IX. A község és igazgatása a XVIIIXX. században - A község és igazgatása a kapitalizmus korától 1945-ig

IX. A község és igazgatása a XVIIIXX. században

A község és igazgatása a kapitalizmus korától 1945-ig

Az 1848. évi törvények nem tartalmaztak a földesúri joghatóság alól felszabadított falu szervezetéről részletes intézkedéseket. Az abszolutizmus korában napvilágot látott rendeletek sem tekinthetők a falusi önkormányzat rendezésének. Az állami közigazgatás alá került falu új szervezetét csak 1871-ben állapították meg.
A törvény a községi önkormányzatot egységes alapelvekre fektette le. Megállapította a falu közigazgatásának rendszerét: 1. A községekről általában. 2. A községi hatóságról és illetőségről. 3. A

Az 1907. október 1-jjén elfogadott
községi szabályrendelet részlete
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 829. 675/1908.)

községek jogairól és teendőiről. 4. A községi képviseletről. 5. A képviselő-testület gyűléséről. 6. A községi elöljáróságról. 7. Az elöljárók és képviselők felelősségéről. 8. A községi háztartásról.
     A község az önkormányzati jogot képviselő-testülete által gyakorolta, mely fele részben választott, fele részben virilistákból (a legtöbb adót fizetőkből) állt. A falvakban száz lakosként egy képviselőtestületi tag volt választandó. Nagyközségekben húsznál kevesebb és negyvennél több nem lehetett. A tardi képviselő-testület 10 virilistából és 10 választott képviselőből, illetve 22 póttagból állt.[29] A képviselő-testület a községháza tanácstermében tartotta üléseit. A közgyűlés elnöke a bíró volt. A képviselő-testület határozatait és a felsőbb törvényhatóság rendeleteit az elöljáróság hajtotta végre. A község minden ügyének intézése első fokon a kisgyűlés keretében működő elöljáróság feladata volt. Az elöljáróságot a község a jegyző kivételével három évre választotta tisztújító széken a szolgabíró elnöklete alatt. A polgári korban különös jelentőségre tett szert a községi jegyző, aki a közigazgatás tényleges vezetőjévé vált. Ő lett az államhatalom legfőbb helyi képviselője. Szép lassan háttérbe szorította a választott testületet és annak vezetőjét, a bírót. A bíróság azonban továbbra is nagyra becsült hivatal volt. Tőle várták a vitás ügyek, a nézeteltérések elsimítását. Az elöljárók teendőit és létszámát a községi szabályrendelet állapította meg, mely Tard esetében 1907-ből maradt fenn.[30]
     A szabályrendeletből tudjuk, hogy legalább minden tavasszal és ősszel közgyűlést kellett tartani, előbbit az előző évi számadások megvizsgálása, utóbbit a jövő évi költségvetés megszavazása ügyében. A községi elöljáróság egy bíróból, egy helyettes vagy törvénybíróból, egy pénztárnokból, egy közgyámból, egy körorvosból, egy jegyzőből és 12 hitesből állt.
     A közgyűlés elnöke a bíró volt, akadályoztatása esetén a törvénybíró. A képviselőket a gyűlést megelőzően 8 nappal előre kibocsátott, a bíró és a jegyző által aláírt körlevéllel hívták meg a testületi ülésre. Rendkívüli esetben a bíró 24 órán belül is összehívhatta őket. Hatáskörükbe tartozott az illetőség elnyerésében való döntés, a letelepedési díj megállapítása. Ennek összegét 20 koronában határozták meg. Felügyelték a községi és a mezei utakat, a hidakat, azokat karban tartották. Hatáskörükbe tartozott a hat éven belüli haszonvételi szerződések kötése, az árverések levezetése, a behajthatatlan községi adók és követelések törlése, a falu belügyeinek intézése, a segélyek megállapítása stb.
     Csak felsőbb hatósági jóváhagyás mellett hajthatták végre a községi háztartás és költségvetés megvizsgálását, az adó kivetését, községi javak és ingatlanok elidegenítését, az új hivatalok felállítását vagy megváltoztatását, a nyilvános épületek, iskolák építését vagy felszámolását, a hat éven felüli szerződéskötést stb.
     A bíró kötelessége volt a közcsend és a közrend fenntartása, az éjjeli őrök ellenőrzése, a közkutak tisztán tartása. A községben engedély nélkül tartózkodó koldusokat, csavargókat, cigányokat a toloncszabályok értelmében a járási főszolgabíróhoz kellett bekísértetnie. Őrködött a korcsmák zárórájának betartása felett. Felügyelte a dögteret, az utakat, a vágóhidat, a tűzrendészeti szabályok betartását, azt,

Kisbírók hivatalos subában 1934-bben
(MNM. F. 232562. Györffy István)

hogy 15 éven aluli gyerek ne mulasson a korcsmában, hogy a tankötelezettség be legyen tartva. Figyelemmel kísérte a vadorzókat, a fegyver és forgópisztoly tulajdonosokat, az állat-megbetegedéseket, a községi jégvermet stb. Ő képviselte a községet a jegyzővel és egy harmadik személylyel együtt. Negyedévente köteles volt a jegyzővel és 2 képviselő-testületi taggal megvizsgálni a községi pénztárat. Vezette a dobolási jegyzéket és beszedte a dobolási díjat, melyet a kisbírónak adott át. Az ő feladata volt az adók és egyéb összeírások végrehajtása.
     A helyettese, vagyis a törvénybíró kötelessége megegyezett a bíróéval, amihez a mezőrendőri törvény végrehajtása is kapcsolódott.
     A községi jegyző a bíróval együtt utalványozott. Őrizte a községi levéltár és a községi pénztár egyik kulcsát. Kötelességei közé tartozott a hivatalos iratok kezelése, az elöljáróknak a felsőbb rendeletek és törvények megmagyarázása és velük együtt végrehajtása, a közgyűlési jegyzőkönyvek vezetése, a közigazgatási, katonai, népességi nyilvántartás, a pénzügyek kezelése, az árva- és adóügyek végrehajtása, felügyelete, az iskolai ügyekben való eljárás, az iskoláztatás ellenőrzése. Ő intézte a falu kereskedelmi- és iparügyeit, a kisebb polgári peres ügyeket, a lakosok jogügyleteit, a törvénybe nem ütköző képviselő-testületi határozatokban, rendeletekben eljárt stb.
     A pénztárnok hetente két napon végezte az adószedést a községházán, intézte a falu pénzügyeit. Pénztárnok csak feddhetetlen jellemű vagyonos ember lehetett, aki tudott írni, olvasni és számolni, s nem állt rokoni kapcsolatban a bíróval és a jegyzővel. Betegsége esetén a bíró helyettesítette.
     A községi közgyám az árvák és a gondnokoltak érdekeit képviselte, azokról nyilvántartást vezetett.
     A hitesek, a bíró és a törvénybíró segédei, szükség esetén azok helyettesei voltak. Felügyeltek a közcsendre, a rendre és a tisztaságra. Kisebb polgári peres ügyek tárgyalásánál, adó és más összeírások és mindenféle végrehajtásoknál a bíró vagy a jegyző által megállapított sorrendben voltak kötelesek részt venni, azokban közreműködni.
     A vágóbiztos ellenőrizte a vágóhídon levágott állatok húsának fogyasztásra alkalmas voltát, vezette a vágási lajstromot. Szemledíj címén minden darab marha után 40 fillért, 5 borjú után 20 fillért, juh és kecske után 10 fillért, sertés után 20 kg-ig 20 fillért, azon felül 30 fillért kapott a mészárostól.
     A halottkémet a jegyző és a bíró fogadta fel, aki minden egyes halott vizsgálatáért 60 fillért kapott.
     A bíró és a jegyző ún. útfelügyelőt is felfogadott, aki köteles volt a lakosokat a közmunka tartozásaik ledolgozására kiállítani, arról jegyzőkönyvet vezetni. Felügyelte a hidakat is. A községi szolgaszemélyzet 3 kisbíróból állt, akik személyenként évi 260 koronát és 11 havi ún. takarási szabadságot kaptak. A dobolási díj őket illette meg, amely helybeliektől 20 fillért, vidékiektől 40 fillért tett ki. Az ő feladatuk volt az éjjeli őrség ellátása, ami nyáron 9, télen 8 órakor kezdődött és virradatig tartott. Felügyelték a személy- és vagyonbiztonságot, a rend- és csendzavarókat hazatérésre szólították fel. Tűzvész esetén ők értesítették a harangozót.
     A községi bíró fizetése félévenként 140 koronában, a törvénybíróé 40 koronában, a pénztárnoké 100 koronában, az útfelügyelőé 70 koronában lett megállapítva. A hitesek napidíjat kaptak. A jegyző havi részletekben 1000 koronát kapott. Megillette ezen felül 10 hold 73 négyszögöl föld, 5 1/4 telek utáni legelő jog. Lakása 4 szobából, 2 konyhából, 1 kamrából, 1 istállóból, 1 pincéből, 1 kocsiszínből, 1 sertés- és 1 baromfiólból állt. Fűtés címén 13 méteröl tűzifa is járt neki, ebből azonban a jegyzői iroda fűtését (két iroda és egy szolgák szobája) is meg kellett oldania. A fa szállítása és felvágása a község kötelessége volt. Világítási átalánya 20 korona volt. A szántásváltság díja 48 koronát tett ki. Ezen felül kapott 4 köböl rozst, 4 köböl árpát. A rozs köblét 90, az árpáét 80 kg-ban állapították meg. Fuvardíja 200 korona volt.
     A község területén kívül a napidíja 6 koronát tett ki, s ott utiátalány kiegészítést is kapott. Az elöljáróság többi tagjainak a községen kívüli napidíja 2 korona volt. A megalkotott szabályrendeleten 1936-ban történt kisebb módosítás, ami ténylegesen csak a jegyző javadalmazását érintette. Az a II. világháború végéig jórészt érvényben maradt.[31]
     A jegyző munkáját időnként adóügyi jegyző, segédjegyző vagy jegyzőgyakornok segítette. A segédjegyzői állás betöltésére először 1908-ban került sor, amit 1912-től rendszeresítettek.[32] 1923-ban az adóügyi jegyző is kapott szolgálati lakást a községházában.[33]
    A község költségvetésének magába kellett foglalnia a település minden rendes és rendkívüli kiadását. A település saját maga fizette alkalmazottainak bérét. A községi költségvetést terhelte az elöljáróság fizetésén felül az irodaszerek költsége, a levelekre ragasztott bélyegek, a vágóbiztos és az éjjeliőrök fizetése, a községháza fűtésének, világításának, takarításának, a hivatalos nyomtatványok vásárlásának, az állami és megyei útfenntartáshoz való hozzájárulás, a körorvos úti- és lakbérátalányának, a távbeszélő fenntartási, a közegészségügyi kiadások, épületek javítási, fenntartási, a tűzoltási és közművelődési feladatok ellátáshoz kapcsolódó kiadások, a tankötelesek törzskönyvezésének, a hivatalos lapok vásárlásának, kisegítő munkaerő díjazása, költségei stb. A falu lehetőségéhez képest gondoskodott Tard szegényeinek ellátásáról, segélyezéséről. Ezek összessége magas összegeket tett ki, és erősen terhelte a község költségvetését. A bevételek az általunk ismert költségvetési éveknél legtöbbször a kiadások alatt maradtak, ami szigorú költségvetési fegyelmet követelt az elöljáróságtól. A bevételeket így is újra és újra kivetett pótadókkal kellett növelniük.[34] Az adóbehajtáshoz sokszor a vármegyétől kellett karhatalmat kérnie az elöljáróságnak.[35] A községi földeket haszonbérletbe kiadva hasznosították.[36]
     A községnek sok gondot okozott az utak, hidak karbantartása, helyreállítása, a faluban felütő tűzkárok, a fellépő állatbetegségek, járványok kezelése. A falu lakói helyi és vármegyei közmunkára voltak kötelezhetők, amiket általában az utak javítására használtak fel. A közmunkát legtöbbször pénzen is meg lehetett váltani. Közmunka alóli mentességet csak kivételes esetben adtak. A képviselő-testület gyakorta segítette a katolikus egyházat, a felekezeti tanítókat a nekik járó adók, párbérek behajtásában, döntött általában árverés útján a helyi vadászati jog haszonbérbe adásáról. A fent leírtakon felül a községi képviselő-testület a legkülönbözőbb ügyekben is eljárt. Segélyt osztott a rászorulóknak, felügyelte a temetőt, engedélyezte fa kivágását vagy kőkereszt felállítását, fenntartotta a tűzoltószertárt stb.[37]
     Miután a községben önkéntes tűzoltóság sokáig nem volt, a község köteles tűzoltósága a következőkből alakult meg: 1 főparancsnok, aki a mindenkori községi jegyző és 1 alparancsnok, aki a mindenkori tanító volt. A tagok a 2040 éves férfiakból lettek összeírva, akik tavasz elején, vasárnaponként délután gyakorolták be a tűzoltás lényegesebb mozzanatait. A községi tűzoltó szereket mint szertárnok a bíró kezelte.[38]
     A település tűzrendészeti szabályrendeletét 1909-ben alkotta meg. Ebben megtiltották például a padlásokon a széna és a szalma tárolását. A lakosok a régi csűrökben még ezeket elhelyezhették, de az újabbakat csak a lakóépülettől 15 méterre lehetett felépíteni.
     A kazlak és boglyák egymás utáni távolságát minimum 3 méterben határozták meg. A házak között tilos volt a tűzgyújtás, a belterületen a levágott sertés perzselésére a nagyobb nyílt területeket jelölték ki, de ott is csak november 1től március 1-ig volt erre lehetőség. A kézi cséplést a házaktól minimum 15 méterre engedélyezték két hektoliter víz odahelyezése mellett. Cséplőgép alkalmazásánál minden irányban 20 méteres

Az 1909-bben elfogadott
tűzrendészeti szabályrendelet
részlete
(B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 829. 881/1909.)

távolságra és főszolgabírói engedélyre volt szükség.
     A tűzjelzés harangozással történt. A szabályrendelet aprólékosan kitért a dohányzástól kezdve a tűzoltás mikéntjéig minden fontosabb dologra. Meghatározták a figyelő szolgálatban résztvevők, az elöljáróság és a lakosok feladatát. Kitértek a község tűzoltó felszerelésére is, amely állt egy 100 mm-es, 6060 méter nyomó és 88 méter szívó fecskendőből, motorból, két 33 hektoliteres lajtból, 5 tűzlétrából, 10 csákányból, 10 fejszéből, 6 vasvillából és 4 zárt lámpából. Ezeket az eszközöket az erre a célra létesített tűzoltószertárban tárolták a falu központjában.[39]
     A település önkormányzata az iratok hitelesítésére továbbra is pecsétnyomót használt. A régi, középkori pecsétnyomó helyett a XIX. század második felében készítettek újat, melynek felirata: TARD HELYSÉGE BORSOD VÁR: 81.. 1895-től külön pecsétje volt a tardi anyakönyvi kerületnek, melyet a XX. század elején lecseréltek.[40] 1906-ban új pecsétnyomót készíttetett a község, melynek felirata: Tard község 1906. Borsod vármegye. Ezt 1927-ben cserélték le.[41]

Régi tűzoltókocsi az általános iskolában
(Fotó: Kovács Zs.)

A polgári kor közigazgatásának legjellemzőbb vonása a központosítás és az egységesítés. A XIX. század második felében nem először vetődött fel a közigazgatás korszerűsítése. A rendezés első állomása az 1869: 4. tc. az igazságszolgáltatás rendezéséről, amely kimondta az igazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását, az önkormányzatoktól független bíráskodási rendszer kiépítését. Ezt követte a területi igazgatás szerveinek egységes szerkezetbe foglalása. Az 1870: 32. tc. és az 1871: 18. tc. értelmében Magyarország közigazgatása a következők szerint épült fel. A területi igazgatás legfelső egysége a vármegyei és városi törvényhatóság, amely végrehajtotta a felsőbb rendelkezéseket és önkormányzati hatáskörben maga is alkotott rendeleteket, és gondoskodott ezek végrehajtásáról. A megye területén lévő települések az igazgatási hierarchia legalsó szintjén álltak, a megyei törvényhatóság hatásköre alá tartoztak, bár rendelkeztek önkormányzati jogkörrel. Ennek tartalma a települések nagyságrendjétől, gazdasági, társadalmi súlyától függően változott. Ebből kifolyólag megkülönböztettek rendezett tanácsú városokat, nagyközségeket és kisközségeket. A kisközségek anyagi terheik könnyítésére közös igazgatási hatóságot, körjegyzőséget tartottak fenn.[42]
     Az elfogadott törvény értelmében Tard 1895-ben nagyközség besorolást kapott. (Korábban jogállását tekintve úrbéres falu volt.)[43] 1902-től Cserépváraljával közös körjegyzőséget alkotva székhelyközség lett.[44]
     1873-ban a megye járásainak száma még mindig négy: Miskolci, Egri (neve 1909-ben Mezőkövesdire változott), Szentpéteri és Szendrői (neve Edelényire változott). A járások száma 1884-ben a Miskolci járás alsó szakaszából alakult Mezőcsáti járással bővült, majd 1885-ben a Szentpéteri felső járásból alakult Ózdi járással állandósult. 1940-ben még egy járás jött létre, a Mezőkeresztesi.[45] Tard ekkor rövid időre, 1950-ig átkerült a Mezőkeresztesi járásba. 1950-ben a megye területén 14 járás volt: Abaúji, Edelényi, Encsi, Mezőcsáti, Mezőkövesdi, Miskolci, Ózdi, Putnoki, Ricsei, Sárospataki, Sátoraljaújhelyi, Szerencsi, Szikszói és Tokaji. Az elkövetkező években a járások komoly változásokon mentek keresztül. Ez azonban a községet nem érintette, az a járások 1983-as megszűnéséig a Mezőkövesdi járás települése volt.[46] Közigazgatási ügyekben a település elsőfokú fellebbezési fóruma a törvényhatóság (vármegye); másodfokú a kormány (belügyminiszter) volt. A II. világháború előtt a falunak helyben volt az állami anyakönyvvezetősége.[47] A törvényszék és a pénzügyigazgatóság Miskolcon volt megtalálható. A járási bíróság telekkönyvi hatósággal felruházva és a XX. század első felében az adóhivatal, illetve a főszolgabíró Mezőkövesden székelt. Ugyancsak ott volt megtalálható a legközelebbi közjegyző és az ipartestület. A csendőrőrs központja kezdetben Mezőkeresztesen volt.[48]
     Tard bíráinak és jegyzőinek neve 18481950 között elszórtan maradt ránk. A község ismert bírái: Gál András (1907), Kis András (1909), Szolnoki András (19131917), Molnár Pál (1936), Takács István (19441948). A település ismert körjegyzői: Darvasy Ferenc (1869), Kiss Ferenc (1907), Pigecky(?) Béla (19091917), Szokoly Gyula (19171940), Horváth Károly (19421946), Kozmányi Gyula (1946), Gallay Gyula (19471948), Vas József (1948), Tóth István (1949. febr.1949. márc.), Prágay Zoltán (1949. márc.1949. nov.), Csorba István (1949. nov.1950) és Szemán Istvánné (1950).[49]
     A legismertebb körjegyző Szokoly Gyula volt, aki 1880-ban született Horton. A középiskolát Gyöngyösön, a közigazgatási tanfolyamot Budapesten végezte el, diplomáját is ott szerezte 1903-ban. Gyakornokként Czeczkére, majd Apcra, onnan Borsodszemerére került. 1917-ben választották meg Tardon körjegyzővé, majd egy évig önkéntes katona volt a 10-es honvéd gyalogezrednél. Ő volt a járási jegyző egyesület elnöke. Működése alatt a község 66 000 aranykoronára kitevő adóságát visszafizette a falu.[50] Szabó Zoltán 1936-ban megjelent könyvében arról olvashatunk, hogy a tardiak nemcsak nem szerették, hanem kifejezetten gyűlölték a jegyzőt, akiben az államhatalom, az úri világ, a diktatúra helyi képviselőjét, hivatalból kirendelt ellenségét látták. Ebben szerepe volt Szokoly Gyula személyiségének is, aki kemény, ellentmondást nem tűrő ember volt. Hite és meggyőződése szerint a faluban fegyelmet kellett tartania. A jegyző kemény, energikus ember, látszik, hogy annak is akar látszani, keményen mordul a parasztra, aki házasodni szeretne írta róla Szabó Zoltán.[51]
     1919-ben az egész elöljárósággal összeveszett, mert szerinte azok a nehéz időkben nem dolgoztak, csak a szűrük alatt nevettek.[52] A vármegyénél tett panasza után miszerint nemtörődömség jellemzi őket, ami miatt a jegyző csak nagy nehézségek árán tudott dolgozni a község teljes képviselő-testülete 1920. április 25-én lemondott, hogy átadják helyüket olyanoknak, akik a közügyekért becsületesen akarnak dolgozni.[53]
     A polgári átalakulás (1848) után indult lassú fejlődésnek Dél-Borsod és a Bükkalja, amiből Tardon keveset érzékeltek. A vidék népességének megélhetését a honfoglalás korától a mezőgazdaság adta, ami a Tisza-völgy alacsony folyóhátain a halászattal egészült ki. A Bükk előtere nagy múltú szőlő- és gyümölcskultúra, valamint külterjes állattartás hagyományait őrzi. Az ugyan veszített jelentőségéből, de napjainkig fontos szerepe van a régióban. A táj központjai, Mezőkövesd és Mezőcsát, alapvetően mezőgazdasági települések voltak. A XIX. század végén még külterjes állattartás folyt a vidéken, virágzott a betyárvilág, vásárosok szekerei verték fel az út porát vagy vesződtek a tengelyig érő sárban. A Borsodi-Mezőségen, a magyar föld egyik legkiválóbb gabonatermő területén a búzatermelés táj- és életformáló tényezővé vált. A kukorica-, a napraforgó- és a dohánytermesztés is a megye alföldi területeire koncentrálódott. A nagyipar megyei előretörése mellett a vidék tradicionális kézműves- és házipara ha csökkenő teljesítménnyel is tovább funkcionált. A hagyományos kisipari ágazatok; a csizmadia, a szabó, a kovács, a mészáros, a kőműves stb. mesteremberek a piachelyektől távolabb lévő falvakban még sokáig megőrizték pozícióikat. Dél-Borsod mezőségi városaiban (Mezőcsát, Mezőkeresztes, Mezőkövesd stb.) a virágzó szűcsipar, a bőrdíszművesség, az agyaglelőhelyeken a gerencséripar méltó említésre. A XIXXX. század fordulóján jelentős fazekas központ volt Mezőcsát, Mezőkeresztes, Ónod és Miskolc. Mezőkövesden a XIX. században kékfestő műhely létesült. A környék kisiparának legősibb és egyik leginkább decentralizált ágazata a malomipar volt, amely a XIX. század második felében is nagyrészt a vízenergiát hasznosította. A Matyóföld hímzéskultúrájára a XX. században jelentős (exportra is termelő) háziipar épült. A megye kender termelésének és feldolgozásának döntő része is itt összpontosult. A vessző- és gyékényfonás, a cirokseprű készítés napjainkig élő népi foglalkozás Tardon és környékén.[54]
     Tardon a lakosok a XIXXX. század fordulóján a változásokból vajmi keveset érzékeltek. A jobbágyfelszabadítás, a földkülönítés (tagosítás) után a volt zsellérek egyre kevésbé tudtak megélni a tardi határban, a Coburg-birtok csak a tardiak mintegy felének tudott munkát adni. Egyre többen kényszerültek arra, hogy máshol vállaljanak munkát. Az egyébként is kis földterülettel rendelkező tardi parasztok között növekedett a summások száma, akik tavasztól késő őszig a dunántúli, alföldi uradalmakban kényszerültek dolgozni. Az uradalom nyomasztó túlsúlya, a silány termőföld csak szűkös megélhetést biztosított az itt élőknek.[55]
     A munkanélküliség, az adók nagysága, a szegénység Tardon is kedvező talajt teremtett az agrárszocialista eszmék elterjedésének. A XIX. század végén, 1898-ban Várkonyi István Független Szocialista Pártjába 60 tardi paraszt ember jelezte belépési szándékát. Szervezőjük Pongó Antal és Gál Ignác volt, akiknek Várkonyihoz írt levelét a tardi postamester révén a főszolgabíró elkoboztatta. A levélben ezt olvashatjuk: mi is tömegelünk a szocializmus zászlaja alá, mert nem tudunk élni, nincs sem napszám, sem más, 20 krajczárból vagy 30 krajczárból nem vagyunk képes kijönni, de még (ha) az is volna. De hogy ne írjak sokat, felkérem tisztelettel a tekintetes Urat, hogy legyen szíveskedni 60 darab lapot küldeni számunkra. Az pénzt is küldjük azért az lapokért s már hatvanan vagyunk, s csak még egy az példány. Majd megküldjük később a neveket, ha szükséges. Akármikor készen vagyunk.[56]
     A főszolgabíró ezt követően csendőrök kíséretében 1898 februárjában Tardra érkezett. Az alispánnak írt jelentésében a következőket közölte: Már lehetett észlelni a szociális tanok hatását, s a nép meglehetős ingerült magatartást tanúsított, úgy hogy csak a kellő erélyes fellépésemnek sikerült

Az I. és II. világháborús hősök
és áldozatok emlékoszlopa
(Fotó: Kovács Zs.)

őket a rendes mederben megtartani, mert ha kellő erőt kifejteni nem tudok, valószínű, hogy a községházát megtámadják s szerencsétlenségemre csak két csendőröm volt. A lázítókat itt is keményen megbüntettem, s így a rend most egyelőre helyreállt.[57]
     Ezt követően a mezőkeresztesi csendőrök sokáig kétnaponta jártak ki Tardra.[58] A tardi postamesternek ugyanakkor utasításba adták, hogy a Földművelő című agrárszocialista lapot ne kézbesítse a címzettekhez, hanem juttassa el a községi elöljáróságnak, akik így megtudhatták a szervezkedők nevét, s megfigyelés alá helyezhették őket. A járás főszolgabírája 1898. március 3-án már azt jelentette az alispánnak, hogy Tardon hatott a közigazgatási beavatkozás, a szervezkedés visszaszorult.[59]
     1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, a ezzel kezdetét vette a minden korábbinál nagyobb pusztítást hozó, 1918-ig tartó világégés. Az I. világháborúban 362 helyi lakos vett részt, akik közül Csíkvári monográfiája szerint 78-an haltak hősi halált, míg 31-en lettek hadirokkantak. A volt katonák közül 3 személyt avattak vitézzé.[60] A helyi adatok szerint 48 ember életét követelte a háború.[61] Az áldozatok és a hősök neve a Hősi emlékművön olvasható a II. világháborúban elesettek és az 1950-es években mártírhalált szenvedtek nevével együtt.[62]
     A lakosok nehezen élték meg az I. világháború éveit. Egymást követték a nehéz gazdasági évek, a rossz terméseredmények. Az üzletekben egyre több terméket csak jegyre lehetett megvenni, majd egyes cikkek teljesen eltűntek a polcokról. Nem volt hús, zsír, liszt, petróleum, gyufa és cukor.[63] A terményrekvirálás azonban ekkor sem szünetelt. A háború miatt előírt beszolgáltatási kötelezettségeket teljesíteni kellett, amiről szuronyos katonák és csendőrök gondoskodtak.[64]
     A földeken mutatkozó munkaerőhiányt a nők és a gyerekek fokozottabb munkába állításával, illetve hadifoglyokkal próbálták pótolni. A dolgozó hadifoglyokat a gazdának kellett kosztoltatni, akik fizetést nem nagyon kaptak. A nagy mezei munkák idején több mint száz hadifogoly dolgozott Tardon.[65]
     A településre nehezedő terheket növelte a faluban elszállásolt menekültek ellátása.[66] 1917-ben például Erdélyből 132 etédi menekült tartózkodott Tardon, akik visszatelepítését a helyi elöljáróság folyamatosan szorgalmazta.[67] A gyimes középlaki menekültek 1917-ben bepanaszolták a tardi jegyzőt, mivel az nem fizette ki a törvény szerint nekik járó 11 korona napidíjat. A jegyző tettét azzal indokolta, hogy a menekültek keresetet találnak a tardi bérgazdaságban. A segélyt kezdetben élelmiszerben kapták, de a menekültek rájöttek, hogy ahhoz a falu és a környező települések lakóitól adomány révén is hozzájuthatnak, ezért azt pénzben kérték. Az élelmiszert ezt követően koldulással szerezték be, majd az adakozás után előálltak jogaikkal. A jegyző szerint minden menekültnek volt megtakarított pénze, s az uradalomban a 12 éves gyerek is napi 2 koronát kereshetett. Levelében a következőket írta az alispánnak: Amíg egy hadban lévő asszony 34 gyerekével napi 2 koronából kénytelen magát fenntartani, addig a menekült 45 korona segélyt kapva lopja a napot.[68] Az alispán a panaszt kivizsgálva elismerte, hogy Pigecky Béla tardi jegyző a törvénynek megfelelően járt el amely kimondta, hogy a menekülteknek munkaalkalmat kell adni, s aki a munkát megtagadja, segélyre nem jogosult , de a menekültek ügye országosan kivételes elbánást igényelt. A téli hónapokban a megélhetés drága és nehéz volt, tehát a jegyzőnek nem volt joga a napi megélhetést biztosító segély leszállítására. Az alispán a tardi jegyzőt a törvények betartására utasította.[69]
     1918 őszére a Monarchia és Németország háborús veresége már nyilvánvaló volt. Október 17-én maga a volt miniszterelnök, Tisza István ismerte el a képviselőházban elmondott beszédében, hogy a háborút elvesztettük. Az ország politikai életében felgyorsultak az események. 1918. október 24-én Nemzeti Tanács alakult Károlyi Mihály vezetésével. Október 3031-én a lezajlott Őszirózsás forradalom eredményeként Károlyi Mihály alakított kormányt. November 3-án a már nem létező Osztrák-Magyar Monarchia letette a fegyvert. November 13án IV. Károly gyakorlatilag lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról. November 16-án összeült a Nagy Nemzeti Tanács, és a törvényhozó hatalom kompetenciájába tartozó döntéseket hozott. Az I. számú néphatározat többek között kimondta, hogy Magyarország minden más országtól független és önálló Népköztársaság. A bel- és külpolitikai nehézségek közepette a Károlyi-kormány hozzálátott, hogy lerakja a demokratikus Magyarország közjogi alapjait.
     Az események hatására helyi Nemzeti Tanács alakult a faluban, melynek elnöke Komáromi Ferenc lett.[70] A tardi Nemzeti Tanács működéséről keveset tudunk. Az 1918. december 14-ei ülésükre meghívták az iskolaszék néhány tagját, hogy a hat éve közmegelégedésnek örvendő Kopper Erzsébet tanítónőt állásából felmentsék. Közölték vele, ha nyolc nap alatt hivataláról nem köszön le, akkor őt bútoraival együtt a falu végére ki fogják zavarni. A december 15-ei iskolaszéki ülés kiállt a tanítónő mellett, s elítélte a Nemzeti Bizottság illetéktelen döntését. A katolikus pap ugyancsak a Nemzeti Bizottság ellen emelt szót a vármegyénél, védve a közmegbecsülésnek örvendő tanítónőt. A plébános szerint a bizottság tagjai a falu legrenitensebb tagjaiból állt, akik ittasan hozták meg határozatukat, és olyan ügybe avatkoztak, ami nem volt az ő dolguk.[71]
     Az orosz frontról hazatérő katonák között voltak, akik a kommunista eszmékkel megismerkedve, azok itthoni terjesztésébe kezdtek. Béres Lajos, Daragó Miklós és Hegedüs Balázs a hagyomány szerint a vörösök oldalán harcolt az orosz polgárháborúban. Hazatértük után megfenyegették a községi jegyzőt, aki azonban keményen fellépett ellenük. A templomban a pap is nyugalomra intette az embereket, és az uradalom vezetői is csitították az elégedetlenkedőket. A faluban tömegmegmozdulást, összejövetelt nem engedélyeztek. A nyugalmat végül sikerült fenntartani.[72]
     A kül- és belpolitikai változások következményeként 1919. március 21-én Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Március 26-án Tardon is megalakult a direktórium, melynek elnöke Spisák János, egy 3 holdas paraszt ember lett. A direktórium tagja lett a jegyző és a volt községi elöljáróság is. Megalakulásukat követően gyűlést tartottak az iskolában, ahol a lakosok földosztást követeltek. A fő szószóló Rubicsek uradalmi tiszttartó volt. Kihirdették a Szovjetunióból. Arkus András egy 1927-es kimutatás szerint Moszkvában élt, oda nősült, s mint hivatalsegéd dolgozott.. BeránnéRomán, 1978. 420. föld közös tulajdonát, és a gazdaság irányítását a volt uradalmi szakemberekre bízták, amit a lakosok nagy része nem kis elégedetlenséggel vett tudomásul.[73]
     A község szegény és nincstelen lakossága kezdetben rokonszenvezett a tanácskormánnyal. A helyi igazgatási szervek is gyorsan felálltak. A Földműves Tanács tagja volt Kleszó József, Szolnoki József, Pap András, Szemán Dezső, Molnár József és ifj. Ádámi András. A Munkástanács tagja volt Juhász Kálmán, Orosz András, Csábrándi András, Ináncsi János, Molnár András, Ónodi László, Csulik József Ágoston és Tóth Kálmán. A Katonatanács tagja volt Molnár József, Pap Ferenc, Böcskei János, Dusza János, Szepesi Dezső és Ádámy Béla. A Birtokrendező Bizottság tagja volt Csupor Lajos, Gáti Máté és Ádám Béla. A helyi Direktórium tagja volt Matusek Pál, Szendrei Bálint és ifj. Spisák János.[74]
     1919 áprilisában a faluban megalakult a Magyarországi Szocialista Párt helyi csoportja, melynek titkára Jászberényi Dezső tanító lett. A földmunkásoknak és a kisgazdáknak is volt tardi szervezete. A szocialista párt titkára fegyverviselés engedélyezése ügyében benyújtott kérelmében április 14-én arról írt, hogy a pártnak 384 tagja volt Tardon, ami tekintélyes létszámot jelez.[75]
     Sokan voltak azonban, akik ellenezték az új elveket. A helyi Vörös Őrség közülük egyre-másra tartóztatta le a szerintük izgató elemeket, elsőként Kis András gazdát.[76]
     A községből a Vörös Hadsereg szervezésekor 7 tardi lakos állt katonának: Béres Lajos, Béres József, Jászberényi János, Hegedüs Balázs, Fehér László, Daragó Miklós és Klein László.[77] A toborzás Szomolyán történt, ahonnan április 5-én Horváth Károly segédjegyző, mint századparancsnok vezetésével vonultak előbb Emődre, majd Miskolcra a csehek elleni harcra.[78]
     A tanácskormány 1919. augusztus 1-jén lemondott. A faluba román megszállók érkeztek. Augusztus 5-én két román katona kidoboltatta, hogy ellenőrzés végett mindenki vigye a lovát Mezőkövesdre. Ezt a tardiak közül többen megtették, s így mintegy 15 pár lovat elvittek a községből.[79]
     Szeptember 6-án Egerből három román katona érkezett a faluba, s élelmet rekviráltak. A bírót nem találva aki fáért ment az erdőbe az őt helyettesítő soros testületi tagtól, Kis Andrástól követelték az általuk igényelt malac átadását. Kis András Galambos Imre hitessel Glück Edének egy két éves borját jelölték ki a katonáknak átadandó állatnak.[80]
     A tardi egykori vöröskatonák a tél beálltáig a hegyekben bujdostak. A korábban, még augusztusban hazatérteket Béres Lajost és Józsefet, Daragó Miklóst és Hegedűs Balázst szeptember 2-án a románok elfogták, és a noszvaji gyűjtőtáborba vitték, ahonnan szeptember 8-án sikerült megszökniük. Egyesek hazatértek, míg mások külföldre távoztak.[81]
     Az 1919-es eseményekhez kapcsolódó adalék, hogy 1919. június 18-án a 3. vörös repülőszázadból Szebeny Miklós tábori megfigyelő és Ezékiel András tábori pilóta Tard község határában lezuhant sérült repülőgépével. A zuhanásnál Szebeny meghalt, míg Ezékiel súlyosan megsebesült. Ez a UCI típusú gép egy korábbi, a Gyep-dűlőnél kényszerleszállást végző repülőgép megsegítésére érkezett volna Tardra, melynek egy héten át csodájára jártak a tardiak és a szomszédos községek lakói, mivel repülőt azelőtt még sohasem láttak.[82]
     A román megszállók 1919 novemberében elvonultak, a régi rend ezzel helyreállt. Közrend elleni kihágások, hatósági sértések, kisebb-nagyobb lopások azonban sokáig napirenden voltak.[83] Gál András 1920-ban a községházánál szította a kedélyeket, aminek a csendőrök vetettek véget.[84] A főszolgabíró 1924. május 26-ai, Tardról szóló jelentésében a következőket jegyezte fel: A község lakosságának ezen magatartására a forradalmak alatti nagyhangú szájhősök vannak még mindig befolyással, s ezek irányítják a hadjáratot minden hatósági intézkedés ellen, s ezek bénítják minden esetben az elöljáróság munkáját.[85]
     A közrend teljes helyreállítása érdekében az elöljáróság csendőrőrs felállítását kezdeményezte a faluban, de azt a főszolgabíró véleményével ellentétben a minisztérium nem látta indokoltnak, és a kérést elutasította, ahogy tette azt 1920-ban és 1922-ben is.[86] Tard továbbra is a Mezőkövesden vagy a Tibolddarócon székelő csendőrőrshöz tartozott.[87]
     Az 1920. június 4-én megkötött trianoni béke a tardi lakosok körében is elkeseredettséget és mélységes ellenszenvet váltott ki. Nem volt szükség propagandára, hogy általánossá váljon a revízió igénylése. A község népe is évtizedekig élt abban a reményben, hogy sikerül változtatni az erővel kikényszerített igazságtalan határokon. A helyi képviselő-testület 1921-től az 1940-es évekig minden ülését azzal kezdte, hogy felhangon elmondta a magyar hiszekegyet.[88] A falu végén, a Tatárdombon a leventék meszelt kővel rakták ki a Kárpát-medencét azzal a felírással, hogy Nem, Nem, Soha.[89]
     Az 1920-as évek elején nehéz gazdasági évek köszöntöttek a községre. Nőtt az infláció, nehéz volt a megélhetés, kevés volt az élelem. Gazdasági fellendülés csak az 1920-as évek második felében következett be, összefüggésben a mezőgazdaság tőkés átalakulásával, amit hamar megakasztott az 19201930as évek fordulóján bekövetkező gazdasági világválság. A helyi gazdálkodás korábbi húzó ágazatát, a gabonatermesztést érintette leginkább a válság. Eladási, értékesítési nehézségek nehezítették a kövesdi piacra termelő, amúgy is kisszámú gazda megélhetését.
     Magyarországon a Tanácsköztársaságot felváltó Horthy nevével fémjelzett rendszer taktikája elősegítette a földreform előtérbe kerülését. A politikai cél a parasztság szoros hozzákötése volt az ellenforradalmi rendszerhez. Az előkészítéssel megbízott Rubinek Gyula személye biztosította a kormányzatot arról, hogy nem kerül sor radikális reformterv kidolgozására. A Rubinek által kidolgozott tervet azonban már

Horthy Miklós Mezőkövesden a szívbúcsún
a tardiak küldöttsége előtt, az 1920-aas években
(Fotó: Szikszai Imre tulajdona)

az új földművelésügyi miniszter, Nagyatádi Szabó István terjesztette a parlament elé. Az 1920. évi XXXVI. tc. szerint az ország 16 millió kat. holdnyi mezőgazdasági területéből 1 milliót osztottak ki mintegy 400 000 család számára, főleg 13 holdas parcellákban. A földosztás így alig-alig változtatott a föld megoszlásán, fennmaradt a nagybirtokrendszer.
     A törvény meghozatala után a községben is lezajlott a házhelyrendezés és a földosztás. A földreformot a helyi hatóságok a központi irányítás alapelveinek figyelembevételével oldották meg.[90] Döntően az uradalom földterületéből jó megváltási ár ellenében sajátítottak ki földeket házhelyeknek a falu belterülete mellett, melyből a falu legszegényebbjei részesedtek.[91]
     Gazdálkodásra összesen 302 kat. holdat osztottak szét a nincstelenek és a törpebirtokosok között, 0,52 kat. holdas nagyságokban. Három vitéz Körömi Imre, Takács János és Szendrei László egyenként 12 kat. holdnyi földterületet kapott. Legtöbbjük számára a földosztás sem biztosította a szegénységből való kilépés lehetőségét. A föld kicsinysége, az igaerő, a vetőmag hiánya ezt megakadályozta. Teherként nehezedett rájuk a föld után fizetendő vagyonváltság is. Egy-két évi küzdelem után sokan visszaadták a korábban nekik juttatott földet, azok a tehetősebb gazdák kezébe kerültek. A végrehajtott földosztás az ő gazdasági megerősödésüket segítette. A Nagyatádi nevével fémjelzett földosztás az ország más településeihez hasonlóan Tardon sem változtatta meg a birtokszerkezetet. A nagybirtok túlsúlya a II. világháború végéig megmaradt. A tardiak a földek kicsinysége miatt továbbra is a summások nehéz életét élték.[92]
     1942-ben egy másik, kisebb földosztás is érintette a község lakosságát. A zsidóüldözéshez kapcsolódva az elkobzott

A képviselő-ttestület 1942.
szeptember 22. ülésének kivonata
(B.-A.-Z. M. Lt. V. 214. 1. d. 1892/1942.)

Czilberger-féle bükkábrányi középbirtokból 82 kat. holdat kiosztottak a hadiárvák és hadiözvegyek között. Ezekből a földekből 26 tardi család is részesedett.[93]
    A két világháború között a tardiak politikai nézetére leginkább a kormányellenzékiség volt jellemző, de ellenállásukat csupán a választásokon fejezték ki. Szavazati jogukkal legtöbbször sokan éltek. Az 1930-as választáson a 651 szavazópolgár közül 517-en szavaztak, 195-en a kormánypártra, míg 322en az ellenzéki kisgazda pártra adták le voksukat.[94] Kisebb mértékben, de a szociáldemokratáknak is voltak hívei a faluban. (Hivatalos megállapítás szerint 1932-ben 120-an.) Helyi szervezetük működéséről tudunk 19311932 között és 1937 után. Vezetőjük Béres Lajos volt, akit a csendőrök folyamatosan figyeltek és alkalmanként megvertek.[95]
     A II. világháború évei újabb nehéz éveket hoztak Tard népére. Magyarországnak ugyan évekig sikerült semlegesnek maradni, de a kassai bombázás után (1941. június 26.) Magyarország hadba lépett a Szovjetunió ellen. A gyárakat átalakították hadiüzemi termelésre, sorozásokkal feltöltötték a hadsereget, egyre több embert küldtek a frontra. A közellátás rosszabbodott. 1944 nyaráig még távol volt a front, de Miskolcot már angolszász légitámadás érte (július 2.), amely súlyos pusztításokat okozott. Bevezették a beszolgáltatást és a jegyrendszert. Kezdetben csak cukorra és petróleumra adták, de rövidesen követte ezeket a fontosabb élelmiszerekre és közszükségleti cikkekre kiterjesztett jegy is.[96] Utóbb a családok ún. vásárlási könyvet kaptak, amelybe a szappan-, a textil- és a lábbeli vásárlásokat a kereskedők kötelesek voltak bevezetni. Ezekből a cikkekből csak a megszabott mennyiséget lehetett vásárolni.

Az 1944. évi I. negyedévi
cukorjegy elszámolás
(B.-A.-Z. M. Lt. V. 214. 1. d. 80/1944.)

A front közeledett. Egyre nehezebb lett az élet a községben. A lakosok közül egyre több embert vittek el katonának, majd a különböző gépekre, lovakra, kerékpárokra is rátette a kezét a katonaság. Bevezették a beszolgáltatási kötelezettséget, ellenőrizték a lakosok élelmiszerfogyasztását. Az ország német megszállása után (1944. március 19.) a helyzet még rosszabb lett.[97] A község zsidó lakosai már a háború kitörése előtt elhagyták a falut, így az 1944-es deportálás idején már nem éltek zsidók a településen.[98]
Az 1944. augusztus 23-án lezajló román kiugrás lehetetlenné tette a Kárpátokban kiépült védelmi vonalak megtartását. A szovjet hadsereg előtt Erdélyen keresztül megnyílt az út Magyarország felé. A Malinovszkij tábornagy által vezetett 2. Ukrán Front öt hadsereggel, köztük egy páncélos hadsereggel 20 nap alatt keresztültörte az Észak-Erdélyben és a Maros vonalán rögtönzött gyenge német és magyar védelmi vonalat, és október elején kijutott az Alföldre. Horthyék sikertelen, október 15-ei kiugrási kísérlete után a hatalom a Szálasi Ferenc vezette nyilasok kezébe került. Az ország hadszíntérré vált. A szovjet hadsereg a debreceni páncélos csata után átkelt a Tiszán. November 56. körül megindult az előrenyomulás Ároktőnél. Az ezen a

Elesett orosz katonák sírhelye a
temetőben
(Fotó: Kovács Zs.)

szakaszon felállított 70. magyar gyalogezred a támadás megindulásakor szétszóródott. A támadás egyre nagyobb tért nyert, és Ároktő elfoglalása után Mezőcsát, majd Gelej irányába folytatódott.[99] November 9-én elfoglalták Mezőkeresztest és Mezőkövesdet, ezzel elvágták a BudapestMiskolc közötti összeköttetést, megszállták a stratégiailag fontos vasutat és országutat. November 12-én új szovjet támadás indult. A szovjet 7. gépesített hadtest és az 5. gárda lovas hadtest Mezőkeresztes és a Tisza között északi irányban támadott, hogy áttörje a német arcvonalat, és délről közelítse meg Miskolcot. Az elkeseredett harcokban a Vörös Hadsereg a földi alakulatok támadásának támogatására bevetette vadász- és csatarepülő kötelékeit is, mindenekelőtt JászberényFüzesabony, továbbá VattaEmőd és Csap térségében. A szovjet előnyomulást sem a németek ellenállása, sem az időjárás nem tudta feltartóztatni. Ennek a támadásnak a részeként került Tard is az oroszok kezébe 1944. november 16-án.[100]

A II. világháborúban Tardon elesett
magyar katonák sírhelye
(Fotó: Kovács Zs.)