IV. Tard és környékének története az ősidőkben

Bronzkor (Kr. e. 2000-­800 év)

    

	Kőbalták a Tatárdombról (Bodnár T. gyűjtése, fotó: Kovács Zs.)

A bronzkorból jelentős leletanyag ismert a vizsgált területen. Tardon a Tatárdombot, mint régészeti lelőhelyet 1863ban elsőként Ipolyi Arnold említi. A domb alatti temetőben sírásás közben apró cserépedényeket" találtak, amelyekből a leginkább ép darabokat az egri érseknek küldték el.[9] Egy év múlva, mint Tatárvár"-ról, illetve Tatár-hegy"-ről írnak, melynek alján erődítés van, valamint sánc nyoma és sok cserép található. Szántóföldnek használják, alatta pedig egy nagy boltozatos pince található.[10] Rómel Flóris 1866-ban írt, Műrégész kalauz különös tekintettel Magyarországra című munkájában bronzkori cserepek lelőhelyeként szerepel, egyúttal képekben egy vas karperecet és egy vasfibulát ismertet Tardról, a késő vaskorból, amelyek Ipolyi Arnold tulajdonában voltak.[11]
     Ugyanezeket Ipolyi 1873-ban említve hozzáfűzte, hogy azóta itt 25 db byzanti és velencei arany találtatott".[12]

	Tard-Tatárdomb szerkezeti vázlata (Közli: Nováki-­Sándorfi, 1992.)

Hampel József 1892-ben egy Tardról származó sodrott karperecre" hivatkozik Ipolyi gyűjteményéből, de közelebbi lelőhely megnevezése nélkül.[13]
     1894-­1896 között ásatás volt a dombon, de erről semmi közelebbit nem tudunk.[14] Feltehetően ekkor kerültek elő azok az őskori leletek, amelyeket Lossonczy I. 1902-ben ismertetett a miskolci múzeumban (hálónehezékek, csontfokos és orsógomb).[15]
     A Tatárdomb Tard község déli sarkán, közvetlenül a temető felső vége mellett van, a község felett elterülő széles dombhát szélén. A kis dombot félkörívben árok választja el a dombhát többi részétől. Szántóföld lévén a kontúrok erősen lekoptak, pontos méretét nem lehet megállapítani. Mai alakjában

	Tatárdombról előkerült leletek (Fotó: Stefán Norbert)

az árok felső szélessége 50 m körüli, mélysége 1,5­2 m. A domb átlagos magassága az árokból számítva 3 m. A kis domb és annak középpontjától számítva 130­150 m távolságig a szántóföldön sok őskori cserép található. A lelőhelyet Nováki Gyula és Sándorfi György az őskori vár-erődítmények közé sorolta. A nyílt telep tehát a váron kívül jóval nagyobb területet foglal magába. A múlt századi fém leletek lelőhelye nem eléggé tisztázott.[16]
     1965-ben Kemencei Tibor és K. Vég Katalin a Tatárdombon a szántásban sok kora bronzkori cserepet gyűjtött. A Hatvani kultúrával azonosították a település nyomait.[17]

 

9. Ipolyi, 1863. 174.
10. Pesty, 1988. 338­339.
11. Rómel, 1866. 120.
12. Ipolyi, 1863. Közleményében Tard helyett a Tar" szót használja. Mivel azonban ennek helyét Borsod és Heves megye szélére teszi, nyilvánvalóan elírásról van szó és nem a Nógrád megyei Tar község a lelőhely. Ugyanezzel a hibával említi a lelőhelyet később Szendrei J. is 1886-ban. (Ezt a lehetőséget Nováki Gy.­Sándorfi Gy. vetették fel, A történeti borsod vármegye várai című, 1992-ben megjelent munkájukban.)
13. Hampel, 1892. 162.
14. Szendrei, 1897. 184­187.
15. Lossonczy, 1902. 85.
16. Nováki­Sándorfi, 1992. 22­23.
17. Kemencei­K. Végh, 1966. 233­242. A Tatárdombról előkerült bronzkori leleteket Csíkvári is említ munkájában: Csíkvári, 1939. 154.