III. Tard növény- és állatvilága

A rétek állatai

     Tard környékének állatvilága az Alföld és a középhegység találkozása miatt változatos. A síkvidékre jellemző pusztagyepek élőlényei ugyanúgy megtalálhatóak, mint az erdei fajok. Az állatok helyváltoztatása és mozgás intenzitása miatt a fajok mindkét helyen felbukkanhatnak.
     Míg az erdőben elenyésző az egyenesszárnyú rovarok szerepe, addig a réteken és a félszáraz gyepeken ezek képezik a rovarok legnagyobb létszámú csoportját. Fajszámuk nem igazán gazdag, de annál fontosabb az a szerep, amelyet a rétek és gyepek anyagforgalmában játszanak. Az egyszikű füvek levélszövetei nagyon lassan bomlanak le, magas cellulóz tartalmuk miatt. Lebontásukhoz olyan speciális emésztő enzimre van szükség, amit a cellulózbontó baktériumok tudnak csak előállítani. Ezek a baktériumok tömegesen élnek, mint együttélők (szimbionták) az egyenesszárnyú rovarok beleiben. A baktériumok a bontó váladékukkal segítik a sáskák és a szöcskék táplálkozását, emésztését. A rovarok ürülékével tömegesen jutnak a cellulóz baktériumok a talajba is. Ott tovább végzik a lassan bomló növényi anyagok humifikációját, ezzel a rét anyagforgalmát gyorsítják. A sáskák számára fontos kiegészítő diéta a jobban emészthető kétszikűek fogyasztása. Ha a rétek leromlásával a kétszikűek kiszorulnak, akkor az adott területről a sáskák is odébb állnak. Hiányuk miatt a rét anyagforgalma lelassul, fokozódik a holt növénytömeg felhalmozódása ­ nincs elég baktérium ­, a leromlási folyamat tovább erősödik.
     Az egyenesszárnyúak különböző életforma típusokba sorolhatóak. Vannak köztük olyanok, amelyeknek napozniuk kell, azaz a növényzet mentes és alacsony füvű felszíneket lakják. Mások épp a zárt, magas gyepeket keresik, a fullasztó, párás hősége miatt, és élnek rétjeinken olyanok is, akik életük során annak függvényében váltogatják az előző két életformát, hogy hogyan változik a táj hőmérséklete, páratartalma és besugárzási viszonya.[13]
     A sáskákat és a szöcskéket sokan összetévesztik, pedig könnyű őket megkülönböztetni, csak a csápjaikat kell megnézni. A sáskáknak a csápja mindig rövid. Sohasem éri el a testhossz felét. A szöcskék csápjai pedig hosszúak, sokszor túlérnek a testükön.
     A tardi gyepekben a rétisáskák és a tarlósáskák a gyakoriak. Időnként tömegesen szaporodik el a közönséges rétisáska, a népiesen réti lovacskának" is hívott hátas rétisáska, vöröses tarlósáska és a zengő tarlósáska. Színváltozataik a zöldtől a sárgásbarnáig terjedhetnek. Ezek a közepes, de inkább kisméretű sáskafajok a specialisták számára is nehezen megkülönböztethető fajok.
     Nagy számban fordulnak elő a növényevő és ragadozó életmódú szöcskék. A sávos rétiszöcske főleg a lágyszövetű kétszikűekkel (pimpó, zsálya) táplálkozik. Mindenevő, azaz növényeket és rovarokat is fogyaszt a farkas lombszöcske és a hasonló életmódú, nagytestű, hatalmas ugrólábairól könnyen megismerhető szemölcsrágó szöcske. Nevét annak a hiedelemnek köszönheti, hogy az emésztőnedveket is tartalmazó barna színű váladéka ­ amit harapáskor vagy megfogásakor kibocsát ­, szemölcsírtó hatású. Mindenevő, de táplálékában az apróbb rovarok (mezei kabócák, poloskák, kicsiny bogarak) vannak túlsúlyban. Zöld és barna színű változatban is előfordul.[14]
     Kis egyedszáma és elszigeteltsége miatt védelem alatt áll az egyik legnevezetesebb szöcskénk, a fűrészlábú szöcske, amely hosszú tojócsövével együtt közel 10 cm-es testhosszúságú. Csak nőstényei ismeretesek, petéit megtermékenyítés nélkül, ún. szűznemzéssel rakja le. Ragadozó állat, főleg kisebb sáskákkal táplálkozik. Ha rátalálunk, érdemes megfigyelni mozgását. Zsákmányát lassú, imbolygó mozgással cserkészi be, és tüskés elülső lábaival, majd éles rágóival ragadja meg. Hosszú lábait szétterpesztve, a magas fűben igen ügyesen közlekedik. A késő délutáni, alkonyi órákban aktív. Gyakrabban találkozhatunk ragadozó társával, az imádkozó sáskával, más nevén az ájtatos manóval.[15]
     A réteken leghamarabb a színpompás pillangókat vesszük észre. Többek között van itt farkasalma-, fecskefarkú- és kardos lepke, nagy róka lepke vagy a bársonyos, sötétbarna, kék pöttyökkel díszített szárnyú gyászlepke, a feketepiros-fehér mintázatú admirális lepke és a nappali pávaszem. Szórványosan fordul elő a csonkaszárnyú medvelepke. A löszpuszta-rétek jellemző lepkéi még a bagolylepkék.
     A bogarak változatos és fajgazdag életközösségeket alkotnak. Főként azok a cincérek jellemzőek, amelyek lárvái a fűfélék gyökérzetét fogyasztják. Szárnyfedőik összenőttek, szárnyaik csökevényesek, ezért is hívják gyalogcincéreknek őket. Legelterjedtebb közülük a fekete gyalogcincér, de a kétsávos és a nyolcsávos gyalogcincér is előfordul a környéken. Közöttük ínyencek is vannak, azaz tápnövény-specialisták. Ezek lárvái csak egy bizonyos növényt képesek elfogyasztani (pl. a kék kígyószisz-cincér, az imolákat fogyasztó bíborcincér és a murokcincér). Mellettük lágybogarak, poloskák, virágbogarak és kabócák találják meg életterüket.
     A pókfélék közül a növényzeten vadászó fajok közül a csodáspókot említhetjük, amelynek a hímje párosodáskor zsákmány állatot ajándékoz partnerének. Vannak lesből támadók, pl. a karolópókok és az ugrópókok, amelyek egy jól irányzott ugrással vagy rárohanással kapják el áldozataikat. A kalitpókok közül a csíkos dajkapók él a területen, amely a talajon vagy a talajközeli növényzeten mozog, apró rovarokat zsákmányolva. Petéit összenőtt fűszálak közé rejtett, sűrű pókfonálba tekert csomagban, ún. kokonban őrzi.[16]
     A puhatestűek közül gyakori a kórócsiga, amely száraz gyepeken élő csigáink közül a legközönségesebb. Háza lapos tekercsű, szélesszájadékú. A nappalt csoportosan, kórókra telepedve tölti. Nagyobb, kúposabb, rendszerint világosbarnán szalagozott házú csigánk a pannon csiga, amely a gyepes-bokros területek lakója. Legnagyobb termetű szárazföldi házas csigánk az éti csiga. A ház magassága eléri a 3­6 cm-t. Hazai állományát az export céljára történő tömeges gyűjtés nagymértékben veszélyezteti.
     Nedves rétek, patakok mentén találkozhatunk a gerincesek törzsébe tartozó kétéltűekkel. A zöld- és barna varangy, zöld levelibéka és kecskebéka fordul elő.
     A Tardi- és Cserépváraljai-patakok bükki szakaszait keresi fel peterakás alkalmával a foltos szalamandra.
     A hüllők közül vízisiklóra, rézsiklóra lelhetünk. Ritkán erdei sikló is letéved a területre. Az országosan elterjedt fajok alkotják a gyíkállományt, pl. fürge és zöld gyík, az erdőkben pedig a törékeny kuszma vagy lábatlan gyík.
     A földön fészkelő madarak közül fácán és fogoly látogatja a szántókon termelt növényeket. Az énekes madarak közül a mezei pacsirta, a sárgarigó, a sordély, a rozsdás- és cigánycsuk, a seregély, az őrgébics, a vörösbegy, a fülemüle, a stiglinc, az ökörszem és a rigó félék figyelhetőek és hallgathatóak meg.
     Tard egyik legszebb repülő ékköve a gyurgyalag. Rigó nagyságú, 22­27 cmes karcsú madár. Hasoldala kékeszöld, a fiatalabb még nem költő madaraké zöldebb. Dolmánya, feje élénk gesztenyebarna, vállfoltja és torka sárga. Szemsávja és torokszalagja fekete. Hosszú, zöld farkának két középső tolla túlnyúlik a többin. Reptében feltűnik a türkizkék testalja és a feketén szegett, világosbarna szárnybélés kontrasztja. Szeme kárminpiros, csőre fekete, enyhén ívelt, lába vöröses. Hangja jellegzetes, folytonos bugyborékoló gyurr-gyurr". Elszórt fákkal, bokrokkal tarkított, nyílt térségek lakója. Gyakran folyók mentén, partok üregeiben, homok- és löszfalakban fészkel csapatosan.
     A meredek löszfalakba, homokbányák falába vájt vízszintes, 180­200 cmre benyúló fészkelő üregeket készítenek, melyeknek a vége kemenceszerűen kiszélesedik. Az alagút építéséhez a hím kezd hozzá, de később a pár közösen folytatja azt. A költőüreg elkészítése nem kis teljesítmény az egyenként 50 grammos madaraktól. Átlagosan négy és fél liternyi, azaz kb. 6 kg földet termelnek ki a partoldalból. Mire elkészülnek csőrükből akár több mm-nyi is lekophat. 4­7 fehér tojást raknak, az üreg alját nem bélelik. A fiókák csupaszon kelnek ki. Lassanként a rovarok leharapott szárnyaiból és a köpetekből ­ az

	Gyurgyalag fészkek Tardon (Fotó: Kovács Zs.)

emészthetetlen kitinrészeket köpetben adják vissza ­ aljzat gyűlik össze, amely ülőpárnaféle a fiókák számára.
     A költőüreg építésének nehézsége ellenére a madarak minden tavasszal új üreget vájnak. Ha az addigi fészkelő helye betelt, azaz a löszfalon nem talál magának fúrásra alkalmas függőleges felszínt, akkor a vidék más hasonló adottságú területére költözik. Fokozott védelemre szoruló madár, de költőhelyének védelmét (pl. működő homokbányák) csak időszakosan kell biztosítani. A kirepülés utáni költőüregekkel átszőtt lösz- és homokfal letermelése a következő évben viszszajövő pároknak segít, mert sima felületével (lyuktalan), új fészkelési lehetőséget biztosít.[17]
     Szép időben magasan a levegőben keresnek zsákmányt. Költési időszakban és borús időben leshelyükről (környező faágakról vagy villanyvezetékről) indulnak vadászni. Éjszakánként sűrű koronájú fák ágain, ill. költési időben fészeklyukaikban pihennek. Költöző madár, a telet Afrika trópusi és szubtrópusi részén tölti.
     Táplálékuk kizárólag repülő rovarok: szitakötők, darazsak, méhfélék. Tévhitnek számít, hogy a gyurgyalagok megdézsmálják a környék házi méheit. Egyetlen bejelentés nélkül végrehajtott légi permetezés többet árthat, nagyobb kárt okozhat a méhészeknek, mint a környék egész gyurgyalag állománya.
     Tard északi részén, a II. világháborús sírok mellett felhagyott homokbánya rézsűjén 2002-ben kb. 8­10 pár gyurgyalag költött. Védelmük érdekében a Környezetvédelmi Minisztérium jóvoltából a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Tard község önkormányzata és a Szabó Zoltán Általános Iskola közösen tájékoztató táblát helyezett el 2000-ben, amin minden természet szerető ember elolvashatja azt az információt, amit a gyurgyalagokról tudni érdemes. Ha életmódjukra kíváncsi, akkor a homokbányába beljebb sétálva, a fiatal akácok takarásából egy jó távcső segítségével bepillantást nyerhet nem mindennapi életükbe.
     A ragadozó madarak közül a területen fészkel a vörösvércse. Érdekessége, hogy nem épít magának fészket, hanem elhagyott vagy megszerzett szarka- ill. varjú fészkeket használ. Költ a területen a barna réti héja és a karvaly is. A Bükk közelsége miatt élelemszerzés céljából a nagyobb ragadozó madarak is megfordulnak erre.
     Napsütéses téli időszakban a Tard környéki szántók zsúfolásig benépesülhetnek pihenő, vadászó vagy éppen táplálkozó ragadozó madarakkal.
     Kisemlősök közül a mezei pocok, az erdei egér, az apró pirók egér, a hörcsög, az ürge és a mezei nyúl található meg. A dombvidékek felé már az üregi nyúl váltja fel rokonát. Az adott évi terméshozamokra a rágcsálók elszaporodásából és az őket fogyasztó ragadozó madarak előfordulásából lehet következtetni. A ragadozók és a nagy vadak közül a vörös róka, a vadászgörény, a menyét és az őz jelenléte igazolt. A közeli erdőségekből gyakorta vaddisznó látogat le.

 

13. Varga, 1996. 219.
14. Borhidi­Sánta, 1999. II. kötet. 15.
15. Varga, 1996. 224.
16. Borhidi­Sánta, 1999. II. kötet. 17.
17. Brehm, 1958. IV. kötet. 351.