 |
 |
XIX. Függelék
Tardi népballada a cselédsorsról[3]
|
Ezernyolcszázhatvanötödik évben mi történt a belegrágyi nagykertben? Farkas Julcsa fellépett az asztalra, egyenesen beleesett a dobba. Mikor ezt a szeretője meglátta, a két kezét a fejére kapcsolta: Gépész uram, álljon meg a masina, a szeretőm beleesett a dobba. De a gépész nem akarta hallani, nem akarta a gépet állítani. Megállj, gépész, várjál a magadéra, majd téged is elemészt a masina! Már mikor a nattraktor is megállott, Farkas Julcsa gyönge szava megállott. Piros vére úgy folyik, mint a patak. Szeretője siratná, de nem szabad. Gyertek lányok, tegyük fel a szekérre, vigyük el a főorvos úr elébe. A főorvos rátekint és azt mondja: Ennek csak a Nagyisten az orvossa. Levelet írtak az édes anyjának, meg is kapta vasárnap délutánra: Olvasd anyám, olvasd a levelemet, a traktorba hagytam az életemet. Kitették a holttestet az udvarra, nincsen aki, végig-hosszig sirassa. Anyja helyett ráborul egy summáslány, Még az ég i gyöngyharmatot hullajt rám. Gyertek lányok, tegyük fel a szekérre, vigyük ki a gyöngyvirág temetőbe. Tegyük le a hideg sír fenekére, édesanyja hadd sirassa kedvére. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy, Farkas Julcsa édes anyja hová mégy? Elmegyek a gyöngyvirágtemetőbe, rózsát viszek a lányom keresztjére. Kedves lányom, itt maradnék teveled, de engem a testvéreid nem enged. Eridj haza, édesanyám, ne sirass, Van még otthon három árva, neveld azt. |
3. Szabó, 1986. 4143.
|
|