a tardi gyerekeknek. Az 1916/17-es tanévben a tanító a következőket jegyezte fel a napló elejére: Betegségem miatt nem taníthattam. Menekültet alkalmaztak, de az meg nem tanított.[53]
     A felekezeti iskola fontosabb adatait a XX. század első felében a következő táblázat szemlélteti.[54]