Előző fejezet Következő fejezet

VI. Tard a középkorban

A hódoltság peremén

     Az 1526-os mohácsi csata súlyos következményeit Borsod vármegye kezdetben nem érezte, a törökök idáig még nem jutottak el. Annyit azonban bizonyára tudtak a tardiak, hogy András uruk fivére, Báthori György, ott esett el a csatatéren. Az 1530-as 1544-es portális adóösszeírások szerint 24 porta volt adóztatható a településen. [34] Minden egész porta egy forint állami adót fizetett. Ezt az összeget fokozatosan a magyar végvárrendszer erősítésére, a katonaság fenntartására kezdték fordítani. A Báthoriaknak azonban eleinte nem is a törökkel, hanem a környékbeli garázda főurakkal kellett megküzdeniük, így például Balassa Menyhérttel.
    Buda elfoglalását követően, 1541 után egyre nagyobb nyomás nehezedett a török részéről a Borsod megyében élőkre is. Igaz, az 1544-es török pusztítás még nem érintette drasztikus mértékben Tardot. 1544 augusztusában a budai basa hódolásra felszólító üzenetei után, az ellenszegülő Miskolc megbüntetésére néhány ezer fős török sereg érkezett. Miskolcon kívül a had még 44 dél-borsodi és Miskolc környéki falut felégetett. Tinódi így írt erről:
    "Nagy veszödelmeket az Budából tésznek,
    Kin szegin magyarok igen veszíkölnek,
    Minap Mehmet basa szólla terekeknek,
    Hogy nagy gyorsasággal véle készülnének.
    Oly igen haragudt az szegín pórokra,
    Hogy meg nem hodolnak szolgálni Budára,
    Nyolcezeren kiszálla ő az Rákosra,
    Rabolni indúla az neves Miskolczra.
    Dulá, fenyegeté Miskolcznak városát.
    Ő mind felrabolá jó rész tartományát.
    Onnan ő elhoza négyezör rabokat,
    Kikkel ő hajtata szántalan barmokat"    [35]
    A szomszédos Pazsagot, Sályt, Nyárádot, Keresztest és Püspökit már ekkor is tönkretették a törökök. Bizonyára ezen alkalommal Tardot sem kerülték el, csak nem pusztították el oly mértékben, mint a környező településeket. Az ezt követő adóösszeírások nem mutatnak lényeges változást a településen. 1546ban 21 és fél porta, 2 bíró, 6 zsellércsalád, 3 szolga élt a településen, és 2 üresen álló porta is található itt. 1552-ben 21 portája 28 forint adót fizetett. [36] A bírák adómentesek voltak, viszont nekik kellett intézni a település, a lakosok-kisebb nagyobb ügyeit. Ezen kívül a falu földesura őket rendelte magához különböző ügyekben. Később az egri török urak is a bírákat rendelték be magukhoz, és ha a bíró nem megfelelően válaszolt, könnyen megismerkedhetett az egri büdös tömlöccel". A török portyázások megindulásával előfordult, hogy az adórovók nem járták végig a településeket, hanem a maguk elé rendelt bírók útján tájékozódtak az adott helységről. Ezekről a török portyákról megemlékezve el kell mondani, hogy legtöbb esetben nem okozott végzetes pusztulást. A török haderő nem vitt magával nehézfegyvereket, kisebb csapatokra oszolva járta a falvakat, és fosztogatott, rabokat szedett, esetenként a települést is felégette. A várakba, megerősített kastélyokba menekülőket ilyen alkalmakkor meg sem kísérelte megostromolni. A kisebb települések ugyan elnéptelenedtek, mert megmaradt lakosaik inkább a nagyobb, biztonságosabb településekre költöztek. A nagyobb falvakat szintén érzékenyen érintette az emberveszteség és javaik felprédálása, házaik felégetése. Ugyanekkor elkezdődött egy kisebb fokú áramlás a mezővárosok, jól védett települések felé. Egy-egy török támadás ereje jól lemérhető az adóösszeírások alapján. Ezekbe ugyanis csak a megfelelő mennyiségű vagyonnal rendelkező jobbágyokat, illetve az ezek által lakott portákat írták össze. Csak azok voltak megadóztathatók. A jobbágyok nevének és a porták számának csökkenése az öszszeírásokban tehát nem feltétlenül jelenti a lakosság számának drasztikus csökkenését. Azonban ha több év után sem emelkedik az adóztatható jobbágyok létszáma, elmondható, hogy a török emberéletben is kárt okozott. Ugyanez áll a pusztán állóként összeírt településeknél. Amely települést ugyanis még felvették a jegyzékbe, remény volt arra, hogy lakosai visszatérnek, vagy néhány év elteltével adóztatható lesz vagyonuk. Amikor egyáltalán nem vették fel a települést az adójegyzékbe, akkor bizonyosan elmondható róluk, hogy elpusztultak, talán örökre eltűntek.
     Tardot 1552-ben érte bizonyíthatóan az első nagyobb török támadás. Eger ostromakor ugyanis a támadók elpusztították a környéket, a kudarc után pedig bosszúból felprédálták az útjukba eső falvakat. A portális összeírások szerint ekkor 12 környékbeli településsel együtt a pogányok tüzének martalékává vált. Eger ellenállt ugyan, de a nógrád megyei Füleket 1554. szeptember 4-én Hamza szécsényi bég bevette. Alapos pusztításra utal, hogy Tard a török által felégetettként szerepelt még 1554-ben, 1555-ben és 1556-ban is. Legközelebb 1564-ben készült róla feljegyzés, ekkor Báthori András faluja volt, amelyben 24 egész, 20 fél és 11 negyed lakott porta volt. Ezen kívül 15 zsellércsalád élt még a faluban, ahol 4 lakatlan porta is állt. Megjegyezték azonban, hogy Tard a töröknek hódolt.[37] Visszaállt hát ekkorra a törökdúlás előtti állapot. Ebből az adatsorból azt is megállapíthatjuk, hogy Tardon eredetileg kb. 41 porta került kiosztásra, miszerint a népesebb falvak közé tartozott. A töröknek hódolt kifejezés azt jelenti, hogy kénytelen kelletlen, de adózást vállaltak a pogányoknak. Az adót Hatvanba fizették, bizonyára nem kis fenyegetések hatására. Az itt kialakított szandzsák Egri náhijébe tartozott a település. A magyar adóösszeíró általi megjegyzés egyben azt is jelentette, hogy könnyítettek helyzetükön, csak feleannyi adót szedtek ezután a lakosoktól, mint amennyi valójában a kincstárnak járt volna. Nem volt érdeke a magyar államnak, hogy az így is eléggé megnyomorított jobbágyokat elüldözze a kettős adóztatás alá eső területről. 1566-ban a törökök által segítségül behívott tatárokkal is meg kellett ismerkednie a föld népének, akik a vármegye déli részén égettek föl mindent, ami az útjukba került. A tatár had " annyi égetést, rablást mívelt Magyarországon, hogy elkezdette Egernél, annak a vidékét mind elégette, rablotta. Onnan feltért Mohi felé, mind égette ott az földet, onnat felment Szentpéter felé, végre a Sajó mellett Rimaszombatig."[38] Valószínűleg a tardi Tatár domb elnevezés ebből a korból származik. Ezt a dúlást bizonyítja az a tény, hogy míg ebben az évben a megszokott 21 és fél portát találták itt, addig 1570-ben csak 10 adóztatható telket írt össze az adószedő.[39]
     A Báthori utódok magyar hajdúkkal rakták meg a várat, akik ugyan a töröktől megvédték a környéket, de maguk is sok portyát vezettek. Ezek egy része a hódoltságba irányult, és az ottani magyar lakosságot sújtotta, egy része pedig a környékbeli falvakra nehezedett.
     Verancsics Antal egri püspöknek is bőven volt rájuk panasza.[40]
     Báncsi János várnagysága alatt, 1568-ban leltárat készítettek Cserépvárról. Ebből megismerhetjük a vár korabeli elrendezését, berendezését, felszerelését. "Az várfokon: egy öreg tarack, egy vas szakállas, prágai szakállas 26, nyeles szakállas 23, prágai szakállas hitvány 2, kinek agya nincsen csetneki 5, vas lámpás 6, prágai szakállas agy nélkül 2, vas lámpáshoz való vasas rúd 3, egy malom, kas 2, szuszék 4, ... kötni való lánc 2, vas horog 8. Az szalonnás házban: dárdanyél 30, fúró 3, bárd 1, fűrész 1, lánc 3, dézsa 1, cseber 1, sarokvas 3, kapu sarkára való vas 2, ... dob 1, gyalu 1, ... poros cserép 32, szalonna 9, sódar 27, vasas szakállas vessző 24, jó báránybőr 10, régi báránybőr 69, tehénbőr 2, borjúbőr 3, őzbőr 2. Az két tömlöc ajtaján retesz 2. Az lóistállóban: hordó 2. Egy szekér kiben vizet hordanak, mind hordóstul 1. Sáfár házban hitvány vasfazék 6, serpenyő 1, vas palack hitvány 1, hitvány ónpalack 1, hitvány ajtózár pléhestől 1, vaslánc 2, mozsár mind törőstől 2, fogó 7. Embernek való vas horog 1. Kapura való retesz mind karikástul 1. Hitvány szekercefok 1, csap alá való csatorna 12, csapfúró 1, köröm vas 1, malomhoz való csákány 2, verő 1. Nyakvas 3, ... vasnyárs 2, mászáros bárd 1, ... Az pincében: tekenő 2, fa messzely 1. ... Az konyhán: asztal 2, vágótőke 1, fejsze 2, gyertya 19, hárs nyoszolya 1, hitvány lakat 1. Az nagy szobában: asztal 1, padszék 2, asztalhoz való szék 4, ... fél ágyúgolyóbis 6, kis tarackgolyóbis 3, kapu közibe való öreg lámpás 1, hintóba való öregláda 1. Az boltban: sin vas 30, hevedervas 1, puska 2, vas szerszámnak való láda 1, cseber 1, nyoszolya 1, átalag 1, hitvány üvegablak 1, üvegablak 1. Az kis boltban: asztal 1, vasszék 6. ... Az öreg szobán üvegablak 2. Az piacon: egy hárs nyoszolya, fa nyoszolya 1, asztal szék 1. Az szenes házban: asztal 1, pad szék 2. ... Az poros boltban: öreg vas kalán 2, az tarack forma 2, ... szakállas forma 7, tarack golyóbis 16. Egy kis tonna festék, mész kalán 1, darab ón 2, kecskeláb 6. Vasas vedér mind láncostul, mind lakatostul az kúton 1. Tüzes kalács 3. ... Tüzes nyil 3, de az egyiknek nincsen nyele. Tüzes labda. ... Poros cserép porral rakva 18. Ötödfél tonna por, egy tekenőben egy kevés por. Egy fél tonna salétrom. Kád 9, hordó 1, átalag 1. Az sütő házban: sütő tekenő 1, szakasztó deszka 3. ... Az felső kapu közt szuszék 2, alabárd 2, dárda 2. Az kapu közt való nagy pincében bor hat hordóval, hetedik az fő, üres hordó 15. Az kis pincében üres átalag 1, hordó bor 2. Az kertész házban: sódar 15, háj 44, aszú hal 39, apró túró 27, fokhagymakoszorú 7, metélőhagyma koszorú 1, mogyoróhagyma koszorú 1, egy fertály dió, fél fertály aszú gyümölcs, bilincsek 4, lakat 20. Az emeleten: öreg lánc 2. Az tarack felett: szalonna 11, sódar 2, vadnak való háló 1. Az kapu között: ópajzs 2. Az majorbul hoztak fel: túrót 5, vajat iccét 5 1/2. Az palánkban: öregpárna szürke 9. fehér öreg párna 2, szürke párnafő 4. Az kis tárházban: hordó 2, kas 1, búza vagyon fertály 52, liszt fertály 59, tyúk 6, kakas 1, emberre való vas 4, hitvány óntál 2, túró 20, sajt 3, vaj 42, abrosz 1. Az vár alatt tavalyi kazal széna 17 1/2 öl. Az idei széna 20 ˝ öl. Régi asztag maradt Báthori Andrástul 1. Régi kazal szalma 1. Az idei árpa 151 gelima, zab 146 gelima. Az idei majorságbul két asztagban 537 gelima és 103 gelima búza. Az vár alatt való kertben: vereshagyma ágy 24, metélőhagyma tábla 2. Tardon: hitvány báránybőr 35, öreg ménes 19, tavalyi csikó 2, idei csikó 8, bárány 5, juh 15. Árpakalangya 42. (A termés egy részét a vár alatti veremben helyezték el.) Az cserepi majorban tyúk 10, kappan 1, apróstul disznó 106, lúd 12. Öreg barom 32, ennek húsza fejős, tizenhétnek bornya vagyon, három tinós. Tinó 29, ennek hárma harmadfű, az három tinós tehénnek is tinóit ennek köziben számlálták. Az tavalyi bírónál kád 2, az idei bírónál hordó 5. Kürtön: az idei árpa 50 gelima."[41]
     Az inventárium kis kiterjedésű várra, hiányos, romladozó felszerelésre utal. A fegyverzet méginkább kívánnivalót hagy maga után, a vár lényegében csak egy nagyobb űrméretű ágyúval rendelkezett. Az itt tárolt élelmiszer csekély számú várőrséget feltételez. Valószínűleg a várat csak az erős Eger árnyékában lehetett megvédeni a törököktől. A vár ivóvízellátása nem volt megoldva, ugyanis a török időkben, a XVII. században is vízszállításra kötelezték a cserépi várba a miskolci lakosokat. Ezt a munkát engedi el nekik 1633-ban Mehemet egri pasa.[42] Téves lehet ezért az a mendemonda, miszerint a magyarok török rabokkal, illetve a törökök magyar rabokkal ásattak kutat a várban. Az itt ma is látható mélyedés inkább egy vízgyűjtő ciszterna nyoma. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy az uradalom közelebbi településeinek lakosai lehettek vízhordásra kötelezve.
     1570-ből fennmaradt a hatvani szandzsákból egy török adóösszeírás. Ebből megtudhatjuk, miféle furcsa adónemeket találtak ki a pogányok, hogy minél jobban kiszipolyozzák a hódolt lakosságot. Tardon 25 családot tartottak nyilván, akik 25 000 akcse adót fizettek. [43] A bevételek megoszlása: kapu 25 db 1250 akcse, búza 850 kila 10 200 akcse, kevert gabona 450 kila 2700 akcse, musttized 1 850 pint 5550 akcse, puttonyadó 36 akcse, báránytized 120 db 1800 akcse, lencse 120 akcse, borsó- és babtized 110 akcse, káposzta- és répatized 120 akcse, fokhagyma- és vereshagyma tized 75 akcse, méhkastized 1569 akcse, gyümölcstized 25 akcse, len-és kendertized 156 akcse, tüzifa és szénaadó 625 akcse, menyasszonyadó 64 akcse, csősztartási adó 50 akcse, hordóadó 75 akcse, sertésadó 370 akcse, birtoklási adó 20 akcse, bírságpénzek fele 85 akcse. [44]
     A Balay családnak is része volt ekkor a cserépi uradalomban, de lehet, hogy csak mint katona szolgált itt Balay Gergely. Mindenesetre Gergely bátyjának, Kálmánnak egy török rabja volt öccsénél a várban, egy török gyermek rabja pedig Pásztóhi Gergelynél.[45]
     A cserépi uradalom falvai ­ mint ahogyan uraik, a Báthoriak is ­ reformátussá váltak. Tardról 1579-ből származik az első adat az itteni református prédikátorról. Ez pedig nem más, mint Miskolczi Barancz Máté, aki nyugtát adott a tizedből neki járó oktávából.[46]
     A hivatalos békeidő alatt nagyobb hadi vállalkozást a végváriak nem indíthattak, viszont több kisebb-nagyobb portya, lesvetés, vásárütés jelzi a hódoltság határvonala mentén a feszültségeket. Az ilyen akciók célja elsősorban a zsákmányszerzés volt, másrészt a magyar rabok kiszabadítása, vagy török foglyok ejtése, hiszen ezekért cserébe kiválthatók voltak a keresztény rabok. Ez tulajdonképpen a hivatalos békeidőn belül állandósult illegális hadiállapot, amelyben a hátország állandó dúlása, fenyegetése, egymás alattvalóinak rendszeres kifosztása állandósult. Az Egerből indított akciók egyike volt az 1580 áprilisában történt hatvani vásárütés, amelyben egri, tokaji, diósgyőri, cserépi, ónodi katonák is részt vettek. Ezt a korra jellemző portyát Salánki György históriás énekében így adja elő:
    " ... Ezek mellé nagy jó sok vitézeket,
    Magyart, sárgát és vasas németeket,
    Elinditák harmadfél ezer népet,
    Égetteték Hatvannak ő várasát.
    ...Martalócot, janicsárokat vágának,
    Az űzésben besliák elhullának,
    Nagy sok paraszt török hegyben öletének,
    Annyira, hogy az testek egymásra értek.
    ... Lovaggal, gyaloggal vitéz Balassa,
    Házakat, pénzes boltokat törött vala,
    Gyermekeket, bulyákat fogott vala,
    Sok törököt nyakon kötöztet vala."    [47]
     A rászedett muzulmánok természetesen bosszút forraltak. Két hónap múlva a környékbeli török seregek Eger alá vonultak, de a vár ostromához nem voltak elég erősek, így a környéket ­ bizonyára Tardot is ­ pusztították. Salánki szerint:
    " Jámbor keresztényeket levágának,
    Kik magokat mindjárást meg nem adák,
    Csak fejeket az kocsikra rakák,
    Gyermekeket mint juhokat fogdosák"    [48]
     1588-ban a megromlott közállapotokra jellemző, hogy Balázsdeák István, a híres vitéz egri alkapitány, felhatalmazást kért feljebbvalóitól a garázdálkodó
Tardot említő 1593-aas vármegyei
feljegyzés
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVIII. VII. 20.)
csavargók elleni határozott fellépésre, valamint arra, hogy az elfogott rablókat és garázdákat kivégeztethesse.[49]
     1593-ban visszavették a törököktől Füleket és Ajnácskőt. Ez utóbbi évben Borsod vármegye határozatot hozott a törökök számára rejtekhelyül szolgáló erdők kivágásáról. A Mályi és Nyék helységek közötti, Nyírő nevezetű erdőt, továbbá a Csaba helységtől Emődig húzódó erdőt, valamint az út mentén lévő vattai, ábrányi és tardi erdőket a felsorolt helységek lakosai 15 napon belül kötelesek voltak 12 forint büntetés terhe alatt kivágni, mivel ezek az erdők búvóhelyül szolgáltak a keresztények legyilkolására és fogságba hurcolására induló töröknek. Ha a lakosok a rendelkezésnek nem tettek volna eleget, a büntetéspénz kifizetésén túl az erdő iránti jogaikat is elvesztették volna, a szomszédoknak és határosoknak szabadságukban állt a fák kivágása és felhasználása.[50]
     Innentől kezdve a tardiak egészen 1596 elejéig nem fizettek a töröknek adót, amikor félelemből behódolnak, és ismét a hatvani törököknek adóztak. [51] Ekkorra azonban az utóbbi két évtized lappangó török támadásai és a bizonytalanság miatt elvándorlók jóvoltából portáinak száma 3-ra csökkent. [52] A település végromlása elkerülhetetlen lett.
     1590-től a cserépi vár parancsnoka Bessenyei Mihály, aki az 1596-os egri ostrom után kénytelen volt az erősséget a török előtt szabadon hagyni. Feladta a várat, mivel ellenállásnak nem sok értelmét látta, azon kívül, hogy maroknyi őrségével odaveszett volna. A cserépi vár inkább mint uradalmi központ és nem, mint végvár állta meg a helyét. Eger eleste és az ezt követő vesztes mezőkeresztesi csata pontot tett sok dél-borsodi település létének végére. Egyes falvak sohasem, mások csak a XVIII. század folyamán települtek újjá. 1588-tól, amikor meghalt Báthori István, Báthori Erzsébet, Nádasdy Tamásné lett a vár úrnője. Nem sokkal később Nyári Pálra és feleségére, Várdai Katára szállt, aki 1603-ban már egyedüli birtokos volt itt. Ekkor írt levele jól érzékelteti az Eger bevétele utáni károkat: Én Várday Kata, az néhai tekintetes és nagyságos Bedegy Nyáry Pál uram: az néhai és emlékezetre méltó Rudolphus császár, és magyar országi király belső tanácsinak, ital adójának, váradi végvárának főkapitányának, Kőrös, Szolnok és Máramaros vármegyének főispánjának megmaradott özvegye. Adom emlékezetére mindenkinek az kiknek illik az én jelenvaló levelemnek általa, hogy megtekintvén és előttünk viselvén az mi cserépi jószágunknak nagy pusztulását, romlását mivelhogy mind Eger romlásától fogva sem épülhetett meg, hanem mostan igyekezik megszállani az Cseréphez való faluinkat, ezek között nevezet szerint Cserepet. Mégis kegyelmesen erre mentünk az mi jámbor jobbágyainknak törekedésekre, kik másba azon megírt Cserepen lévő falunkban laknak, hogy az ott való szőlőhegyünkön az minden jó szőlők elpusztultak volt. Mindazok akik mostan ott laknak, s mind az kik ez után oda az mi megírt falunkban mennének. Amelyikét szeretnék felfogni az puszta szőlőknek, szabadosan felfoghassák, kapálják, éljék és hasznát vétessék és minekünk abból se dézsmát, se kilencedeket hat egész esztendeig adni ne tartozzanak. ...." [53] Innentől kezdve Tard hosszú ideig nem mint lakott település, hanem csak mint birtok szerepel. Az adóösszeírásokban 1596tól nem tüntetik föl. A környékbeli településekről 1599-ben összefoglalóan csak ennyit jegyeznek meg: "Ezen kívül vannak még kik mind az Eger vesztekor pusztultak el." [54] Ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy 1600­1604 között az egykori Egri járás települései közül csak egyet-egyet írtak össze.
     Várdai Kata asszony felismerte, hogy csak adókedvezményekkel segíthet a szomorú sorsú jobbágyságon, illetve csak engedményekkel tudja őket a jövőre nézve megerősíteni. Ezután több rokonságban álló család lépett fel igényével az uradalomra nézve. Ezek: enyingi Török János, a Nyáriak, Pogány György és Homonnai János. A perek győztese Nyári István lett, akinek halálával feleségére, Homonnai Drugeth Krisztinára és rövidesen ennek testvérére, Györgyre szállt a vár és tartozékai. A vár ekkor török kézen volt, de rövidesen Bocskai, majd Bethlen vette be.[55]
     Tardot egészen 1625-ig az adóztathatatlan, tehát bizonyára lakatlan falvak között tartották nyilván. Innentől kezdve egészen 1638-ig csak 1/4, illetve 1/2 porta volt épségben Tardon.[56] A korabeli birtokosok kedvező feltételekkel igyekeztek idecsábítani a jobbágyokat. Éppen ellenkező irányú vándorlás indult meg, mint az előző évszázadban. Tardra szökdöstek a környékbeli és távolabbi falvak nehezebb körülmények között élő lakói. A település ennek a beáramlásnak és az egykori lakók visszaköltözésének következtében az 1640-es évekre némi lakossággal rendelkezett. Mégsem annyival, hogy az 1641-ben a kettős adóztatás alá eső területen a törökadót felmérő magyarországi tisztviselők bevegyék jegyzékükbe. Ebből a felmérésből egyedül az derül ki, hogy Cserép vára bizony török kézen volt, mégpedig tartósan, egészen Eger viszszavételéig. Fontos megjegyeznünk azt, hogy Borsod megyében ez az egyetlen vár, illetve hely volt, ahol a törökök folyamatosan megtelepedtek. Ebben a felmérésben Szentkereszti Gáspár diósgyőri hadnagy vallott a cserépi törökökről. Tanúvallomása szerint az egri és a cserépi gyalog törökök mintegy százhetvenöten zászlókkal vonultak Diósgyőrhöz. Itt az urak pincéire mentek, Nyári Miklósné asszony pincéjét feltörték, borait itták, fosztogatták. A győri alkapitány ugyan rájuk tört, de Szintai Istvánt a törökök harmadmagával levágták.[57] A hadnagy 27 olyan esetet sorolt fel, amikor az egri török vitézek békeidőben Diósgyőr környékére törtek. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ezek csak azok, amelyekre visszaemlékszik, és csak a vár közvetlen környékén történtek, el lehet képzelni miféle létbizonytalanság lehetett a távolabbi településeken. El kell mondani azt is, hogy a magyar katonák hasonló támadásokkal zaklatták Eger és Cserép környékét, valamint a környező hódolt falvakat. Ugyancsak 1641-ből származik az a tanúkihallgatás, amely szerint ekkor Eszterházy Miklós nádor, gróf Homonnai Drugeth János, Csanádi János és felesége, Aranyos Kata volt Tard birtokosa. Ekkor két tardi lakos, Korponai István és Nagy István járták végig a falu helyét és megállapították, hogy az egyes házhelyek kinek a birtokában voltak. A házak helyét csak a kemencék omladékai alapján azonosították. Ez alapján 67 házhelyet számoltak össze, amelyből csak egy a Csanádi Jánosé és Aranyos Katáé. [58] A házhelyek egykori bősége a pusztulás előtti száma viszonylag nagy településre utal. Legalább 400 fő körüli lakosságnak kellett itt laknia. A házhelyek összeszámlálását az idézte elő, hogy két esztendővel azelőtt Aranyos Kata asszony kérésére ónodi katonák hajtották el a tardi legelőkön legelő tardonai és mályinkai szarvasmarhákat. [59] Ezeknek a többi birtokos adta bérbe a legelőket, a házhelyek számbavételével pedig kiderült, hogy Aranyos Katának csak csekély köze volt a tardi határhoz. 1647-ben Révai Istvánnak is voltak itt részbirtokai.[60]
     A XVII. század közepére sem gyarapodott annyira a lakosság létszáma, hogy művelni tudja az egész határ területét. Sőt meg sem tudták azt védeni idegen foglalóktól. Homonnai Drugeth Györgynek kellett Bogács lakosait tiltani a tardi határ élésétől. [61] 1667-re Drugeth György özvegye, Eszterházy Mária örökölte a birtokot.[62]     1676-ban a helybéli Csató, másként Varga János és Pál az özvegy grófnétól 500 aranyért megvásároltak bizonyos földeket. Ezzel kapcsolatosan felmerült az a kérdés, hogy ezek a földek hol voltak, és majorsági állományba tartoztak-e vagy sem. A kérdésre a helybéli tardi lakosok közül Berecz János így válaszolt: Én egyebet nem tudok, mivel még Eger vétele előtt szántottak itt az urak számára majorság földet, hanem az atyámmal ezen ballagtunk ki egy alkalmatossággal. Az szegény idvezült atyám monda: Fiam! Boldog időben ettől az porgolattul [63] fogva, az úton mind kívül, mind belül az rét széléig egészen alá az gyalogútig az urak őnagyságok majorság tábla földje volt. Mind ez ideig király dézsmáját belőle nem adtanak soha is." A másik tábla földet hite után eképpen mutatta be: Az Szilas úttól fogva mely hívatik Tatár hegyének az falu felett, az egri útig, majorság tábla földének mondották az eleink, az melyből is soha király dézsmáját nem adtunk. Az alsó láballatja az egri úttul fogva az kövesdi útig, azt is majorság tábla földnek
A tardiak a nyárádi határból
földeket foglaltak el, amit rozzsal
bevetettek 1672-bben
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. X. IV. 6.)
tartottuk, mert király dézsmáját belőle nem adtunk. A harmadik az Csere bokroson felül az Sugoró hegy felé az Bogácsi határig, azt az egy dűlő földet majorság tábla földének tudjuk lenni, melynek az alsó láballatját az völgy hasítja." A rét felől hite után így vallott: Tudom bizonyosan, az mint az szegény idvezült atyámtól hallottam, hogy az daróci úttól fogva, mely viszen Bogács felé, mely völgy hívattatik Bála völgyének, attul fogvást az patak folyása mellett mindkét felől az Meggyes folyásig, majorság rétnek mondotta lenni, még mind évekig majorság rétnek tartottuk." [64] Ugyanígy vallott rajta kívül még 5 tanú. Az elmondottakban az az érdekes, hogy minden egyes, a vallomásban előforduló földrajzi név ma is megtalálható a határban. Ezek alapján azonosíthatóak a XVII. századbeli állapotok. Akármilyen kevesen éltek is a faluban, 1672-ben mégis a nyárádi határból foglaltak maguknak a tardiak földet, és azt rozzsal vetették be. [65] A legfőbb birtokosok még mindig a Homonnai Drugethek, ezek közül is Zsigmond, akinek települése az 1680-as évek elejére még mindig nem elég népes ahhoz, hogy területét megvédje a szomszéd települések földfoglaló lakóitól.[66]
     A török idők egyik kötelezettsége volt, hogy a település határában elesett végvári katonát az adott településnek kellett a katona állomáshelyére szállítani. A tardiak a XVII. század második felében egy, az egri törökök által levágott ónodi katona holttestét szállították Ónodba.[67]
     Szintén a török idők vége felé ­ az 1670­1680-as években ­ történt, hogy egy daróci asszony megfagyott a Pálkás tónál. Mivel a tó a daróci és cserépi határ közelében volt, a két település lakosai hovatartozására nézve vitát indítottak. Ekkoriban, amelyik település területén meghalt az illető, annak kellett a halott után járó adót" a töröknek megfizetni. A cserépi törökök ezért mindkét faluból behívattak a várba bizonyos embereket, és hitükre, lelkükre kikérdezték őket a határ felől. Kiderült, hogy a kérdéses hely a daróciak területére esett. Nekik kellett kifizetni a vajdának", a várparancsnoknak a díjat.
     Nagyon érdekes, hogy egyes törökök, akik már bizonyára gyerekkoruktól itt éltek, itt születtek, sokszor jobban ismerték a települések határait, mint egyes idevaló magyarok. A fenti esettel kapcsolatosan egy daróci ember elmondta, hogy "Egykor Csertes nevű török megfogván a kezemet, vitt a Karud alá, amely kő határ vagyon azon túl. Amikor Cserepfalu felől mutatott három nagy régi fát, kire három kereszt volt metszve, azon út mellett, amely viszen egyenesen a nyugodóra. Akkor mondotta a Csertes nevű török, emlékezzél reá, hogy a daróci határ eddig vagyon."[68]
     Jóval később, 1750-ben derült ki szintén egy határvita kapcsán, hogy mi is történt azzal a bizonyos szerencsétlenül járt asszonnyal. Az esetet Varga István szihalomi jobbágy mondta el, akinek az apja a cserépi uradalom kerülője volt, és így a határokat jól ismerte. Még török világban, midőn Cserép várábul Darócra hazamenő Molnár Katát a gyalogút mellett, amely Kácsra viszen, megparáznította a török, és annyira bánt volna vele, hogy azon helybül téli időben lévén, magával nem bírhatott, hanem kényteleníttetvén megfagyni. Akkori törökök törvénye szerint az mely határban valamely holttest találtatott, azon helységnek kellett a törököknek letenni a díját az olyan holt embernek. Amint a tanú maga édesattyátul hallotta, az megírt asszonynak díját Tard tette le és nem Daróc. Hanem csak a daróciak temették el, azért, hogy odavaló asszony volt."[69] Ugyanez a tanúkihallgatás említi, hogy a tardiak, hiába szedtek adót a cserépi törökök a szőlőik után, egypár hordó bort Homonnára is szállítottak a Homonnai Drugeth földesuraknak.
     Nem csak a törökök, a végvári katonaság is sanyargatta a föld népét. Élelmüket az elmaradt zsold miatt a parasztságtól hajtották be, természetesen fizetség nélkül. Egyéb szolgáltatást is követeltek tőlük. Az ellenszegülőket keményen megbüntették. 1681-ben Petheő Ferenc ónodi kapitány így írt a tardiaknak: "Én pedig mivel immár majd az hideg idők elközelgettek, hó és esős idők fognak lenni, s fa nélkül nem lehetek én is, parancsolom száz forint bírság alatt tardi és bogácsi bírák mindjárt rendeljetek Ónodba kettő szekeret négy ökörrel s két-két gyalog emberek legyenek az szekerek mellett! ... ha holnapra itt nem lesz bizony rossz híretek lesz!" [70] Pedig már ez év tavaszán kétszer is keserű szavakkal kérte terhei könnyítését a vármegyétől a tardi lakosság. Írásuk szerint a hadak járásától és döghaláltól megfogyva 5 jobbágy és 5 zsellér embernél több nem volt a faluban. Mégis ugyanolyan szolgáltatásokkal tartoztak, mint boldog állapotban". Ha a terhek nem csökkennek, kénytelenek lesznek pusztán hagyni megromlott helységüket, mint ahogy ezt néhányan már meg is tették."[71]
     1663-ból fennmaradt egy végvári hadnagy búcsúztatását idéző vers. A költeményben megénekelt Kovács György valószínűleg Kecskemét környékére való volt és valamelyik környező végvárban vitézkedett. Talán Szendrőn, Ónodon, Putnokon, de valószínűbb, hogy Füleken, mivel a korabeli füleki vár kapitányának neve is szerepel a sorok között. Vitézi tettei előadása mellett azt sajnálja a legjobban, hogy magyar ember oltja ki életét. Ez nincs részletezve, de bizonyára valamilyen belvillongásban, idegen végvári katonákkal való harcban érte a halálos döfés. Számunkra a versben a legérdekesebb az, hogy az ütközet, ahol Kovács György elesett, a tardi hídnál volt. Ez pedig nem máshol, mint a falu mai központjában, a ma is ugyanott álló híd környékén történt.
    " ... Szánjad Kovács Györgyöt szerelmetes Venus
    Fényes nap járását igazgató Phoebus.

    A tardi híd mellett erősen harcolván
    A magyar vitézek erősen biztatván:
    Hamar kiontatik vére az oldalán,
    Jajszóval búcsúzik, vitézinek mondván:

    Elmúlt vitézségem tündöklő virága,
    Elhervadt életem régi szabadsága,
    Jelen már életem utolsó órája ­
    Búcsút veszek tőled, Kecskemét pusztája!

    Fogjátok vitézek elbágyadt testemet,
    Vízzel öntözzétek elszédült fejemet,
    Ezentúl letészem romlandó testemet ­
    Jaj fogjatok! hamar kiadom lelkemet.

    Enyhítsd meg pajtásom epedt ajkaimat,
    Emeld fel erőtlen, bágyadt tagjaimat,
    Szendrő vára felé vezesd paripámat:
    Hogy életben lássam én öreg apámat!

    Nem gyötör annyira vérem kiontása:
    Mint édes atyámnak sűrű könyhullása,
    Sok vitéz katona gyakor óhajtása,
    Árva felé szemem keserves sírása.

    A töröknek soha barátja nem voltam,
    Vért is kiontani mindenkor kész voltam,
    Régi nemzetemnek igaz útját jártam,
    Én szép hazám mellett diadalmat vittem.

    Bátran megharcoltam szüzekért, árvákért
    Az Istent kiáltván magam nemzetéért,
    Pusztákat bujdostam a jó hírért-névért ­
    Csakhogy el nem éltem a sok igaz jókért.

    Nem volna fájdalma megesett szívemnek,
    Ha pogány lett volna hóhérja fejemnek,
    De hogy első harcon magyar vitézeknek
    Fegyvere kiontója volt szép véremnek.

    De én mindezekkel keveset gondoltam,
    Mert királyom mellett mindenkor felálltam,
    Magyar nemzetünkért koporsóba szálltam,
    Én az Istentől is jutalmat találtam.

    A török várának nagy az ő csillaga,
    Fő Kohári te vagy legények gyámolja,
    Bujdosóknak pedig hadi kapitánya,
    Megbocsáss énnékem, árváknak gyámola!

    Szembeszálltam én háromszor törökkel:
    Nagy diadalmakat vívánk hegyes tőrrel,
    Budai, hatvani, egri törökkel ­
    Öklelő kardomat festettem vérökkel.

    Azért, jó vitézek, míg világon éltek,
    Kérlek, ezen példa légyen előttetek:
    Mintha mindenkoron harcra készülnétek:
    Olyan vigyázásban mindenkor legyetek!"    [72]
     Az 1686-ot követő években, a felszabadító háborúk nem sok jót hoztak a településre, illetve az Eger környéki hódoltság összes lakójára. A közvetlenül Eger vívását megelőző időkre emlékeznek vissza az 1737-ben tanúvallomást tevők: Bizony István 65 éves ... eskü alatt vallotta: Ezen tanú maga is azon időben Semsey kapitány mellett inasul lévén Ónod várában, tudja, hogy valameddig a pogány ellenségtől Eger várát s városát Leopoldus császár hadai meg nem vették, és az ellenségtől Ónodon alól lévő földet meg nem szabadították, Szolnokon, Kőrösön, Kecskeméten, Berényen és Gyöngyösön kívül e tájékon Ónodtól fogvást egész Pestig sehol sem laktanak. ... Ónodon alól való Borsod vármegyei helységekben való lakosok ki Ónodban, ki Miskolcon, ki Abaúj, Zemplén vármegyékben ki pedig Debreczen várassában széledtenek lakóul." Bertók Péter és Szűcs András mezőkeresztesi lakosok így vallottak: Ezen tanúk akkori időben fegyverviselő emberek lévén, tudják, hogy az Hejő és Tisza melléki Borsod vármegyei helységek pusztán voltak, mert maguk a tanúk kergették a föld népét, parancsolattyuk lévén arra feljebbvaló tisztjeiktől, hogy a töröknek ne hódolhassanak. Ónodtól fogvást egészen Gyöngyösig, Berényig valami helységet nem tudnak lenni, míglen a pogányságtul meg nem vették Eger várát. Ki Ónodban, ki Miskolcra, ki pedig Szendrőben széledtenek el az lakos emberek."[73]
     Ez az időszak Tard harmadik nagyobb elnéptelenedése a török magyarországi megjelenése óta. Eger visszafoglalását Gorove László így írja le: Caraffa az utakat elzárta, hogy a városnak se Cserépről, se Sirokról, se Szarvaskőről élelmet ne hordhassanak, és valamivel későbbre ezen 3 várakat is ostromolta, melyek közül ketteje nékie magának, harmadika Shera alvezérjének megadta magát." A várostrom utáni állapotát Domonkos Jakab királyi harmincados jelentése érzékelteti: Cserép Palánka az ostrom idején a császári katonák által felégettetett, csupán a belső rész maradt meg, ahol éppen meglehetős mennyiségű gabonát, mézet és más élelmiszereket találtak, de ezt a méltóságos Szoláry gróf eladni rendelte a miskolciak számára az én megérkezésem előtt. Ennek a várnak a birtokosa Homonnai úrnő lenne, hozzá két falu tartozik, Tard és Cserépfalva, valamint Poroszló község fele, azután több szántóföld, mező, erdő, gyümölcsös, művelt szőlőhegyek."[74]
     A törökök visszaszorítása után kibontakozó kuruc mozgalmak, valamint az ostromot megelőző és azt követő nehéz körülmények a tardi lakosoknak sem kedveztek. Az egykori országút, majd a postaút Eger felől Ostoroson, Noszvajon keresztül vezetett Tardra, majd Ábrány felé vitt tovább Miskolc irányába. A Tardon a Lator-patakon átívelő híd az 1690-es évek végére annyira megrongálódott, hogy Hitter Péter egri postamester kénytelen volt javítására levélben felhívni Borsod vármegye figyelmét. A megyei elöljáróság ezt meg is tette.[75]
     A várat és uradalmát a visszafoglalást követően királyi fiskus foglalta le Lipót király számára, aki 1697-ben 10 000 arany fejében Leziskai Orlik bárónőnek adományozta.[76] A bárónőt később a
A kamarai igazgatás alatt álló
cserépi uradalom 1697-es
összeírása
(MOL. U. et. C. E. 156. 3:1/1697.)
tardiak mint lengyel asszonyt" emlegették. [77] Amikor Prunner György kamarai tanácsos átadta a bárónőnek a várat és az uradalmat, csak a cserépi lakosok képviselői jelentek meg. Az ekkor hozzá tartozó Igrici és Ivánka lakosai a rebellis zavargások miatt nem képviseltethették magukat, Tard és Bábolna falvakból, mint elpusztult helyekről pedig senki sem ment el. [78] Ebből az esztendőből még egy szomorú nevezetessége van a várnak, itt végezték ki a Tokaji-féle felkelés környékbeli résztvevőit Cserépfaluból, Bükkzsércről és Noszvajról. [79] Ekkor felmérték a Tardról befolyó jövedelmek mennyiségét is: Tard falu Cseréppel, Daróccal, Nyáráddal, Mezőkövesddel, Bogáccsal határos. Elpusztult falu, amelyben 40 portahely volt, és innen 87 forint jövedelem származik."[80]
     A török kiűzése után kisebb nemes családok is vásároltak itt apróbb birtokokat. Csató Péter, Márton és János 1698-ban kapták adományul" Lipót királytól Tard egy részét.[81] Ez a család a másik nemes Alattyáni családdal együtt oly csekély jövedelemmel rendelkezett, hogy 1746-ban a rájuk kivetett megyei taxát sem bírták kifizetni.[82]
     1700-ban sincsenek lakói a településnek, mivel Butler János báró arról tárgyalt a vármegyével, hogy az elpusztult Tard faluba telepeseket hozat.[83] Ezt 1701-ben meg is tette, s hogy megkönnyítsék a letelepüléssel járó nehézségeket, a tardi jövevényeket egy évre felmentették a szállásadás és a fuvarozás terhe alól.[84]
     A Rákóczi-szabadságharc idején némiképpen helyreállították Cserép várát. Ezt onnan lehet tudni, hogy az Egert ostromló kurucok Telekessy István püspököt ide zárták. Az uradalom 1706-ban Orlik Péterre és gyermekeire, Károlyra
Perirat a tardi és a nyárádi
határvitáról 1729-bben
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. I. 200.)
és Saroltára szállt. Az örökösök azonban nem tudták birtokba venni járandóságukat, mert a szabadságharc miatt nem is tartózkodtak Magyarországon. A mozgalom miatt kénytelenek voltak Morvaországba menekülni. Egészen 1717-ig húzódott az ügy, majd két év múlva megszabadultak a rebellis" országban lévő birtoktól. A vevő a francia eredetű báró, Eger vár korabeli parancsnoka, L' Hullier Ferenc volt. [85] Ő volt az, aki Cserép várát végleg lerontotta, a vár kőanyagának felhasználásával a vár tövében kastélyt építtetett. 1728-ban a báró leányára hagyta teljes vagyonát. [86] Majd, mivel L' Hullier Mária Terézia bárónőnek és férjének, Forgách Ferencnek sem volt fiú örököse, leányukat Ludmillát, gróf Csetneki Ferencnét fiúsíttatták, és örökösödési jogot adományoztattak neki.[87]
     A XVIII. századi településtörténetet a szomszédos falvak földfoglalásaiból és a tardiak viszont foglalásaiból ismerjük meg. A Rákóczi-szabadságharc végeztével Telekessy Pál panaszkodott a vármegyének, hogy még a Lipót császár idején itt vásárolt birtokait el akarják foglalni.[88] 1729-ben hosszú pereskedés kezdődött azzal, hogy megállapítsák hol a tardi és nyárádi határ. A tanúk közül öten végigkísérték a vizsgálatot vezetőket a kérdéses határszakaszon: Mely kőhatártul megindulván[89] vezettenek bennünket egy régi hányott föld határra, mely mellett
A vitatott tardi és nyárádi határszakasz
térképe 1760-ból
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/c. XVII. I. 200.)
is mint tardi földön nem csak maguk a tardiak, hanem a tanúk közül is némelyek dinnyéket termesztettek. Mely föld határtul vezettek bennünket a Száraz tó partjában lévő nyárfához, mely nyárfákat igaz tardi és nyárádi határnak mondották lenni. Azon nyárfáktul vezettenek bennünket egy parlag földön egyenesen a kövesdi torony felé a tardi szekérúton mely viszen egyenesen a keresztesi hídra. Onnan megindulván vittek alá bennünket Keresztes felé az említett úton a keresztúthoz, melynek egyike Kövesdről Nyárádra, másika Tardról Keresztesre viszen. Mely keresztútnál egy alkalmatossággal egy ónodi katonát a török levágván, a nyárádiak, minthogy nem az ő földjükön lett halála, kezükhöz nem akarván venni, megüzenték a tardiaknak, hogy azon holttestet, minthogy az ő határukban vágatott le, vigyék be Ónodba, minthogy a tardiak is vitték be. Jól tudják azt is, hogy a török világban a tanúk Tardon lakván, mindenkoron az említett keresztútig járták a nyomot. Nemkülönben azon keresztútról vezettenek bennünket a Nyárádra járó kövesdi úton egészen a Tardi éren túl, Kövesd felől lévő két hányott föld határokra, mely határokon szakad meg a tardi és nyárádi határ."[90]
     A térkép jelmagyarázata: Kezdődik a határvonal az A pontban vagyis
A tardi, nyáradi és daróci
közös hármas határ környéke
(Fotó: Takács L.)
egy határkőben, innét leereszkedik a patakhoz és folytatódik annak folyása mentén a C pontig, vagyis egy körtefáig. Akkor fölhág a D pontba, és a Hajós völgyön keresztül leereszkedvén érinti a nyárfákat az E pontban, amelyektől egyenesen elhajlik a Tardi érhez. Átmetszvén a régi tardi utat, a jobb sarokhoz, egészen az F betűhöz ereszkedik le a patak folyása mentén egészen a három régi határjelig, amelyek közül egyik a nyárádi határjel, másik a tardi határjel, harmadik a régi keresztesi határjel.[91]
     Ez a határvita 1733­1734-ben is folytatódott, és elhúzódott egészen 1782-ig, amikor a Nyárádon birtokos Majtényi Károly tiltakozott az őt jogtalanul ért vádak miatt. A tardi birtokosok azzal vádolták meg, hogy a már fent említett határkövet, amely Daróc, Nyárád, Tard hármas határán állt, kiásatta, és malomköveket faragtatott belőle. Ez a vád hamisnak bizonyult.[92]
     Többek között ugyanennek a határszakasznak a vitája fordult elő 1750­1759 között. Ekkor egy jódarab erdő kapcsán merült fel a Tard és Nyárád, valamint Daróc, illetve Cserép és Kács közötti határ. Ennek a korabeli leírása: A Kőhatár másként Hármas határ [93] után mindjárt következik a Róka lyuk [94] nevű, melynek közepében egy rakottya bokor van. Ezután Fekete gyűrűs mellett lévő felhányt határdomb következik, innen megy a határmezsgye a völgyön a Körmöczy tóra mindenütt a Száraztó völgynek a Tard felől való mosásán fel a völgyön egészen a közép bércig. Innen a Tibold kövesére." Eddig tartott a tardi határ, majd Cserép és Daróc határa folytatódott tovább: A Tibold kövesének tetején fordul a kácsi Malom hegy aljára, itt az Ötágú fára, innen a Tibold kövese alá a Négyágú fára. Nem meszsze balkézre fordul a határ a Hosszú völgyre, és ennek közepén a Párkány [95] kútra. Innen a Tölgyes oromnak farkán át a másik völgybe, és onnan megint fel a Barát rétnek Kács felől való szélén. Innen a Földszakadásra, majd a Kecske kőre, erről pedig a Nyárjas fertőre, ahol a cserépi, kácsi és diósgyőri határok találkoznak."[96]     Ehhez hasonló határvillongások fordultak elő Tard és Kövesd határában is. 1732-ben, és 1744-ben is figyelmeztették a tardi lakosokat a diósgyőri uradalom inspektorai ­ Kövesd az uradalom része volt ­, hogy tartózkodjanak a kövesdi vitatott határrészek használatától. [97] Majd saját földesuruk tudtával törtek be Kács határába, ott az erdőt vágták és 7 szekér fát elvittek. [98] Az itt álló határjeleket is szándékuk volt lerontani, de ennek megvalósításáról nem tudunk.[99] 34. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1530. és 1544.
35. Stoll­Varga, 1981. III. kötet 228.
36. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1552.
37. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1552.
38. Borovszky, 1909. I. kötet. 255.
39. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1570.
40. Mizser, 1979. 35­41.
41. Mizser, 1977. 380­382.
42. Szendrei, 1890. 171.
43. Egy akcse körülbelül két dénárral egyenértékű váltópénz volt.
44. Bayerle, 1998. 138.
45. Géresi, 1885. III. kötet. 239.
46. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1579.
47. Bitskey, 1997. 627­634. Bulyák=Török nők.
48. Bitskey, 1987. 627­634.
49. Szijj, 2000. 1588/11.
50. Tóth­Barsi, 1989. 18.
51. MOL. E. 156. U. et C. fs. 106. nr. 75.
52. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1596.
53. Mizser, 1979/a. 115.
54. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1599.
55. Mizser, 1979. 35.
56. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 1625­1638
. 57. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. II. I. 6.
58. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. XVII. I. 27.
59. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/d. XVII. II. 83.
60. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. VI. 565.
61. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. VII. 485.
62. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Tard 1667.
63. Vetés körül húzott kerítés.
64. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. IX. 304.
65. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. X. IV. 6.
66. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. IX. 587.
67. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. XVII. I. 200.
68. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. XVII. I. 72.
69. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. XVIII. XXVI. 1981/8.
70. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. III. III. 493.
71. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. III. I. 279. és 280.
72. Kiss, 1987. 76.
73. FLE. AV. 685.
74. Mizser, 1979. 38.
75. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. XIV. 485.
76. MOL. Nra. fasc. 1327. nr. 1/2.
77. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. XVIII. XXVI. 1981/8.
78. MOL. Nra. fasc. 1327. nr. 3.
79. Mizser, 1979. 39.
80. MOL. Nra. fs 95. nr. 38.
81. MOL. A. 57. Libri Regii 24. kötet 394­395. Cd-romon.
82. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/f. XXVII. I. 147. A forrást lásd a 94. oldalon.
83. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. VIII. I. 19.
84. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/a. XIV. 1151.
85. MOL. Nra. fasc. 1327. nr. 4., 7. ill. fasc. 1855. nr. 39.
86. MOL. Nra. fasc. 1855. nr. 4.
87. MOL. Nra. fasc. 1855. nr. 18.
88. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. IX. V. 883.
89. Ez a Száraz tó partján volt.
90. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. XVII. I. 200.
91. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. XVIII. XXII. 1154. Dr. Tóth Péter fordítása.
92. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. X. IX. 1734.
93. Tard, Nyárád és Daróc között.
94. Ezt egyesek Pénzgödör néven emlegetik.
95. Mások Pártyánnak mondják.
96. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. XVIII. XXVI. 1981/8.
97. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. IX. VII. 1212.
98. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. X. VIII. 913.
99. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/c. X. V. 434.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet