Előző fejezet Következő fejezet

X. A község településföldrajza

A falu településrendje

X. A község településföldrajza
Tard 1876-oos kataszteri térképvázlata
(B.-A.-Z. M. Lt. VI. 101/c.)
     A magyarság ősidőktől fogva állattenyésztő és földművelő nép volt. A kialakult településformákra ezek az ősfoglalkozások nyomták rá a bélyegüket. A földbirtoklás ősi módja a földközösség volt. Ennek lényege abban állt, hogy a határ nem egyes emberek magántulajdona, hanem a községé, tehát köztulajdon volt, azt a község egyes tagjai csak ideiglenesen használhatták. A község kezdetleges fokon nem volt más, mint egy őstől származó vérrokonok egy csoportja. Később a vérrokonság köteléke megbomlott, idegeneket fogadtak a faluba. Gyakran új községet telepítettek pusztahelyre, és ezek lakói szintén földközösségben éltek. Hazánkban a szántó földközösség jórészt a XVIII. század második felében szűnt meg. Legelő-, erdő-, rét- és egyéb közösségek még ma is bőven vannak.[1]
     A szántóföldnek két fő birtokbavételi módja volt: egyik az első foglalás, a másik a nyilas osztás. Ahol nagy volt a határ és kevés a lakosság, ki-ki annyi földet foghatott művelés alá a közösből, amennyit akart, és addig használta, amíg az ki nem merült, majd a köztulajdonba visszabocsátotta. Kisebb művelhető határ, vagy nagy népesség esetén a közösből nem foghatott mindenki tetszés szerint földet, hanem azt a község osztotta szét. Ez technikailag úgy történt, hogy minden osztás alá került parcellát vagy dűlőt egyenlő darabokra osztottak, s az elosztott dűlők földszalagjaira sorsot húztak, amit nyílhúzásnak neveztek. Egy nyílhoz több parcella egy-egy darabja tartozott. Ezt a szétszórt birtoktestet hívták nyílnak. A parcellák száma attól függött, hány dűlőre osztották a határt, a dűlők száma pedig attól, hány különböző minősítésű föld volt a határban. Kezdetben mindenkinek egyenlő nagy, egyenlő távolságú, egyenlő minőségű földet kellett kapnia. Mivel azonban a legtöbb határban igen különböző földek voltak, előbb azokat osztályozni kellett a talajok különböző minősége és fekvése szerint. A falu népessége folyton gyarapodott, s a felfogott és a lakosok között kiosztott parcellák évről évre keskenyebbek lettek, mert több lakos között oszlott meg ugyanazon földdarab. Ezen úgy segítettek, hogy a határ más részén ismét kijelöltek egy másik dűlőt, amit szintén kiosztottak.[2]
     A falukép egy települési terület keretében tartalmazza mindazt, amit a letelepült ember nemzedékek során alkotott. Gazdasági, társadalmi, földrajzi és történelmi tényezők eredménye. Múltat és jelent, állandóságot és változást sugároz.
     A környéken megtelepedő ember szállásterületének kiválasztása során az ökológiai és a domborzati tényezőket tartotta elsődleges szempontnak. A község ÉNy­DK-i tengely mentén, a Tardi-patak hosszan elnyúló völgyében fekszik. A völgy északról dél felé fokozatosan lejt 140 méter tengerszintfeletti magasságról 126 méteres szintre. A település domborzati viszonyai nagymértékben meghatározták a település szerkezetét és mai képét, aminek eredménye a hosszúra, több kilométerre nyúló lakóterület. Lakóházak a dombokra csak elvétve épültek, ahol meglehetősen kevés rendezettséget és szabályszerűséget mutatnak. A kedvező domborzati viszonyok mellett a legfontosabb telepítő tényező a víz volt, így érthető, hogy Tard népe patak mellett, attól nem messze telepedett meg. A patakok a múltban sokkal inkább befolyásolták a környezetükben élők mindennapjait, mint mai, többé-kevésbé szabályozott formájukban. Erről a régi forrásokban elég sokat olvashatunk, főleg annak kapcsán, ha a vizek valamilyen kárt okoztak. A települést ért egyik legnagyobb árvíz 1823-ban, majd 1824-ben volt, amikor a lakosok javainak nagy részét elvitte a víz.[3] A patak olykor még napjainkban is komoly veszélyt jelent a településre. Az 1971-es árvíz idején például a templomból lóval kellett kimenekíteni az oltári szentséget, de 1999-ben is riadalmat keltett a megáradt patak.[4]
    
Tard településszerkezete
a XVIII. században
(Közli: Györffy István, 1943. 99.)
A Tardi-patak kanyargó medre mellett alakultak ki a jobbágyok belső telkei, amelyek a XV. század közepén még egész telkek voltak, átlagosan kb. 1200 négyszögöl kiterjedéssel. A folyamatos telekosztódás során a nagy lakótelkek egyre kisebbek lettek, egy telken több lakóház is épült. Tard népe a XVI­XVII. században eredeti lakóhelyét hosszabb-rövidebb időre több ízben, legutoljára 1683 után volt kénytelen elhagyni.[5] Az ország török uralom alóli felszabadulását követően megindult a hódoltság alatt elnéptelenedett területek fokozatos benépesítése. A gyéren lakott területekre részben az ország különböző részeiből telepedett át a lakosság, másrészt idegeneket telepítettek be.
     A XVIII. században számtalan új település jött létre kamarai területeken, egyházi és világi nagybirtokokon. A telepített falvak jellegzetessége, hogy mérnökök által készített tervek alapján keletkeztek, ennek megfelelően utcahálózatuk szabályosabb elrendezésű, mint a régi kertes településeké.[6] Tard a XVIII. század legelején (1701) népesedett újra, a lakosok közt jelentős számú idegen ajkú ­ döntően ruszin ­ telepessel.[7]
     Dél-Borsod tájain a kétbeltelkes (= kertes) települések a jellemzőek (pl. Ároktő, Gelej, Igrici, Mezőcsát, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Mezőnagymihály, Szentistván, Tiszatarján stb.). A kétbeltelkes, lakó és gazdasági egységekre (= ólas kertekre) különülő települések az ősi állattartó életformával függnek össze. A településeket ­ a nagyállattartó gazdálkodásnak megfelelően ­ egy belső legelő, majd egy keskenyebb szántóföldi zóna után a külső legelő övezte. A belső legelő a kezesjószág tartására szolgált, míg a külső legelőn rideg állattenyésztés folyt.[8] Az itt élő parasztcsaládok két különálló telekkel rendelkeztek, mintha a beltelek kettévált volna: az egyik rész a falu közepén, a másik a szélén állt. Az első kisebb telek volt, rajta állt a tulajdonképpeni lakóház, melyet a múlt század közepéig még sövénnyel vagy deszkafallal sem kerítettek be. A másik telek, a kert, ennél nyolc-tízszer nagyobb volt. Itt álltak az istállók, itt raktározták a takarmányt, a farönköket, a szalmát és a kukoricaszárat. Itt végezték a jellegzetesen paraszti munkákat, pl. a cséplést, a rostálást. Ezeket a kerteket már elválasztották egymástól, gyakran szárított trágyából emelt fallal. A lakóházakban (a falu központjában) a legutóbbi időkig csak az asszonyok, a gyerekek és az öregek tartózkodtak. A férfiak általában az istállókban aludtak.[9]
     Néhány bükkaljai faluban és a Hejő-völgyben a fentiekkel ellentétben a szalagtelkes falvak különböző típusai alakultak ki. Tard is ezek közé tartozik.[10] Györffy István 1926-ban Tardot a szalagtelkes belsőségű, hátsó végén szérüvel, külön fekvő kertség nélküli falvak közé sorolta. Tardhoz hasonló településformája volt a környéken Cserépfalunak, Novajnak, Ostorosnak, Négyesnek, valamivel távolabb Mályinak, Ládházának, Hejőbábának, Hejőkeresztúrnak, Hejőszalontának, Hejőkürtnek, Tiszabábolnának és Sajóörösnek.[11]
    
Szalagtelkek Tardon a XVIII.
század végén
(Közli: Györffy István, 1943. 117.)
A szalagtelkes falvaknál adva volt egy út, amely mellé a házak épültek. Tardon ennek az utcának (utóbb két utcának) a nyomvonala megegyezett a Tardi-patak folyásával, medrével. Az első utcák a partos, magasabb háthelyeken alakultak ki. Jellemző a falura, hogy a házak és a kerítések valamivel az utcaszint felett vannak, és a homlokukkal állnak kifelé. Az egyszerű településforma ­ két sor ház a két út mellett ­ az idők folyamán tovább fejlődött. Új utcák nyíltak, s a település ún. utcás vagy sorházas szalagtelkes falvak közé sorolható. A Kossuth, a Rózsa F. és a Rákóczi utca némi párhuzamos utcás jelleget kölcsönöz a falunak. A később épült utcák részben már felhatolnak a dombokra. Az első település központja a bizonytalan építési idejű régi templom lehetett. Ez a mai római katolikus templom környékén, a jelenlegi Béke út egy részén és a patak jobb oldalán alakulhatott ki. A szűk völgy beépítésének következménye a zsúfoltság, valamint a keskeny szalagtelkek létrejötte. A telkek méretei a csekély szélesség és a nagy telekmélység jegyeit viselik. Az egyes telkek szélessége 10­12 méter, melyhez helyenként 280­300 méter telekmélység társul. A települést nyugatról és keletről szegélyező dombvonulaton pincesorok alakultak ki.[12]
     A település XVIII. századi faluképéről az 1777-ben készült térkép segítségével alkothatunk képet. A község ekkor még a Kohári grófoké volt, majd házasság folytán a Szász-Coburg hercegeké lett. A színes, rajzokkal illusztrált térkép készítője Dvorzacky Ferenc Antal uradalmi földmérő volt. Tard belterületét, kertjeit, házait ábrázolja a lehető legrészletesebb formában. A térkép nyugati tájolású, amit a 16 ágú szélrózsa mutat. Mintegy 100 számozott telket és benne 150 épületet ábrázol, melyeket színük szerint tudunk megkülönböztetni a bal oldali jelkulcs segítségével. A sorban elsőként kékeszölddel színezett egyházi (templom, parókia, harangláb), majd sárgászöld színű uradalmi, pirossal és feketével színezett úrbéli telkeket, sárga színű kerteket, végül pedig barnával színezett nemesi telkeket találunk. A térkép által megnevezett kisnemesek a megfelelő parcellában jelezve vannak: Csató Jakab, Gáti Jakab és János, Alattyani György. Felül és a jobb szélen sárgával színezett kertekben Varga Mihály és Kezi György nevét olvashatjuk. A betűkkel és a számokkal jelölt telkek birtokosait a térképhez tartozó jegyzék tartalmazza. A falut a patak és a középpontján keresztbe átmenő Eger­Miskolc közötti országút négy részre osztja. A patakon középen és bal oldalt fahidat, a felvégen gyalog bürüt látunk. A miskolci útnál kereszt áll, az egrinél kőoszlop. Az utóbbi közelében vannak az uradalmi épületek, korcsmák és a temető. Bal oldalt áll a kőfallal kerített templom kereszttel, lelkészlakokkal. A házak véggel állnak a falu belseje felé, ezek mentén a földmérő a telkeket egyenes vonallal határolta el. A térkép készítője a patak mentén húzódó széles térségen kettős vonallal rajzolta meg az utakat. A házakhoz hosszanti telkek csatlakoznak. Bár a falu a dombok közt fekszik, domborzatábrázolásnak semmi jele nincs. Ennek oka egyrészt, hogy az úrbéli térképeken ez megengedett volt, másrészt a domborzatábrázolás komoly szakértelmet és rajzkészséget követelt, melyet sokan nem tudtak elsajátítani.[13]
     A telkek beépítettsége nagymértékben attól függ, hogy milyen különböző funkciójú épületek, épületrészek találhatók rajta, és ezek hogyan kapcsolódnak, épülnek össze. A megye ebből a szempontból két jellegzetes részre különül. Délen, mint az Alföldön általában, egy nagyon fontos építmény, a csűr ismeretlen. Ugyanitt a települések egy része egykor kertes volt, tehát a gazdasági épületek, az istállók a település más részén álltak, mint a lakóházak. Ez az elkülönülés a nem szálláskertes helyeken is tapasztalható, az istálló nem a lakóépület folytatása, hanem külön épület. Északon a lakóház és az istálló egy fedél alatt van, és a telkek jellegzetes építménye a csűr. A kis települések eredetileg egyetlen, valamilyen patakot, vízfolyást követő utcájára merőleges, viszonylag keskeny, a hosszú telkeket hátul gyakran a csűrök zárták le.[14]
    
Utcarészlet 1906-ból
(MNM. F. 7950. Bátky Zsigmond)
Tard régi telekbeépítésére jellemző, hogy a gazdasági épületek (istállók, ólak) a telken belül voltak, de elkülönültek a lakóépülettől. A telkek végén azonban ritkán találhatók csűrök. Azok döntően a hátsó, gyümölcsösnek vagy veteményesnek használt udvart zárták el a ház előtti gazdasági udvartól. A telekhatárra merőleges gerincű csűr mögött találjuk sokszor a nyomtatás munkahelyét, a szérüt, ahol lóval nyomtattak. Ez azonban a kertes település nyomtatási módja. A szalagtelkes, csűrös település ugyanis a cséphadaróval való cséplés igazi területe, s a cséplés tulajdonképpeni helye a csűr vagy a pajta középső nyílt tere.[15] Általában a telkek utcai homlokzatvonalán előkert nélkül, vagy kisebb előkerttel, az északi telekhatáron található a lakóház, biztosítva az udvar déli fekvését. Számos telken a család fiatalabb tagjai a szülők
A falu látképe 1934-ben
(MNM. F. 232521. Györffy István)
háza mögött, attól 5­10 méterre újabb lakóházat építettek. 1889-ben olyan telek is volt a faluban, amelyen hat darab ház helyezkedett el.[16]
     A lakóházakat sokáig nem határolták el kerítéssel, csak árokkal vagy sövénnyel. Nem volt kerítés a csűr mögötti kertek között sem, úgyhogy a kerteken keresztül a tizedik gazda kertjére is el lehetett menni. Voltaképpen csak az egymáshoz zárkózó csűröket kötötték össze kerítéssel, hogy az aprójószág ne tódulhasson a kertekre. A léckerítés csak a XIX. század végétől kezdett lassan szokássá válni.[17] Az utcai kerítések is a jellegzetes tardi ízlést tükrözik. A színes homlokzatok az utcakép elengedhetetlen kellékei. Külön érdekessége a tardi telekkialakításnak, hogy a kutak általában az épület utcai homlokvonala előtt, az előkertben helyezkednek el.[18]
     Belupszky Pál az elmondottakat összefoglalva a községet a szabályos parasztfalvak közt említi meg. Ilyen ősfalvak a zárt, félreeső vidéken alakultak ki háborítatlan", folklorisztikus örökséggel (pl. a matyó falvak, a palóc Hollókő, a sárközi Decs stb.).[19]
     A XVIII­XIX. századi települési rendben nem mutatkoztak a társadalmi elkülönülés jelei, noha tudjuk, Tard sem nevezhető homogén falunak. A kis számú nemes és a parasztok házai egymás mellet álltak. Az 1771-ben elkészített urbárium adatai szerint az
Tardi udvar 1934-ben
(MNM. F. 232521. Györffy István)
úrbéresek beltelkeinek nagysága 0,5­2 pozsonyi mérő között mozgott. Az úrbéres belsőségek összterülete 122 pozsonyi mérőt tett ki.[20] (1 pozsonyi mérő kb. 1 kat. hold.) A telkek osztódása a következő évszázadban állandósult. 1851-ben a település belsőségének nagysága 215 hold volt.[21]
     A Horty-korszakban végrehajtott, Nagyatádi-Szabó István nevével fémjelzett föld- és házhelyosztás lehetővé tette a falu belterületének növelését. Először 1922-ben kaptak 400 négyszögöles házhelyeket az igénylők a községi apaállatok eltartására szolgáló területen, az ún. Fűzfalaposon és a Fülök-dűlőben (11 kat. hold 200 négyszögöl).
A tardi 1925-ös házhelyrendezés
bírósági ítéletének részlete
(B.-A.-Z. M. Lt. VII. 10. 905/b.)
1925-ben ennek folytatásaként döntően a Szász-Coburg hitbizományi birtokból (407 kat. hold 1056 négyszögöl) és a községi jegyzői javadalomból (9 kat. hold 208 négyszögöl) kisajátított, egyenként 300 négyszögöles telket kapott 66 tardi lakos az ún. Kender-földeknél. A házhelyhez jutottak névsora: özv. Iváncsi Jánosné született Ficere Katalin, Orosz István és felesége Pongó Mária, Molnár András és felesége Orosz Júlia, ifj. Kovács József és felesége Király Apollónia, Szemán József és felesége Burján Erzsébet, Gál János és felesége Vajda Erzsébet, Dusza Dezső és felesége Galambos Margit, Molnár Ferenc és felesége Gomány Erzsébet, Komáromi Dezső és felesége Orosz Erzsébet, Juhász András és felesége Duzsa Anna, Ináncsi László és felesége Ináncsi Jolán, Lukács János és felesége Kis Katalin, Pintér Lajos és felesége Csató Rozália, Csirmaz István és felesége Hajdu Margit, özv. Tóth Istvánné született Stefán Júlia, Dajka János és felesége Pelyhe Piros, Berec István és felesége Zöld Margit, ifj. Körömi András és felesége Ináncsi Anna, Nagy Imre és felesége Német Veron, Pap András és felesége Éliás Júlia, Androvics János és felesége Juhász Anna, Tóth József és felesége
Utcarészlet 1934-ből
(MNM. F. 159020. Györffy István)
Pelyhe Anna, Spisák János és felesége Spisák Katalin, Hideg János és felesége Ficere Júlia, Ordas József és felesége Ináncsi Margit, Hajdú József és felesége Gál Margit, Prokai Sándor és felesége Lakatos Margit, Kis János és felesége Ficere Erzsébet, Novák László, Tóth Dezső asztalos, Birinyi József és felesége Szabó Anna, id. Tihanyi Gyula és felesége Bán Katalin, Csató Balázs és felesége Lévai Erzsébet, Jászberényi Dezső, Császár Lajos, Kopper Erzsébet, Orosz Márton és felesége Pelyhe Erzsébet, Hegedűs József és felesége Galambos Mária, ifj. Pecsmány István és felesége Szemán Anna, Balog Pál és felesége Király Mária, Gomány Miklós és felesége Pap Erzsébet, Karkus István és felesége Földi Anna, özv. Tót Jánosné, Gál János és felesége Nagy Anna, Molnár Tamásné született Ádám Katalin, Körömi József és felesége Spisák Mária, Dusza Balázs és felesége Pelyhe Anna, Üveges János, Molnár László, Baranyi András, Csató Lajos, Pelyhe György, Jó István, Dudás András, özv. Lakatos Sámuelné született Szemán Erzsébet, Dusza László, Pelyhe Károly, Hennyi Mihály, Stefán Lőrinc, Dusza Pál és felesége Pelyhe Júlia, Jó Kálmán és felesége Merész Erzsébet, Böcskei János rokkant, Varga András és felesége Nagy Margit, Galambos László és felesége Molnár Katalin, Dusza Tamás és felesége Pelyhe Mária. Szokoly Gyula főjegyző 400 négyszögöles telket kapott.[22]
     Mire a telekkönyvezés megtörtént, jelentős változás állt be a házhelyek tulajdonjogában. (Ez legtöbbször azt jelentette, hogy a fentebb említettek kapták a házhelyeket, de azt gyermekükre, feleségükre stb. telekkönyvezték. Az is előfordult, hogy az időközben elköltözöttek házhelyét másnak adták ki. Ezt azonban nem áll módunkban végigkövetni.)[23] 1927-ben a házhelyrendezést lezárandóan, a község utcáiról ún. szabályozási térképet készítettek, ami sajnos nem maradt fenn.[24]
     A II. világháború után újabb házhelyeket alakítottak ki. Ez az 1945-ös földosztáshoz kapcsolódik, ami egészen 1948-ig elhúzódott. Az új lakóházak is az ÉNy­Dk-i irányú főtengelyhez csatlakoztak, meghosszabbítva a fő közlekedési utat, az eredeti településszerkezetet.[25]
     A szocializmus évtizedeiben a korábbiakhoz hasonló nagyságú házhelyrendezésre már nem került sor,
A község utcáinak beosztása
1959-ben
(B.-A.-Z. M. Lt. XXII. 975/a. 2. d.)
de egyes utcák bővültek, a nagyobb ingatlanok megosztásával új porták jöttek létre, rajtuk új házak épültek. 1945 után nyílt meg a Béke út 255­361 és 124­238. számú része, a Kossuth, az Arany János és a Petőfi utca.[26]
     A belterülethez csatlakozik széles övben a falu határa: a legelő, a dűlő, a rét, a szántó, a mező és az erdő. A határ kialakulása hosszú, céltudatos munka eredménye volt. Tard növekedése, a lélekszám emelkedése újabb területek elhódítását tette szükségessé a természettől. A falvak határai az évszázadok alatt legtöbbször alig változtak. Amiatt azonban, mert egyértelmű természetes határok szinte semmilyen irányban nem voltak, az idők folyamán több határper során tisztázták és rögzítették, ha kellett, kiigazították a mesterséges határvonalakat. A kialakult határok akkor váltak bizonytalanná, ha a birtokosoknak nem volt módja és lehetősége, hogy tulajdonjogaikat gyakorolják. Ez főleg a XVI­XVIII. században okozott sok vitás ügyet Tardon és környékén. A szomszédos településeket elválasztó határjeleket, határdombokat, a gyakori viták miatt időről-időre ellenőrizték, megújították. Ez a helyi elöljáróság feladata volt, de a határbejárásokon többen a település és a szomszédos falu lakói közül is részt vettek, sőt sok esetben a járási szolgabíró is jelen
Falurészlet 1961-ből
(MNM. F. 155881. Erdélyi Zoltán)
volt.[27]
     1851-ben e településhez tartozó határ területe 9142 kat. holdat tett ki.[28] Tard közigazgatási területének nagysága a későbbiekben csökkent. 1895-ben már csak 7509 kat. hold kiterjedésű volt a tardi határ.[29] A szomszédos települések lakóinak földigényét a XX. század els ő f e l é b e n ­ f ő l e g 1945-ben ­ részben tardi földekkel elégítették ki, ami tovább apasztotta a községhez tartozó közigazgatási területet.[30] Határkiigazításra került sor 1946-ban Tard és a szomszédos Cserépváralja település között, amikor kisebb területeket Cserépváraljához csatoltak.[31] 1952-ben, a lefolytatott tagosításokhoz kapcsolódva földcserékre került sor Tard, Bogács, Tibolddaróc, Cserépfalu, Cserépváralja és Mezőnyárád községek között.[32] Ezt követő határmódosításról nem tudunk. Tard közigazgatási területe 1990-ben 4049 hektárt tett ki. 2002-ben a község közigazgatási területéből az I. sz. külterület 3715 hektár 5931 m2, a II sz. 128 hektár 2005 m2, a belterület 205 hektár 5223 m2.[33]

1. Györffy, 1943. 21­25.
2. Frisnyák, 1994. 36.
3. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/e. 3969/1824. 725., 4162/1825. ill. 1122/1827.
4. TPH. közlése.
5. Lásd a Tard a középkorban c. fejezetnél.
6. Kulcsár, 1976. 28­29.
7. Veres, 1984. 27­34.
8. Frisnyák, 1995. 21­22.
9. Hollander, 1980. 16.
10. Fügedi, 1997. 114­115.
11. Györffy, 1943. 97­99. ill. Györffy által tervezett térkép uo.
12. Stefán, 2002. 61.
13. Papp-Váry­Hrenkó, 1990. 132­133. A tardi térképet puttók helyett parasztlányok színes képe díszíti. Az indákkal körülfont címkeret felett ülő lány sarlót és búzakévét, a rózsákkal díszített hajú lány pedig gyümölcskosarat tart, mellyel a termékenységet, a bő termést jelképezi. Alul pihenő juhokat, jobbra a hegyoldalon riadtan menekülő szarvasmarhákat látunk. Jobbról az uradalmi majorság (Nagymajor) felöl érkező, veszélyes áradásairól hírhedt patak forrását megszemélyesítő istenség ül. A térkép úrbéli szabályozás céljából készült, a falu egész határát tartalmazó sorozat harmadik számú lapja. Lásd a belső borítón.
14. Fügedi, 1997. 115.
15. Györffy, 1943. 116­117. és Györffy által tervezett térkép uo.
16. Stefán, 2002. 63.
17. Györffy, 1943. 116­117. ill. MNM. F. Tardra vonatkozó fényképei.
18. Stefán, 2002. 55.
19. Belupszky, 1999. 192.
20. B.-A.-Z. M. Lt. IV. A. 501/b. XXII. I. 311.
21. Fényes, 1851. II. köt. 178.
22. B.-A.-Z. M. Lt. VII. 10. 905/b. Tard földbirtok-rendezési ügye 1925­1926.
23. B.-A.-Z. M. Lt. VII. 10. 905/b. Tard földbirtok-rendezési ügye 1925­1926. ill. IV. B. 819.1283/1922. és 3015/1925.
24. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 819. 201. és 811/1927.
25. B.-A.-Z. M. Lt. XXI. 109. 1761/1948. és 1413/1949.
26. TPH. közlése.
27. Lásd a Tard a középkorban c. fejezetnél.
28. Fényes, 1851. II. köt. 178.
29. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény 1870­1970. Földterület é. n., 110.
30. B.-A.-Z. M. Lt. VII. 10. 905/b. Tard földbirtok-rendezési ügye 1925­1926.
31. B.-A.-Z. M. Lt. XXI. 109. 2332/1946.
32. Krajnyik, 1963. 26.
33. Az 1990. évi népszámlálás B.-A.-Z. m. adatai, 1992. 306. ill TPH. közlése.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet