 |
 |
VI. Tard a középkorban
A vegyesházi királyok kora
Panyit három fia, fiú utód nélkül halt meg. Leánya Balog-nembeli Miklóshoz, a Szécsi család őséhez ment feleségül. Neki összesen nyolc fia született. A Miskolc nemzetség élő ágai a hatalmas Ákosokkal szemben nem tudtak önállóan védekezni, pártfogó után kellett nézniük. Ez a pártfogó a szintén hatalmas oligarcha Aba Amadé volt. Amadé halála után, 1312-ben a rozgonyi csatában szintén kitartottak az Amadé fiak mellett, és I. Károly király ellen fogtak fegyvert. Ez végzetes lépés volt részükről, ugyanis alig néhány hónap elteltével a király javaikat közte Tardot is Szécsi Miklós gyermekeinek ajándékozta. Az |
| Tard 1323-aas említése Bogács határjárásában (MOL. Dl. 210190.) |
A Miskolc nemzetség visszaszorult visnyói, mályi, bolyoki és kisebb miskolci birtokrészekre. A Szécsiek pedig biztosan a kezükben tartották Éleskőt és a hozzá tartozó 11 települést, illetve részbirtokot. Szécsi Dénes és Péter fiai 1360-ban felosztották egymás között az apai örökséget. Az uradalom Péter fiának, Miklósnak jutott. A Szécsiek azonban nem sokáig maradhattak a vidék birtokában. Lajos király ugyanis szemet vetett a diósgyőri uradalma közelében fekvő falvakra, amelyeknek jövedelme szükséges lehetett a diósgyőri vár fenntartásához, ahol egyre többször megfordult az uralkodó. A királyi birtokok és a Szécsiek jószágai amúgy is egymásba illeszkedtek. 1364-ben Szécsi Dénes a Vas megyei Lendva váráért és uradalmáért amely 75 faluból állt átadta a királynak az Éleskőhöz tartozó falvakat és a tapolcai apátság kegyúri jogait.[14]
Nagy Lajos halála után trónharcok gyengítették a királyi hatalmat. Előbb leánya Mária lépett trónra, majd ennek férje, Zsigmond lett az uralkodó. Borsod megyében a királyi eladományozások ellenére három vár is uralkodói kézen maradt. Ezek Diósgyőr, Dédes és Éleskő. Utóbbi egyre inkább veszítve jelentőségéből, szerepét az 1408 előtt épült Cserépvár vette át.[15]
Cserépvárnak 1408-as említésekor megemlékeznek Kazárdi Bertalan várnagyról és Mihály alvárnagyról. Ugyanekkor pedig hivatkoznak korábbi két várnagyra, Ferenc fia Istvánra és Recski Tamásra. Tehát az erősség korábban kellett, hogy épüljön, építési ideje és építtetője azonban bizonytalan. A várnagyok, mint királyi emberek voltak jelen Bogács és Szomolya határjárásán a váci káptalan kirendeltje mellett. A határjárás Tardot érintő része: "...Át a Hegyeshegy felé vezető ösvényen, a hegy oldalán jut fel a határ a hegytetőre, mely a Cserép és Bogács falvakat elválasztja egymástól. Innen a Balavölgy felé tart a határ, s jut el egy nagy útig, ahol a Cserép várából futó ösvény Bogács felé az említett utat keresztezi. Itt az út mellett van a határ. Továbbhaladva az említett nagy úton Bala föld felé, a határ keresztezi a nagy utat és hoszszú távolságon áthaladva éri el a Bogács falu és Cserép vára földjét elválasztó utat. Innen dél felé húzódik a határ vonala a Mártírvölgye, majd átszeli a Werner nevű völgyet és jut a Bogácsról Darócra vezető útig. Keresztülhalad a Nyárasvölgyén majd, feljut a Sokorófő nevű helyhez, ahol Tard és Bogács határa van. Innen valamelyest nyugatra fordulván a szántóföldeken át a Csipkés nevű helyhez ér, ahol ugyancsak Tard és Bogács határa húzódik. Innen a Tardúta nevű nagy útig fut, s az azt keresztező mellékúton jut el a Csipkés nevű helyre. Innen egyenesen nyugatra tér a határ és a Bogácsvölgyéig nyúlik..."[16]
Ettől kezdve Tard egészen a jobbágyvilág végéig a cserépvári uradalomhoz tartozott. Sorsa sok esetben a vár sorsától függött, illetve ahhoz hasonló volt. A három borsodi erősség közül Diósgyőr volt a legfontosabb.
 |
| Tard és Bála összefüggő határainak térképe, azonosítható földrajzi nevekkel (Készítette: Bodnár Tamás és Pusztai Tamás) |
 |
| Szinyei János 1451-ees tiltakozása többek közt az ellen, hogy Berzevicei Pohárnok István tardi házának kertjébe gabonát tett le (MOL. Dl. 70242.) |
Pohárnok István királynéi ajtónállómester a közügyekben gyakrabban részt vett, mint elődei. A husziták elleni csatákban még Zsigmond korában vitézkedett. A király többek között a Liptó megyei Likava várának a huszitáktól való bevételével bízta meg 1430-ban. A délvidéken is hősiesen harcolt a török ellen, akiknek fogságába esett.[18] 1443-ban Berzevicei Pohárnok István, valamint Kristóf és András fiai I. Ulászló királyhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy járassa meg Cserép, Tard és Bala puszta határát. Ezt a király kérésére a budai káptalan, illetve a jelenlévő szomszédok a tulajdonossal együtt megtették:"A határ kezdetét a Középgyőr nevű kis hegyen veszi, az oldalában fekvő Fodorpéterréte felső részén. Itt keletre Cserép, nyugatra pedig a káptalani Bogács terül el. Innen egyenesen dél felé Bogács falu felé halad a határ, a rét végében. Továbbra is megtartva a déli irányt a szántóföldek mellett fut. Kelet felé fordulva egy nagy útig jut, mely Cserép helységből Bogácsra vezet. A határ ezen út és a patak mellett van. Kelet felé húzódva a határ a Szilágy nevű berekhez ér, s a berek melletti határjel Bogács és Cserép szomszédos határát jelöli. Ezután a határ a berken át egy úthoz jut, melyen rövid távon át a hegyoldalban egy másik út következik, melyen kőszikla található. Az út észak felé rövid távon a Hegyeshegy lábánál húzódik, ahol Cserép és Bogács egymással szomszédos határszakasza fekszik. Innen kelet felé egy kis ösvényen, vagyis kis úton átfut a Malommegihegy más néven Hegyeshegy felé, s itt a hegy oldalában van a határjel, majd pedig a hegy csúcsán. A hegytetőről bokros térségen át a Balavölgye irányába tart egy nagy útig, melyet egy ösvény keresztez, mely Cserép várából Bogácsra vezet. A határ az útkereszteződésnél van. A továbbiakban a nagy úton át nagyobb távolságon át Bala felé tart a határ vonala, s Bogácsot a cserépi várral összekötő nagy útig terjedve, az út mellett van a határjel. E ponttól dél felé fordul és a Werner völgyön át a Bogács-Daróci utat éri el. Ezután a Nyárasvölgyén át feljut a Sokorófőre, ahol a határjel Bogács és Tard falvakat választja el egymástól. Mérsékelten délnyugat felé fordulva a határ, a Poklosharaszt nevű cserjésig húzódik. Itt a szántóföldek végében van a határ. Innen az említett cserjést érintve a Csipkés nevű hely következik, ahol délre fordulva a Tardúta nevű útig ér mely mellett van a határjel. Nyugat felé tartva egy másik út következik, mely Bogácsról Kövesdre vezet, s az úton haladva Tard keleti széléig terjed. Innen Bogács nyugati oldala felé, az utat elhagyva következik Cserép, Tard és Bala puszta közötti határszakasz, mely elválasztja az egri káptalan Bogácsát."[19]
A határjáró oklevélben említett fölrajzi nevek legtöbbje a mai napig él. A Szinyei családnak Tardon és Nyárádon is voltak birtokai. Igaz ugyan, hogy mindkét település a cserépi uradalom része volt, így ellentétbe kerültek Pohárnok Istvánnal. Az ellentétek írásos megegyezéshez vezettek, de ezt a nagybirtokos nem tartotta be. 1451-ben Szinyei János amiatt tiltakozott, hogy bár ő betartotta a megkötött egyezséget, Pohárnok István Nyárád birtokon a halastó zsilipjét mégis felhúzatta, a halakat kifogatta, és ezzel 100 aranyforint kárt okozott neki. Ezen kívül visszaadta ugyan a Tardon álló házát, de annak kertjében gabonát rakatott le.[20]
Ebből is látható, hogy a Mátyás királyságát megelőző anarchikus állapotok micsoda féktelenségekre ragadtatták a nagyurakat még a nemesekkel szemben is. Pohárnok István bizonyára teljes egészében szerette volna rátenni a kezét a szóban forgó településekre, esetleg familiárisai közé kényszeríteni a Szinyeieket. Ezért nem válogatott a módszerekben. 1453-ban Daróci Tibold négy fia és Geszti Máté panaszolták V. László királynak, hogy Pohárnok István Daróc, Váralja és Kács birtokaikból régebben nagy területeket elfoglalt. Mégpedig szántókat, erdőket és réteket, és ezeket Cserép várához csatolta. Ekkora már saját várnagyai voltak az erősségben.[21]
Az uradalom dolgában hosszú viszálykodás támadt Berzevicei István és a Rozgonyiak között, akik szintén igényt tartottak a birtokra. Mátyás király trónra lépése után, 1458-ban, Rozgonyi Sebestyén kieszközölte a királytól, hogy megkapja Cserép várának felét az uradalom felével együtt. A vár, illetve a benne lévő épületek kettéosztásán túl az egyes településeket külön-külön osztotta el egymás között az új és a régi birtokos.[22]
Él a környéken egy olyan hagyomány miszerint Ódor várát a cseh husziták építették. Okleveles adatok ezt ugyan nem bizonyítják, de elképzelhető, hogy van alapja a mondának. Eszerint a csehek az Ódor várban tanyáztak, és innen indultak rabló hadjárataikra. Sokat nem lehetett tenni ellenük, mert a vár bevehetetlen erődítmény volt. A husziták kiűzése nehéz feladat volt. Hunyadi Mátyás király tudta csak megoldani a problémát. Részben leverte őket, részben egyezségre lépett velük.
Rozgonyi Sebestyén ekkor, mint erdélyi vajda, a király egyik leghűségesebb embere volt a bárók között. 1459-ben a király elé járult, és előadta, hogy jóllehet az uralkodó neki és utódainak adta hűséges szolgálatai elismeréséül az uradalmat, mely Pohárnok István és fia András kezén volt, de ő szem előtt tartva ezek jogát, nem akarta őket a várból és ezek tartozékaiból teljesen kizárni. Amíg nem tudott a királytól nekik megfelelő egyenértékű birtokot kieszközölni, bebocsátotta őket a fele birtokrészbe. Mihelyt azonban kieszközölte a megfelelő értékű javakat, vissza kell azt neki szolgáltatniuk. Ezen kívül a Berzeviceiek nyárádi jobbágyai ugyanúgy a Cserép várához tartozó erdőkből szerezhették be fájukat, mint az ő, azaz Rozgonyi Sebestyén tardi jobbágyai.[23] Egy hónap sem telt el, Pohárnok István máris megszegte az egyezséget. Mátyás királynak kellett utasítania őt, hogy engedje be az erdélyi vajdát a várba és a birtokok felébe, mert kettőjük közül ő nem tartotta be az oklevelekben foglaltakat.[24] Pohárnok Istvánnak ekkor második fia is meghalt. Többek közt ennek hatására engedett a királynak, és közölte vele, hogy több jó ember közbenjárására enged a felszólításoknak, és Cserép vára, Cserép és Tard birtokoknak a felét átengedi Sebestyén vajdának, és ezek birtokában meg is fogja őt védelmezni. (Csak erről a három birtokrészről beszél, pedig az uradalom ekkor sokkal nagyobb volt.) Mihelyt pedig a másik felével egyenértékű területeket kap Heves vagy Borsod megyében, átadja a sajátját is.[25] Jótékonyságból, vagy csak makacsságból, az öreg Pohárnok István elkezdte eladományozni az uradalom többi részét. 1459 végén Nyárád falut, Marcelfölde és Olaszi pusztákat a Sebesi és a Szinyei családoknak adományozta.[26] 1460 elején azonban Mátyás király megerősítette korábbi adományát, felsorolva benne Tard mellett Nyárádot és Olaszit is, megjegyezve, hogy ezen birtokok felében a birtokjog eddig is Rozgonyi Sebestyéné volt.[27]
A dolgok ilyen állása folytán Pohárnok István ismét engedett, és békülékeny hangot ütött meg, de ismételten sem hagyta magát kiforgatni, legalább a meglévő vagyonából. Mindketten az egri káptalan hiteles helyére mentek, ahol Berzevicei Pohárnok István kijelentette, hogy fiú utódja nem lévén, ő már képtelen a várat és birtokait az ellenségtől megvédeni. Bízva Rozgonyi Sebestyén nemes jellemében, ezért neki és utódainak adja örök tulajdonul Cserép várát, Cserép, Tard és Nyárád birtokait, Marcelfölde és Olaszi pusztáit, valamint Heves, Hont és Gömör megyei birtokait oly feltétellel, hogy ő és felesége Anna, halálukig élvezhetik Nyárád birtoknak, Marcelfölde és Olaszi pusztának, valamint Cserép és Tard birtokok felének minden jövedelmét. Az ő kezükön marad a Cserép várában lévő kisebb pince a felette lévő szobával és pitvarral, továbbá a Cserép birtokon lévő nemesi kúria és a rajta álló ház. A gabona kilencedet mindegyik fél a kezén lévő birtokok után szedi, a borkilencedet ellenben megosztják egymás közt. Egyik félnek a jobbágya pedig urának hozzájárulása nélkül nem mehet át a másiknak a birtokára lakni.[28] Ez az egyezség az idős ember számára mindenképpen előnyös volt. Ebbe a vajda is belenyugodott, és a király 1461-ben megerősítette a káptalan végzését.[29] Rozgonyi Sebestyén azonban nem sokáig élvezhette a végre megszerzett javakat, még ezen az éven meghalt. Pohárnok István egy évvel élte túl.
A vajda utóda, László fia kamarásmester lett Mátyás udvarában. Egészen 1491-ig megőrizte tisztségét, tehát II. Ulászló király uralkodásának első évében is tevékenykedett. A tragédia családját sem kímélte, 1492-ben ő és egyetlen fia is sírba szálltak. Az örökös Sebestyén vajda másod-unokatestvérének fia, Rozgonyi János lett. Ennek fia István, akinek leánya Katalin.[30] Őt vette feleségül Báthori András tárnokmester. Ekkor a tárnokmester és fivérei, István nádor és György főlovászmester, valamint Rozgonyi János fia István osztályos atyafiakká fogadták egymást. Ennek a lényege az volt, hogy ha az említett Báthoriak fiúörökös nélkül halnának meg, óriási birtokaikat leányaikra, majd ha ezek is utód nélkül halnának el, akkor Rozgonyi Istvánra hagyják. Ha viszont Rozgonyi halna meg előbb, akkor az ő szintén jelentős birtokai leányára, Katalinra és ennek férjére, Báthori Andrásra, valamint fivéreire szállnak.[31] Az utóbbi eset következett be előbb, így 1523-ban Katalin asszony, valamint gyermekei, ezen kívül Katalin (!) testvére örökölték az atyai vagyont, és ezzel Tard község is a Báthori birtokok közé olvadt.[32] Ezt 1524-ben II. Lajos király is megerősítette.[33]
Az 1514-es parasztháború szele megérinthette a községet, mivel a közeli Eger volt a paraszthadak egyik gyülekezőhelye. Ulászló király Bebek Jánost bízta meg a borsodi nemesi sereg szervezésével. Az ő vezérlete alatt vonultak az Eger alatt táborozó paraszthad ellen. Itt azonban vereséget szenvedtek. Csak egy hónap elmúltával tudták felszámolni az itteni ellenállást.
13. Kristó, 1991. VII. kötet 434.
14. Dobrossy, 1996. I. kötet 100.
15. Mizser, 1979. 36.
16. Sugár, 1980. 194.
17. Dobrossy, 1996. I. kötet 118120. ill. Borsa, 1991. 119120.
18. Nagy, 1857. II. kötet 43.
19. Sugár, 1980. 248.
20. MOL. Dl. 70242.
21. MOL. Dl. 14650.
22. MOL. Dl. 15331.
23. MOL. Dl. 15331.
24. MOL. Dl. 15343.
25. MOL. Dl. 15367.
26. MOL. Dl. 103942.
27. MOL. Dl. 15433.
28. MOL. Dl. 15476.
29. MOL. Dl. 15477.
30. Engel, 2001. Básztély-nem 3. tábla: Rozgonyi (Miklós ága, folyt.).
31. MOL. Dl. 74759.
32. MOL. Dl. 24653.
33. MOL. Dl. 23799.
|
|