VI. Tard a középkorban - Az Árpádok korában

VI. Tard a középkorban

Az Árpádok korában

     A település neve személynévi eredetű. Az alapjául szolgáló személynévben a magyar tar, kopasz melléknév rejlik. Esetleg összefüggésbe hozható még a török Turdi, és a szláv Turda személynévvel.[1]
     Anonymus szerint Borsod megye területén két kun" vezér telepedett meg: Örsúr apja Ousad és Bors apja Bunger. Bors építtette fel Borsod várát, melynek első ispánja lett, s Árpád rábízta e vidék gondját. Anonymus elbeszélése két Borsod megyei ősnemzetség, az Örstől származó Örsúr-nem és a Borstól eredő Miskolc-nem hagyományain alapul. Bár mindkét hagyománynak van történeti alapja, csak az egyik vezethető vissza a honfoglalás korára. A megye ősfoglaló nemzetségének kétségtelenül az Örsúr nemzetséget kell tekintenünk. Erre mutat, hogy a krónikák is itt jelölik meg Örs vezér szálláshelyét, s Örs vezéri voltát bizonyítja az Örsúr névben rejlő úr méltóságnév, amely eredetileg törzsfőt jelenthetett. Az Örsúr-nem birtokait a megye határai zárják körül. Ezek szerint Borsod megye Örs nemzetségének szállásterületéből vezethető le. Minthogy a krónikák Örsöt magyar vezérnek mondják, nincs okunk Örsöt kunnak, azaz kabarnak tartani, és Borsod megyét kabar szállásterületnek tekinteni. Az Örsúr-nem eredeti központja, vára a megye déli részén feküdt. Anonymus a Bükk déli lejtőjén fekvő Örsúrvárban jelöli meg. Ami a Bors nemzetséget illeti, igaznak kell tartanunk azon anonymusi hagyományt, mely szerint Bors, helyesebben Borsod a megye első ispánja volt, akiről Borsod vár a nevét nyerhette. Ennek azonban Géza fejedelem vagy István király idejében kellett történnie. A nemzetségnek nevet adó Miskolc Bors utóda és a nemzetség XI. századi ősapja lehetett. Borsod megye eredetileg határvármegye volt. A megye központját István király nem az Örsúr-nem várában jelölte ki, hanem az országból kivezető fő útvonal mellett választotta meg, mint ez határvármegyék esetében megfigyelhető. Az ősfoglaló nemzetség szállásterületének kisajátítását a X. század második felére vagy István király uralkodásának elejére tehetjük.[2]
     A XIIIXIV. században az Örsúr-nemből levezethető családok kezén már csak 20 falut találunk. Ezek között már nincs Tard, pedig Ábrány, Daróc, Geszt, Kács, Leány, Örsúrvár, Sály, Váralja környező települések még mind ott szerepelnek. Annyi megállapítható, hogy az Örsúr-nem kezén" kevesebb birtok maradt, mint a megye 1/3 része. Az elkobzott birtokokból részesülhetett az első ispán, Borsod nemzetsége, a Miskolc-nem, s ami fennmaradt, azt osztotta meg a király a borsodi vár és a királyi udvar között. A kisajátított földterületet az Árpádok idegen törzsekből származó katonasággal telepítették be. Ezek településeinek emlékei lehetnek a törzsi helynevek. Az újonnan kijelölt határvár szolgálatára rendelte István király a várkörnyéki falvakat, a Bükk hegység lakott helyeinek nagy részét és a Tisza mellékét. A királyi, a királynéi és a hercegi udvar birtokai főként a megye délnyugati részén, a Bükkalján és a Sajó-Bódva összefolyásának vidékén terültek el.[3]
     Tardon és a tőle északra fekvő Tárnokbálának vagy Bálának nevezett helységekben királyi tárnokok éltek a települések első eladományozásáig. A tárnok a királyi szolgálónépek egy csoportja volt. A királyi uradalmakhoz és várispánságokhoz beszolgáltatott és ott raktározott termékek kezelőit nevezték így. A tárnok kifejezés a tár, áru, vagyon szó képzővel ellátott származéka. A királyi udvarok körül működő, a főtárnok alá tartozó tárnokok nemcsak magyar származásúak lehettek.[4] Elképzelhető, hogy az itt élő tárnokok az 1067 körül említett szihalomi királyi udvarházhoz tartoztak, ahol ménes is volt.[5]
     1220-ban borsodi várnépek vádoltak 4 embert (Tum, Pousam, Forkos és Manciam) azzal, hogy közülük valók. Ezek viszont királyi tárnokoknak mondták magukat, és két tardi tárnok képviselte ügyüket.[6] Szinte bizonyosra vehető, hogy Tardot II. András király uralkodása alatt, tehát 12051235 között kapta meg a Miskolc nemzetség egyik ága, mégpedig a Miskolc-nembeli Panyit. Tőle halála után fia örökölte, többek között egy darab miskolci földdel. Majd az ő halálával testvére, szintén Panyit lett a birtokos 1245-ben.[7] Az ő tardi birtoklásának bizonyítéka, hogy 1248-ban a települést Panyittardja néven emlegették.[8] Panyit testvére feltehetően a Muhi csatában esett el 1241-ben.
     A tatárjárás megyénk területén, különösen a Tisza síkságán nagy pusztítást okozott, amit érthetővé tesz az, hogy a tatárok a Sajó melletti Muhinál verték meg a királyi sereget. Az elpusztított falvak többsége az alföldi területre esik, míg az erdővidéken, ahol a lakosság elrejtőzhetett, a veszteség csekélyebb volt, s a lakosság a tatárok elvonulta után újraépíthette falvait. Elpusztultak a megye díszes egyházi épületei, többek között Kács monostora. A tatár sereg bevette Borsod várát is, mivel nem említik a krónikák az ellenállni képes erősségek között. A tatárjárás után elveszítette korábbi jelentőségét. Ellenben a birtokosok bizonyos kedvezmények fejében kedvet kaptak kisebb kőerősségek építéséhez. Eleinte királyi engedéllyel, majd mindenki kénye-kedve, illetve anyagi lehetőségei szerint építkezhetett. Az egri püspök 1248-ban kapott engedélyt a Cserép feletti Fűzérkőn várépítésre.[9]
     Ekkor épült a közelben lévő Kácsvár és Leányvár is. 1247-ben a Miskolcnembeli File prépost és testvérei várépítés céljából megszerezték Dédeskő hegyét, de nemsokára túladtak rajta. Ez a várépítésre alkalmas hely pedig éppen a fő rivális Ákos nemzetség kezére került, akik itt felépítették Dédes várát. Miskolc nembeli Panyit Éleskő várát maga építtetette fel és alakított ki uradalmat ellátásához, amelynek Tard is részévé vált. Szükség is volt Dédes ellensúlyozására, hiszen a közelben fekvő Éleskővel Panyit már korán IV. Béla fia, V. István hívéül szegődött. Amikor apa és fia 1262 decemberében megosztotta az országot, megyénk az ifjabb király tartományának része lett. A következő évben háború tört ki közöttük, amelyben Panyit többszörösen kitüntette magát. Ő vezette azt a sereget, amelyik felszabadította a feketehalmi várat, ahová V. Istvánt IV. Béla hadvezérei beszorították. Ezután fordult a hadi szerencse, s a trónörökös győzelmet győzelemre halmozott. A sikerek egyik kovácsa épp Panyit volt, aki egy alkalommal az ellenséges sereg egyik hadvezérét, a borsodi vetélytárs Ákos-nembeli Ernye bánt is foglyul ejtette. Érdemeiért Doboka megye élére került, majd Szörényi bán lett. Innen Zala megye ispáni székébe, majd V. István halála után a horvátországi megyék élére került.[10]
     Borsodban jelentős birtoktömböt épített ki, ennek részei: Várad Éleskő vár alatt, Miskolc, Kistokaj, Csaba, Mályi, Veze, Tard, Visnyó, Filtó tó, Aranyos, Bód és Bőcs.[11] 1265-ben a Tardtól északra fekvő Tárnokbálát szerezte meg.[12]
     Panyitnak és utódainak az a kísérlete, hogy Ákos-nembeli Ernyét ellensúlyozzák, nem sikerült, hisz szerzeményeik elmaradtak attól a vagyontól, amit az ekkor feltörekvő urak összeszedtek. A Miskolc nemzetség, amelynek két tagja a XII. század végén és a XIII. század elején még a királyi dinasztiával is rokonságban állt, a korábbi évtizedekhez képest veszített súlyából, háttérbe szorult, és ezen Panyit bán sem tudott segíteni.

1. Póczos, 2001. 74.
2. Györffy, 1967. I. kötet 737740.
3. Györffy, 1967. I. kötet 737741.
4. Kristó, 1994. 662.
5. Györffy, 1967. I. kötet 742.
6. Györffy, 1967. I. kötet 810.
7. Dobrossy, 1996 I. kötet 90.
8. Györffy, 1967. I. kötet 810.
9. Györffy, 1967. I. kötet 773. Ennek maradványait a közelmúltban találta meg egy várkutató csoport.
10. Dobrossy, 1996. I. kötet 93.
11. Éleskő vár ma Szilvásvárad része.
12. Györffy, 1967. I. kötet 755.