 |
 |
Tard a XVIII. századi urbáriumok tükrében
A Tardtól északkeleti irányban elhelyezkedő Örsúr nemzetség birtokai
A magyar honfoglaláskor Borsod megyét az Örsúr nemzetség vette birtokba. Örsúr szálláshelyére a legfontosabb forrás Anonymus XIII. század fordulóján írt Gesta Hungarorumának alábbi sorai: Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak.[11]A középkori krónikák tehát erre a helyre teszik Örs vezér szálláshelyét. Az Örsúr nemzetség birtokai Borsod megye határain belül, a Sajótól az Eger patakig terjedő Bükk hegység alján és a mögöttes hegyvidéken terültek el. A nemzetség központját Anonymus ahogy előbb a szövegéből kiderült , a Bükk déli oldalán Örsúr várában jelölte meg. A megye központja ezzel ellentétben I. István király idejében az Örsúr nemzetség szállásterülete egy részének kisajátításával, az országból kivezető út mellett felépült borsodi várral alakult ki. A XIIIXIV. században az Örsúr nemzetségből származott családok a megye öt részében mintegy 20 falut birtokoltak. Az okleveles adatok és a régészeti kutatás eredményei alapján az Örsúr nemzetség Kács környéki település- és birtoklástörténetét a következőkben foglalhatjuk össze: Kács (Felkács), a szomszédos falvak közül Daróc (Alkács), Váralja (Középkács), Sály és Leányfalva az Árpád-korban az Örsúr nemzetség birtokai voltak. Örsúr várát többek között Györffy György is Sály falutól északra, a Lator-patak forrása közelébe, a középkori Váralja falu fölötti hegyre helyezte.[12] Anonymus leírása ugyanis ide, a patak forrásától mintegy 400 méterre, keletre emelkedő hegyre vonatkoztatható, amelynek háromszög alaprajzú fennsíkján földvár állt. A Várhegy délkeleti lejtőjének padkáján a XII. század végén, a XIII. század elején épülhetett fel a lakótorony, amelynek már csak egy falcsonkja áll. A várhegy alatt feltárt rotunda az oklevelekben említett Váralja falu temploma, a lakótorony pedig az Örsúr nemzetség váraljai ágának lakhelye volt. A nemzetség Szent Péter tiszteletére emelt monostora Kácson, a mai plébániatemplom helyén állt. Az itt folytatott ásatás tanúsította, hogy az egyhajós, félkörös szentélyzáródású templomhoz délről kolostorépület csatlakozott. A monostor építése a XIXII. századra tehető. A kácsi Várhegyen feltárt lakótorony azzal a maradvánnyal azonosítható, amit a nép Tibold várának nevez. Pesti Frigyes helynévgyűjteményében a Tibolddaróc felett lévő Várhegyen található omladványfalak alapjai, mit a lakosok Örsvárnak neveznek" a kács-várhegyi romokra vonatkoznak.[13]
A terület építészeti emlékeinek vizsgálatából kitűnt, hogy az Örsúr-nem itteni birtokain az Árpád-korban két lakótorony állt. A két lakótorony nagyjából egyidejű fennállása azzal magyarázható, hogy az Örsúr nemzetség már az Árpád-korban több ágra válhatott szét. A Váralja falu feletti Várhegyen állt lakótorony (Latorvár) a nemzetség váraljai ágáé volt, a kácsi Várhegyen álló pedig a daróci ág birtokában lehetett. Az Örsúr nemzetség Anonymus Gesta Hungarorumának megírása idején még jelentős nemzetség, amelyet az is bizonyít, hogy monostorán kívül kőből két lakótornyot is tudott építtetni, de az oklevelek tanúsága szerint a XIII. század végére, a XIV. század elejére fokozatosan elszegényedett. A két lakótorony várrá alakítására, bővítésére anyagi erejük már nem volt, s a XIV. század folyamán lakottságuk is megszűnt.[14]
11. PaisGyörffy, 1975. 106.
12. Györffy, 1967. I. kötet 815.
13. Pesty, 1988. 341.
14. Csánki, 1890. I. kötet 181. és 192.
|
|