Előző fejezet Következő fejezet

XII. A település gazdaság- és társadalomtörténete

Társadalmi és gazdasági sajátosságok a II. világháború után

     A II. világháború után a falu megtartotta agrárjellegét. A földreform következtében a birtokmegoszlás arányai nem sokat változtak, de nőtt a birtokosok száma. 1949-ben az önálló keresők közül 1 kat. hold alatti földdel 6, 1­10 kat. holddal 512, 10­50 kat. holddal 64 fő rendelkezett. 1941-ben ugyanezen kategóriáknál 5, 303 és 37 fő volt található.[119]
     A földosztás során a helyi Földosztó Bizottság a szomszédos községek hasonló bizottságaival megállapodást kötött arra vonatkozóan, hogy mekkora földterülettel alakuljon meg a község déli határában elterülő Klementina és Fülöptanyákon az állami gazdaság, valamint a község északi határában a DélBorsodi Állami Erdőgazdaság. Felosztásra került a község határában a hercegi hitbizományi birtokból 3280 kat. hold 50 négyszögöl. Ebből a birtoktestből Tard községnek kiosztott terület 1945 kat. hold 615 négyszögölt tett ki. A mezőkövesdi földhöz jutottak 390 kat. hold 418 négyszögöl, a cserépváraljaiak 758 kat. hold 1108 négyszögöl, az erdőgazdaság 185 kat. hold 1109 négyszögöl földterületet kaptak.[120]





     Az 1945. évi földreform tardi adatai[121] A mezőgazdasági népesség megoszlása a XX. század közepén Tardon[122] A nagybirtok felosztásával a mezőgazdasági cselédeknek, az uradalomban dolgozó részes munkásoknak és summásoknak megszűntek a munkavállalási lehetőségeik. Több mint kétszázzal nőtt a birtokosok száma, ami azt jelentette, hogy a mezőgazdasági munkavállalók száma ennyivel csökkent. A földreform következtében a legnagyobb növekedés az 1­8 kat. holdas kategóriában történt. Az elaprózódott kisbirtokok ­ tőke és mezőgazdasági eszközök hiányában ­ kezdetben nem tudták kihasználni a háborús éveket követő konjuktúrát. A falu az ötvenes évekre közelítette meg a háború előtti termelést, de a kezdeti fellendülést visszavetették ­ mint az országban mindenütt ­ az állami terménybegyűjtés, a beszolgáltatás terhei. A mezőgazdasági termelés 1951-ben 10%-kal meghaladta az 1934­38-as évek átlag termését, ugyanakkor árutermelésben alatta maradt, annak csupán 93%-a volt.[123]
     A túlzott terhek, a mesterségesen szított osztályharc Tardon is a földek elhagyásához, a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerellátás visszaeséséhez, a jegyrendszerhez, a parasztság zaklatásához, tömeges törvénytelenségekhez, sőt olykor emberölésekhez vezetett.[124] Emiatt egyre többen az iparban keresték boldogulásukat.
     A tardi társadalom nem kis konfliktusokkal, megrázkódtatásokkal jutott el a mezőgazdasági szövetkezetesítéshez.[125]
     A szocializmus alapjainak lerakása megkívánta a mezőgazdaság szövetkezetesítését. Még 1948 nyarán megkezdődött e téren a fordulat. A korábbi agrárpolitikai törekvésekkel ­ amelyek a kisgazdaságok támogatását célozták ­ fokozatosan felhagyva, 1949 folyamán megindult a gyors ütemű szövetkezetesítés. Kezdetben elsősorban a földtelen vagy nagyon kevés földtulajdonú parasztok alakítottak szövetkezetet. Egy 1948. december 18-ai kormányrendelet a termelőszövetkezeti csoportok három típusának megalakítását tette lehetővé.
     Az I. típusú vagy táblás termelőszövetkezeti csoportnál a szántást és a gépi vetést a vetésforgó alapján a tagok közösen végezték. Az intézőbizottság állapította meg, hogy mely táblákat kell trágyázni, és ahhoz az egyes tagoknak mennyi istállótrágyát kell rendelkezésre bocsátani. A műtrágyát közösen szerezték be. A további művelés ezután már egyénileg történt, az egyes táblákon belül (sorshúzással) olyan nagyságú területeket jelöltek ki, amennyi a jóváhagyott vetésterv alapján az egyes tagokat földterületük arányában megillette. A betakarított terménnyel mindenki maga rendelkezett, de a közös költségekhez a tagoknak földterületük arányában hozzá kellett járulniuk.
     A II. típusú vagy átlagelosztású termelőszövetkezeti csoport a gazdálkodás formáját tekintve sokban hasonlított az I. típusú csoport működéséhez. A lényeges különbségek: a cséplés mindenképpen közös szérűn történt, továbbá a földterület arányában viselték a közös költségeket és ennek megfelelően osztozkodtak a megtermelt terményeken is, de oly módon, hogy minden tag az össztermelésből átlag szerint" részesedett. Ellentétben az I. típussal, itt már közös kockázat alapján, a szövetkezeti össztermelés átlaga szerint osztották szét a jövedelmet.
     A III. típusú csoportnál az első két típussal szemben, ahol a kollektív gazdálkodás nem feltétlenül terjedt ki a tagok összes földterületére ­ másfél hold háztáji kivételével ­, a közös termelést az összes saját vagy bérelt földön végezték. A csoportba be kellett vinni az igavonó és a háztartási szükségletet meghaladó haszonállatokat,
A Rózsa Ferenc tsz-bbe került ingatlanok
összeírásának részlete 1950-ből
(B.-A.-Z. M. Lt. VI. 101/b. 140/1950.)
továbbá az értékesebb mezőgazdasági eszközöket (szekeret, vetőgépet, ekét, boronát stb.) is. A félreértések elkerülése végett egy 1951. évi földművelésügyi miniszteri rendelet pontosan meghatározta, hogy mi tekinthető a családi szükségletek kielégítésére szolgáló haszonállatnak. Ezek után a tsz-tag a háztájiban tarthatott egy tehenet, egy növendék marhát, öt juhot vagy kecskét, egy vagy két sertést, korlátlan számú baromfit, méhet és házinyulat. A bevitt vagyontárgyak értékének egy része az oszthatatlan szövetkezeti közös vagyonba került, míg a fennmaradó részt részletekben kifizették a tagoknak. Minden munkát közösen végeztek, amit munkaegységben mértek. A tiszta feleslegből a tagok túlnyomórészt végzett munkájuk arányában részesedtek, a bevitt föld csak a földjáradék fizetésénél játszott szerepet. (A földjáradék vagy a rendeletekben meghatározott kishaszonbérrel ­ holdanként 1­1,5 mázsa búzával ­ vagy a csoport közgyűlésének döntése szerint a tiszta jövedelem maximum 25%-ával volt egyenértékű.)[126] A szövetkezeti mozgalom elődjének tekinthető Hangya Szövetkezet a II. világháború után Földműves Szövetkezetté alakult.
     1950 nyarán két tsz jött létre a faluban: a III. típusú Rózsa Ferenc 21 taggal és a II. típusú Új Világ 18 taggal. A Rózsa Ferenc tsz 115 kat. hold 1400 négyszögölnyi, míg az Új Világ tsz 113 kat. hold 143 négyszögölnyi területen kezdte meg a közös gazdálkodást.[127]
     földekről.
Az Új Világ tsz-be bevitt ingatlanok összeírásának
részlete 1950-ből
(B.-A.-Z. M. Lt. 101/b. 141/1950.)
Az Új Világ tsz neve néhány hónap múlva Rákóczi Ferencre változott, első típusú besorolást kapott[128]
     A két tsz-ben a szövetkezeti gazdálkodás kezdetleges volt. A tagok a párttagok, a tanács és a földműves szövetkezet vezetői közül kerültek ki. Az I. típusúba a régebbi kisbirtokosok, a III. típusúba az egykori agrárproletárok csoportosultak. A két tsz között gyakori volt az ellentét. Együttes földterületük 425 kat. holdra nőtt, amelyből 310 kat. hold állami tartalékföld volt. A község életében a tsz-eknek nem volt komoly szerepe.[129] A tagok száma 1952-ig nem nőtt, hanem csökkent.[130] A tsz-ek 1951-ben 165 kat. holdnyi birtok öszszevonásával kisebb tagosítást hajtottak végre, de a termésátlagok szerények maradtak.[131]
     1952-ben felsőbb utasításra megindult a falu szocialista községgé való átszervezése. 1952. február 28-áig a lakosok 80%-a kényszerűségből belépett a termelőszövetkezetekbe. Ugyanekkor egy új tsz is megalakult, a Béke tsz. A Rózsa Ferenc tsz elnöke Gaál Gyula, egykori szegényparaszt, a Rákóczi tsz-é Gaál Ignác, volt középparaszt, a Béke tsz-é Dusza Kálmán, volt szegényparaszt lett. A szétszórt birtokokon a közös gazdálkodás számos akadályba ütközött, ezért a három tsz kérte a Tardon addig még soha végre nem hajtott tagosítást. Ehhez a kérelemhez csatlakozott a volt uradalmi birtokon létrejött Klementina Állami Gazdaság és a Dél-Borsodi Állami Erdőgazdaság. A kérelmet a Földmű velési Minisztérium elfogadta, s létrehozta a Földrendező Bizottságot, melynek elnöke Komáromi Dezsőné tanácselnök, helyettese Körmendi Zoltán mérnök lett. A bizottság tagja volt: Gaál Gyula, Dusza Kálmán és Gaál Ignác. A bizottságban az állami gazdaság, az erdőgazdaság, a mezőnyárádi gépállomás és a helyi földműves szövetkezet is képviseltette magát.[132]
     A teljes tagosítás munkálatai 1952. március 4-én fejeződtek be, amelynek során a szomszédos községekkel (Bogács, Tibolddaróc, Cserépfalu, Cserépváralja és Mezőnyárád) földcserékre került sor. A tagosítás során létrejött birtoktestek kat. holdban a következők: Rózsa Ferenc tsz 1160, Rákóczi tsz 1830, Béke tsz 226, Klementina Állami Gazdaság 580, Dél-Borsodi Erdőgazdaság 374, egyéni gazdák birtokteste 534, közös községi legelő 1068, belterület 348, külterületi utak, árkok 78, Legeltetési Bizottság 7 és a szomszédos települések kezelésébe került 1068 kat. hold. A termelőszövetkezetekben lévő 458 családnak a háztáji gazdaság kiadásánál figyelembe vették a tagok belterületen dolgozó kertjeit és a külterületen lévő zárt egységeket (szőlők). A tanyán lakó 14 családnak a tanya környékén volt biztosítva a háztáji föld. A birtoktestek összefüggő darabokban lettek kialakítva. A legelőket is felosztották a három tsz között. A legkisebbet (573 kat. hold) fenntartották háztáji legelőnek. A Szekrényes-völgyi legelőt a Béke tsz, a Fülök, a Babpál-völgyi és a Meggyes-dűlőben lévőket a Rákóczi és a Rózsa Ferenc tsz kapta.[133] Korábban egységes kezelésbe vont legelője volt a Földműves szövetkezetnek a Bükk-völgyben, a Sugoró alatt, a Fülökben, a Meggyestetőn és a Csárdai réten, míg a Legelőtársulatnak a Somfár tetőn, a Fűzfalaposon, a Száraztónál, a Kenderföldön, a Tatárhegyen, a Kövesdi út mellett és a belterületen.[134]
     A tsz-ek élete a tagosítás után sem lett könnyebb. Gazdasági épületeik, korszerű gépeik nem voltak. A lakosság nagy része is idegenkedett a közös gazdálkodástól, amiért egyre többen az iparban keresték megélhetésüket. 1952-ben nagyobb területek maradtak parlagon, sőt a terméshozamok sem lettek jobbak. A szövetkezetek mérleghiánnyal zártak, ami fokozta az elégedetlenséget, amit a nagymérvű beadási, beszolgáltatási kötelezettség is szított.[135] Egyre többen hagyták ott a tsz-eket.[136]
     A föld megműveléséhez a gépállomás adott segítséget. Tardon 1948-ban 12 traktorral és 22 traktorvezetővel jött létre a volt majorban a traktorállomás.[137]
     Az állami gépállomások létesítését és a nagy erő- és munkagépek állami monopóliumát a szocializmus első évtizedeiben gazdasági és politikai megfontolások indokolták. A termelőszövetkezeteket külön-külön nem tudták ellátni gépekkel a
Az Észak-M
Magyarország cikke
a tardi traktorállomásról
(ÉM. 1948. dec. 5. 7. p.)
kollektivizálás időszakában, sőt egy ideig még azt követően sem, de a kollektív gazdaságok sem voltak anyagilag elég erősek ahhoz, hogy saját gépparkot létesítsenek. Gazdaságilag ezért indokoltnak látszott, hogy centralizálják a traktorokat és a nagy munkagépeket, mivel ilyen körülmények között a gépek minél teljesebb kihasználása volt a vezető gazdasági szempont, éspedig állami tulajdonban lévő vállalatoknál, mert egyrészt a gépi munka ellenszolgáltatásáért az állam igen tetemes élelmiszerhez jutott ­ amire nagy szüksége volt ­, másrészt az állam ilyen módon közvetlenül felügyelhette és ellenőrizhette a közös gazdaságok tevékenységét.
     A tardi gépállomás utóbb átkerült Mezőnyárádhoz.
     1953-ban Nagy Imre miniszterelnökségével új politikai irányvonal vette kezdetét, amely többek között lehetővé tette a tsz-ek felszámolását. A tardiak rögtönzött népgyűlésen azonnal kimondták a három tsz feloszlatását. A meglévő készleteket a munkaegységek után szétmérték, a bevetett földterületeket a régi birtoktestek arányában kiadták. Az őszi betakarítás már ez alapján zajlott le. Egyedül a Rózsa Ferenc tsz maradt fenn 18 taggal, 295 kat. holddal, amiből 196 kat. hold állami tartalékföld volt. 1956-ig taglétszámuk 27-re, földterületük 371 kat. hold és 1125 négyszögölre nőtt.[138] 1956 szeptemberében 55 tag gazdálkodott 592 kat. holdon, amiből 426 kat. hold volt szántó.[139]
     A település lakosai 1953 után jórészt újra az egyéni gazdálkodás útját járták. 1956-ban a község területének 68,6%-a volt szántó (5185 kat. hold), 15%-a legelő (1130 kat. hold), 4,4%-a rét (335 kat. hold), 3%-a erdő (225 kat. hold), 1,8%-a kert (134 kat. hold), 1,6%-a szőlő (124 kat. hold) és 5,4%-a művelés alól kivett földterület (407 kat. hold).[140] 1955­1956-ban a szántóföldeken a vetésterület %-ában leginkább kenyérgabonát (38,8%), kukoricát (17%), árpát (14,1%), napraforgót (6,8%), borsót (3,9%), lencsét (2,8%), csalamádét (1,9%) és vörösherét (1,8%) termesztettek. Kisebb vetésterülete volt a burgonyának, a lucernának és a cukorrépának. Ez utóbbi termesztése 1957 után, a szerződéses termelés kialakulásával terjedt el. 1957-ben 36 kat. holdon már 3960 mázsa cukorrépát termeltek.[141] A legtöbb egyéni gazda állatokat is tartott. 1954­1957 között a különböző években szarvasmarhát 350­426, sertést 361­486, lovat 88­107 és juhot 95­197 gazdaság tenyésztett. A nagyobb számok 1957-re vonatkoznak.[142] A lovakat zabbal, a többi állatot kukoricával és árpával hízlalták.[143] Az 1956-os események után, 1957 tavaszán a Rózsa Ferenc Mg. Tsz. is felbomlott.[144] 1958-ban Béres Lajos megkísérelte a tsz-t újjászervezni, de nem járt sikerrel.[145]
     A szövetkezetek termelése országos viszonylatban ekkorra másodlagos jelentőségűvé csökkent. (Kb. a bruttó termelési érték 20%-át tették ki.) A magángazdaságok tulajdonosainak jövedelmei jelentősen meghaladták a szövetkezetben maradt parasztokét, annak ellenére, hogy a szövetkezetekben dolgozók jövedelmét az állam nagymértékben támogatta. Az agrárpolitika ekkor azt vallotta, hogy a szövetkezetek kiterjesztése nem időszerű, évtizedek alatt sikerülhet csak a mezőgazdaság kialakítása. Ebben hozott gyökeres változást egy KGSThatározat, melynek hatására és a környező európai szocialista országok mintájára 1958 decemberében nálunk is párthatározat született a szövetkezetesítésről. A határozat értelmében az átalakítást a mezőgazdasági termelés egyidejű növelésével kellett megoldani. A szövetkezetek szervezése során a nyomás, ráhatás minden lehetséges eszközét felhasználták, erőszakot azonban csak elszórtan alkalmaztak. Elég volt az 1956 előtti időszakra emlékeztetni a többséget ahhoz, hogy megtörjön az ellenállás. Jelentős fejlesztéseket helyeztek kilátásba, ha a parasztok belépnek a szövetkezetbe. A korábbi tsz-szervezésekkel ellentétben most egyértelműen a termelési tapasztalattal rendelkező kis- és középparaszti gazdaságokra helyezték a súlyt, ezeket késztették belépésre, s a tekintélyesebb parasztok nyomában a többiek már könnyebben találtak maguknak helyet a szövetkezetekben. Tardon 1961 januárjában alakult meg az új tsz, Béke néven. Márciusban már 620 tagja volt.[146] A szövetkezet első elnöke Szlatki Béla lett. Őt Stefán László (1962­1963), Ján Géza (1964­1965) és újra Stefán László (1965­1978) követte.[147]
     A tsz megalakulásakor szinte alig rendelkezett gépekkel, technikai eszközökkel. A munkát a mezőnyárádi gépállomástól bérelt eszközökkel végezték el.
A volt tsz daráló
(Fotó: Kovács Zs.)
Jelentősebb gépvásárlásra az 1964-ben megszűnt gépállomás felszámolása után került sor.[148]
     1961-ben mindössze 15 Ft volt a tsz egy munkaegységének értéke. A négyezer holdas gazdaság 440 000 Ft-os mérleghiánnyal zárt. Üres volt a magtár és a takarmányszérű. Az 1962-es évet 1 anyakocával és 7 rossz malaccal kezdték el. 1962-ben építettek egy 100 férőhelyes istállót, dohánypajtát, 2 fiaztatót, növendékistállót. 1963 elején már 71 anyakocája, 300 sertése, 519 juha és 133 szarvasmarhája volt a tsz-nek. Egy munkaegységre 28 Ft 31 fillért osztottak ki.[149] Nőtt a műtrágya alkalmazása, s új növények termesztésébe kezdtek. 1967-ben új szarvasmarha istállók és magtárak épültek. 1966-ban a tsz 3134 kat. hold (1822 ha) szántón, 1125 kat. hold (654 ha) réten és legelőn, 24 kat. hold (14 ha) szőlőn és gyümölcsösön gazdálkodott. [150]
     A fejlődés ellenére sokáig a járás koldusaként" emlegették a szövetkezetet, mely az 1960-as években továbbra sem volt népszerű a községben. 1961-ben Tardon az egy főre eső évi pénzbevétel értéke 4353 Ft-ot tett ki. Ez kevesebb volt, mint Mezőkövesd vagy Szentistván lakosságának egy személyre eső hányada, sőt a járási átlagnál is alacsonyabb volt. Jelentősebb növekedés csak az 1960-as évek végén volt érzékelhető. Az 1969-es zárszámadás adatai szerint az egy órára eső átlagkereset 10 Ft volt. Akadt fejő, akinek napi keresete elérte a 152 Ft-ot. A munkaegység értéke az ötszörösére nőtt. A 442 tagból 173
A tsz épületei
(Fotó: Kovács Zs.)
járadékos vagy nyugdíjas volt. A tervezett 13 mázsa holdankénti búzából 17 mázsát takarítottak be. Szarvasmarha állományuk 448-ra nőtt, 40 anyakoca éves szaporulata 579 volt, hízósertésből 710-t értékesítettek a 653 eladott anyajuh és 26 000 kg húscsirke mellett.[151] A tehenek igáztatásának megszűnése a tejtermelés javulását eredményezte. 1969-ben a község földterületének mindössze 2,5%-a volt magánkézben.[152]
     Az 1970-as években a tsz korszerű gépekkel gazdagodott, de az továbbra is döntően hagyományos szerkezetű maradt. Szőlő, gyümölcs vagy más intenzí vebb gazdálkodást nem folytatott, melléküzemágak csak igen kis mértékben jellemezték.[153]
     1978. január 1-jén a Béke Mg. Tsz. egyesült a szentistváni VII. Pártkongresszus Mg. Tsz-szel, melynek elnöke a volt szentistváni tsz elnök, Antal Simon lett, aki 1982-ig töltötte be ezt a hivatalt. Őt Hajdú Benjámin (1982­1988), Cseh István (1989­1997) és Koncz György (1998-tól) követte. A tsz három község ­ Tard, Szentistván és Cserépváralja ­ határában működött.[154]
     A VII. Pártkongresszus tsz-ben a szántóföldi növénytermesztés volt a meghatározó. 1984-ben az 5280 ha szántóból 2017 ha-on búzát, 818 ha-on lucernát, 755 ha-on napraforgót, 376 ha-on tavaszi árpát, 305 ha-on silókukoricát és 85 ha-on vörösherét termesztettek.[155]
     A tsz állattenyésztését a juh-, a szarvasmarha- és a sertéstartás jellemezte. 1983 decemberében a közös tsz-nek 5101 juha, 802 szarvasmarhája és 1475 sertése volt.[156]
     Az 1992. évi új szövetkezeti törvénynek megfelelően a szövetkezet átalakult, a vagyon nevesítve lett. A kárpótlási törvény előírásai szerint a földalapok elkülönítésre kerültek, a szövetkezeti földtulajdon megszűnt, a földek visszakerültek magántulajdonba.
     A tsz 2002-ben 1800 ha szántón és 75 ha szőlőn gazdálkodott. Saját földtulajdonnal nem rendelkeznek, csak olyan területeket bérelnek, amin eredményes gazdálkodás folyhat. Napjainkban a legmodernebb technikák, technológiák segítik a munkát a tardi kerületben is (JohnDeer, Fiat, Claas). Nagy tárolókapacitású tárolók, tisztítók, korszerű, modern baromfitelep épült. Jelenleg közel 70 fő dolgozik a tardi kerületben. A szövetkezet tagjai büszkék arra, hogy a tsz termelése és gazdálkodása a nehéz idők ellenére is sikeres, illetve eredményes volt, a fejlődés nem akadt meg.[157]
     A község társadalmának átrétegződése az 1950-es években vette kezdetét. Az átalakulás az 1960-as évektől felgyorsult. A tardi társadalom tagozódása új törésvonalak" mentén megállíthatatlan volt, amit Simó Tibor elemzett.[158]
     A tardiaknak a termelőszövetkezet mellett az állami gazdaság is elsősorban agrárjellegű munkaalkalmat nyújtott. A közepes színvonalú termelőszövetkezetek (a háztáji gazdálkodással együtt), az állami gazdaság, valamint a napi ingázás lehetőségén kívül lévő ipari központok és a kisgazdaságok, továbbá a szolgáltatásban végzett túlmunka jelentős gazdasági potenciált jelentett a tardi munkaerő számára. Mindez 1970 után a népesség viszonylagos stabilizálódását, az elvándorlás mérséklődését eredményezte, ami egyik magyarázata volt az agrárnépesség magas arányának.[159] A XX. század utolsó évtizedeiben a település társadalmának átrétegződése tovább folytatódott. Megváltozott az aktív és inaktív keresők száma, az aktív keresők fokozatos csökkenését mutatva. A népesség gazdasági aktivitása társadalmi és gazdasági szempontból is kiemelkedően fontos, hiszen a népesség abszolút többsége számára ez alapozza meg a rendszeres jövedelemszerzés lehetőségét ­ ezáltal a kialakítható életszínvonalat, részben az életkörülményeket ­, ettől függ a keresők és eltartottak aránya, amely ­ családi és társadalmi szempontból is ­ a megszerzett jövedelmek felhasználását nagyban befolyásolja.
     A gazdasági aktivitás a munkaképes korú népesség számától, valamint a munkaerő-kereslet alakulásától függ. Az aktív keresők számának második világháborút követő növekedésében alapvetően a nők tömeges munkavállalása játszott szerepet. Az inaktív keresők állományának alakulásában pedig közrejátszott, hogy az 1950-es évek második felétől a munkások és alkalmazottak teljes körét bevonták a társadalombiztosításba, és így nyugdíj jogosultakká váltak. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésének befejezése (1962) után a társadalombiztosítás kiterjedt az idős mezőgazdasági keresőkre is. Ugyancsak gyarapította az inaktív keresők számát és arányát a népesedés politikai intézkedések következtében életbe lépett gyermekgondozási segély, illetve -díj is. Tard múltbéli agrárjellegű gazdasága a XX. század utolsó évtizedeire agráripari jellegűvé vált. Ez tükröződik 1990-ben, az aktív keresők gazdasági ágak szerinti megoszlásában is.[160]
    



     A Kádár-korszakban a társadalmi modernizáció döntő szakasza lezajlott. A hagyományos paraszti társadalom végleg felbomlott. A gazdasági aktivitás a munkaképes korú népesség számától, valamint a munkaerő-kereslet alakulásától függött. A község múltbéli agrárjellege megszűnt. 1990-ben már csak a lakosság 32,5 %-a dolgozott a mezőgazdaságban, 18,4 %-a az iparban, míg 49,1 %-a más gazdasági ágakban biztosította maga és családja megélhetését.[161]



     Az elmúlt évtizedben a társadalmi különbségeket a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, réteg- és életmódformáló különbségek adják. Ebben megjelennek a jövedelemkülönbségek, az életkörülmények (például a lakás és felszereltségének differenciái, a tartós fogyasztási javak birtoklásának mennyiségi és minőségi különbségei, a kulturális színvonal és igények, valamint kielégítettségük differenciái). Ezek a tényezők, valamint a rendszerváltás után beindult folyamatok egy erősen rétegzett társadalom létrejöttét segítették elő a faluban.
Tardi asszonyok búzaszentelésen az 1950-es években
(Fotó: Szikszai Imre tulajdona)


119. Simó, 1983. 28.
120. Krajnyik, 1963. 23­24. Lásd még: Pestovics, 2000. 246­248.
121. H. Szabó, 2000. HOM. NA. 6836.
122. Varga, 1970. 588.
123. Simó, 1983. 28­29.
124. Simó, 1983. 30.
125. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. 1. 1952. máj. 5.
126. Honvári, 1997. 524­525.
127. B.-A.-Z. M. Lt. VI. 101/b. 141/1950. Kimutatás a tsz csoportok birtokában lévő ingatlanokról és
128. Krajnyik, 1963. 24.
129. Krajnyik, 1963. 24.
130. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. 1. d. 11­3/1952.
131. Tóth, 1952. ill. Krajnyik, 1963. 24.
132. Krajnyik, 1963. 25.
133. Krajnyik, 1963. 26­27.
134. B.-A.-Z. M. Lt. VI. 101/b. 75/1950.
135. Krajnyik, 1963. 27. ill. ÉM. 1952. okt. 16. 4. p.
136. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. 1. d. 117­12/1953.
137. Zsitvay, 1948. ÉM. 1948. dec. 5. 7. p.
138. Krajnyik, 1963. 27. ill. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 1. d. 1955-ös helyzetelemzés.
139. H. Szabó, 2000. HOM. NA. 6836.
140. H. Szabó, 2000. HOM. NA. 6836.
141. H. Szabó, 2000. HOM. NA. 6836. Kezdetben 1 mázsa cukorrépa után a termelő 3 kg cukrot kapott. ill. Kovács­Egri, 1961. 7­10.
142. H. Szabó, 2000. HOM. NA. 6836.
143. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 4487.
144. H. Szabó, 2000. HOM. NA. 6836. ill. Krajnyik, 1963. 29. ill. H. Szabó, 1958. ÉM. 1959. ápr. 4. 8. p. ill. Balogh, 1965. 37.
145. Élet és Irodalom, 1958. márc. 28.
146. ÉM. 1961. márc. 22. 3. p. ill. Krajnyik, 1963. 28.
147. TPH. közlése.
148. TPH. közlése.
149. ÉM. 1963. febr. 28. 3. p.
150. TPH. közlése.
151. Kiss, 1970. 58. ill. Krajnyik, 1963. 30. ill. Balogh, 1965. 39.
152. Balogh, 1965. 39.
153. Joóné, 2002. 16. ill. Kiss, 1986. 28­29.
154. TPH. közlése.
155. Frisnyák­Boros, 1986. 294.
156. Frisnyák­Boros, 1986. 300.
157. TPH. közlése.
158. Simó, 1983. 35­205. Simó munkájának részletes taglalásába e helyütt nem bocsátkoztunk. Az érdeklődők számára az könnyen hozzáférhető.
159. Berényi­Simó, 1979. 29.
160. Az 1990. évi népszámlálás B.-A.-Z. m. adatai, 1992.
161. Az 1990. évi népszámlálás B.-A.-Z. m. adatai, 1992.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet