 |
 |
Tard a XVIII. századi urbáriumok tükrében
Nyárád
A település névadásának alapja a nyár fanév -d képzős származéka, mely nyárfával benőtt helyet jelölhetett. Közvetlen előzménye bizonyára a Nyárád folyónév volt.[76]Anonymus említi először a Nyárád folyót. Eszerint a Nyárád mellett, fel egészen Kácsig táboroztak a honfoglaló magyarok. Nyárád falu alsó részén besenyők laktak, e föld utóbb Keresztes nevet kapott.[77]
1273-ban Nyárádot Csák nembéli Domonkos átadta a királynénak cserébe. Nyárád keleti fele Baráti előnevéből következtethetően szerzetesi birtok lehetett. 1323-ban azonban már az egri püspökség földje volt, melyet Rátót nembéli Roland nádor fiai elfoglalva tartottak, de azt a király ekkor visszaadta a káptalannak, és határát leíratta.[78] A határ a Nyárád folyónál, a keresztesek földje mellett indul ki, és kelet felé tartva áthalad a Holtnyárád nevű folyóvizen. A határ további vonala a réten át egy bércre vezetett, ahonnan az említett keresztesek földje mellett mezőkön áthaladva érte el Gelej földje határát, ahol kissé elfordulva Olaszegyház földje felé tért. Olaszegyház fölött északra fordult a határ és Vatta földje felé futott, s határos Ábrányi Vörös Benedek fiainak, Jánosnak és Péternek a földjeivel, ahol véget ért Barátinyárád határa.[79]
Három év múlva az ábrányi nemesek tartották elfoglalva. A káptalan a kiegyezés során egy bizonyos földterületet északon át is engedett nekik. Ezt is körülhatárolták. A határ keleten indult a Kapás folyó mellett, s kelet felé tartva az irányt a Bércen egy rétet ért el. Majd a szántóföldek melletti úthoz, s továbbfutva a határ Ábrány falu végéhez jutott. Érintette Benedek fiainak a malmát a lefolyó Nyárád folyónál. Innen egy hegyre kúszott fel a határ, s elérte a Barátinyárádból Leányfaluba vezető utat. A határ vonala a keleti irányt tartva egy tölgyfához ért, majd a következő határpont is a Bércen volt hasonlóan egy tölgyfánál, ahonnan egy völgybe ereszkedett le. A továbbiakban a határ Vatta falu határához csatlakozott, ahol véget ért.[80]
A települést 1435-ben Berzevicei Pohárnok István kapta meg a királytól a husziták és táboriták ellen vívott csatákban szerzett érdemeiért.[81] 1447-ben az új birtokos már panaszt emelt Pelsőci Bebek Imre erdélyi vajda ellen, mivel ez a keresztesi oláhokat felfegyverezve küldte Nyárádra, és az ottani lekaszált szénát elhordatta, az ott lakókat pedig bántalmaztatta.[82] Az első jobbágyok nevét 1455-ből ismerjük, amikor Filiczei István Pohárnok István nyárádi jobbágyait megverte és magával hurcoltatta. A bántalmazott jobbágyok Nagyvölgyi Albert, Barnabás és Tamás voltak.[83] A birtokot 1459-ben Mátyás a gyermektelen Pohárnok Istvántól a Rozgonyi családnak adományozta.[84] Ennek ellenére egy év múlva még az előző birtokos tulajdonában volt, aki a következő kegyes alapítványt tette: Hitvesével, Annával együtt a Nyárádon alapított, és Szent Annának szentelt egyháznál misealapítványt tett, saját maguk, valamint minden élők és meghaltak lelki üdvéért. Az egyház segedelmére s az annak ellátására választandó lelkész jobb fenntartására kizárván a mezőpüspöki plébánia részesülését. A nyárádi piac minden szombati jövedelmét és a vámnak egy tizedét rendelte kiszolgáltatni. Fekvő javaiból pedig kijelölte a Cserép hegyen fekvő szőlőjét, továbbá 55 lóból álló részét, úgyszintén egy szántófogatot 8 ökörrel, halála után pedig a malom környékén fekvő 2 rétet, s egy a paplakkal szemben fekvő házhelyet, hogy ott a begyűjtendő eleséget elhelyezhessék, és a marha hajlékot nyerjen. Azonkívül adományozott két papi öltözetet bíborból, egy miseruhát kamukából, egy kályhát rostalemezzel és egy szántóföldet. Az alapítvány kezelését saját gyóntatójára, Barabás csáti plébánosra és a nyárádi szentegyház gondnokaira, Bakos Bálintra és Német Mátéra bízta. Intézkedéseit Rozgonyi Sebestyénnel is megerősíttette.[85]
Egy évvel később azonban Pohárnok István már hatalmaskodott. Alsóábránynak Olaszi puszta felé eső részéről a nem az ő tulajdonában lévő gabonát lekaszáltatta és elszállíttatta. Ezen kívül a Darócról Alsóábrányba folyó Kapás-folyó vizét eltereltette Nyárád felé, és az ottani malmához vezettette.[86] A XVI. század elején Verbőczy István kezében volt a falu, aki a Tárkányi karthauzi barátoknak zálogosította el.[87] Majd a Verbőczy családtól Henyey Miklós felesége, Dombay Anna örökölte.[88]
1544-ben csak 3 porta volt itt, mégpedig Nagy Balázs birtokában. Egészen 1556-ig 13 porta között változott az adóztatható telkek száma, ami 1035 állandó lakosra utal. 1564-ig bizonyára békés időszak következett, mert ekkor 27 lakott és 3 lakatlan portát számláltak össze.[89] Ez pedig megadja az egykori, háborítatlan porta és lakosságszámot. Békeidőben 300350 lakos élhetett itt. Ez a magas portaszám egészen 1576-ig fennállt. Innentől kezdve visszaesett 1213-ra, majd az 1596-os mezőkeresztesi csata teljesen elnépteleníti a környező falvakkal együtt. Zálogbirtokosa 1564-től 20 éven keresztül Fáncsi György, aki a Henyeyektől zálogolta a falut. 1570-ben a török által összeírt családfők és fiaik: Német János, Kós János, testvére Tamás, Virág István, fia Jancsi, fia Benedek, Szekeres Pál, Szabó Zsigmond, fia István, Hencsei Benedek, fia János, Csató Márton, fia Lukács, Ersik Benedek, fia Gergely és fia Balázs. Fáncsi Györgynek és Fáncsi Andrásnak malma volt a falu határában. Mivel a nevezett malomnak nem volt iratokkal igazolt tulajdonosa, szükségessé vált eladása. A nyilvános árverés lezártakor Musztafa aga 240 akcse értékű ajánlata javára döntöttek.[90]
Itt is tért hódított a református vallás, 1576-ban Kóródi György a lelkész, majd egy évre rá Derecskey Márton. Döntően református vallásúak lakják a XVII. században is. A falu lelkésze 1629-ben Tiszaladányi Péter.[91]
A törökadó 1641-ben: tizedet adnának hogy már, de abban sem áll meg a török urok, portaszám után való szénát, abrakot szám nélkül vitetnek be Egerbe velünk, hogy már megadják az árát, de tizedrészét sem adják. Az császár mívét is Egerben tíz nappal azelőtt megértük esztendő által, de most száz nappal sem érjük.[92]
A sok hadjárás annyira tönkreteszi a települést, hogy 1670 körül a birtokosnak tiltania kell a szomszéd falvak lakosait, ne használják Nyárád területét.[93]
76. Póczos, 2001. 58.
77. PaisGyörffy, 1975. 106.
78. Györffy, 1967. I. kötet 794.
79. Sugár, 1980. 1.
80. Sugár, 1980. 6.
81. MOL. Dl. 12760.
82. Berzeviczy, 1881. 52.
83. Berzeviczy, 1881. 53.
84. MOL. Dl. 15350.
85. Berzeviczy, 1881. 55.
86. Sugár, 1980. 44.
87. MOL. Nra. fasc. 787. nr. 1.
88. MOL. Nra. fasc. 787. nr. 2.
89. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 15441564.
90. Bayerle, 1998. 218.
91. B.-A.-Z. M. Lt. XXXII. 7. Dica 15461576. ill. Dézsma 1629.
92. B.-A.-Z. M. Lt. IV. 501/b. II. I. 6.
93. B.-A.-Z. M. Lt. XV. 17. Nyárád 1669.
|
|