 |
 |
XV. A civil szervezetek és a művelődés
Az iskolán kívüli művelődés
A XX. század első felében a tardi lakosok iskolán kívüli művelődésének keretei szűkösek voltak. Leginkább mint fentebb láttuk a különböző egyletek, egyesületek tettek e téren említést érdemlő lépéseket. Mindenfajta népművelői munka, rendezvény, döntően az iskola tantermeiben szerveződött. Kultúrháza nem volt a falunak. 1925-ben a jegyzői jelentés panaszolta ennek hiányát, de a község anyagi helyzete nem tette lehetővé kultúrház létesítését. 1932-ben a vármegye 32 000 pengőt biztosított kultúrház építésére, és társadalmi munkában a lakosság is felajánlotta áldozatkészségét, de az elöljáróság mivel a rendelkezésre álló összeg mindezek ellenére is kevés volt nem merte elkezdeni az építkezést. A következő két évtizedben e téren nem történt előrelépés.[36]A társasági élet helyszíne nyáron a falu szélén egy árok volt, ahová sokszor hegedűvel a kezükben mentek ki a falu fiataljai, és ott énekeltek, táncoltak, ahol a fiatal párok gyakran egymásra találtak.[37] A kondások, pásztorok fából készítették tilinkójukat, s azon furulyáztak. A faluban rezes- és hegedűbanda is működött. Az egyik banda ismert vezetője Baracza József volt. Máskor a cserépváraljai cigányokat hívták át, hogy zenéljenek a tardiak mulatságához.[38]
A fiatalok által szervezett nagy rendezvény volt a farsangi bál, ahova a szerelemes párok nagy kedvvel mentek. A bálnak bálgazdája volt. A farsanghoz kapcsolódó tardi szokás, hogy vasárnap volt az ivó, hétfőn-kedden mentek a legények remélni. Ilyenkor házról-házra járva köszöntő rigmusokat mondtak, aminek viszonzása ennivaló volt, amit egy kihelyezett rúdra-nyársra tűzött rá a háziasszony, amit azután közös lakomán fogyasztottak el a legények.[39]
A település téli társas életének központja a fonó volt. Négy-öt fonóház volt a faluban, amelyek állandóan versenyeztek, hogy melyikük tudja jobban elszórakoztatni a látogatókat,
 |
| A volt kultúrház és mozi épülete (Fotó: Kovács Zs.) |
A fonót azok a társaság kedvelő asszonyok tartották, akiknek fiatal lányuk volt. A lányok, színes kötőkben, sok szoknyában, a fal mellett ültek szorosan egymás mellett, guzsalyuk szalagokkal és bojtokkal volt cifrázva. U alakban helyezkedtek el a szoba három fala mellett, míg a két fekete öregasszony volt a két pont az U betűn. Ezek kerekes guzsalyt forgattak, közben figyelték a lányokat, azok énekét. Az ablakon időnként legények kukucskáltak be, majd ők is beléptek a fonóba vastag bundájukban, és megkezdődött a fonó hagyományos, tréfás, az erotika légkörétől nem mentes társalgása.[41]
Mindegyik tardi fonónak volt valami vonzereje. Az egyikben a jó beszédű fiatal háziasszony jóvoltából volt élénk a beszélgetés, másutt a legjobb hangú lányok tették híressé a fonót, a harmadik hely azért volt nevezetes, mert ott találták ki a legügyesebb játékokat. A legények általában egyikből a másikba jártak. A fonóba a lányok délután 56 óra körül érkeztek és 1011 óráig maradtak. Ott tartózkodásuk ideje alatt kitaposott útja és kényszerítő hagyománya volt annak, hogy a legártatlanabb játékból is lehessen célzásokat kicsikarni vagy megjegyzéseket tenni, miközben a lányok és az asszonyok megfonták a fonalat.[42]
Az iskolában működött a falu népkönyvtára, ami legtöbbször az egyik tanterem szekrényében porosodott. A 150 kötet kikölcsönzése nehézkes, hosszadalmas volt, azokat inkább a gyerekek használták. 1934-ben mindössze 69-szer kölcsönöztek könyvet a könyvtárból. Leginkább a történelmi témájú (első helyen Gárdonyi Géza Egri csillagok-ja) és a romantikus könyveket olvasták, de szerették a meséskönyveket is. A gazdasági könyvek teljes népszerűtlenségnek örvendtek.[43]
A leventéknek külön könyvtáruk volt, ami a népkönyvtárnál is szegényesebb könyvállománnyal rendelkezett. A könyvhöz hasonlóan a tardiak a két világháború között újságot ritkán vásároltak, azt csak télen olvastak. 1936-ban naponta 31 napilap és 53 folyóirat jutott el a faluba. Igényesebb hetilapot vagy folyóiratot csak a kis számú helyi értelmiségi réteg járatott
 |
| Krajnyik Géza művelődési otthonról szóló beszámolójának részlete 1960-ból (B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 2. d.) |
A település két világháború közötti életét színesítették a nem túl gyakori, téli műkedvelő színi- és népművelő előadások, melyeket leginkább a felekezeti tanítók szerveztek az iskola tantermeiben.[45]
A település kultúrháza 1952ben létesült, amit 1954-ben mozival bővítettek ki. A 100 fő befogadó képességű kultúrház egy-egy nagyobb rendezvényen kicsinek bizonyult. (A moziba 150-en fértek be.)[46] A látogatottsága legtöbbször kívánni valót hagyott maga után. Ennek oka az 1950-es években a népművelési előadók (később kultúrotthon igazgatók) beszámolói szerint az érdektelenség mellett a tömegszervezetek passzivitása, a tantestület egy részének érdektelensége és az eszközhiány volt. A novembertől márciusig szervezett ismeretterjesztő előadásokat, műsoros esteket például a kultúrotthon ridegsége miatt még 1960-ban is az iskolában szervezték meg. A diavetítésekre nem volt érdeklődő, a mozifilm kölcsönzése nehézkes volt. A szakkörök 1960-ban három: színjátszó, kézimunka és méhész csak márciusig, a tavaszi nagy munkákig működtek. A település kultúréletét irányító pedagógusok a nehézségek láttán, a sikerélmény hiánya miatt szívesen megváltak volna a rájuk bízott feladattól. Krajnyik Géza tanár, a kultúrotthon igazgatója 1960-ban már sokadjára kérte a helyi tanács tagjait, hogy mentsék fel ezen tisztsége alól, de erre nem került sor.[47]
A mozi látogatottságát kezdetben befolyásolták a gyakori géphibák, a rossz, fűtetlen gépház, a fegyelmezetlen közönség, akik általában hetente vasárnap és egy hétköznap nézhettek filmeket, ha éppen nem szerveztek bált a vetítésre.[48]
A mozi átadását követő évben (1955) 124 filmvetítésre 10 471 tardi lakos vett jegyet, ami egy előadásra jutó látogató számban átlag 84,4 főt jelent. A lelkesedés az újdonság varázsának elmúltával 1956ra csökkent. Ebben szerepe volt
 |
| A könyvtárossal kötött munkaszerződés 1960-ból (B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. b. 619/1960.) |
A településen 1959-ig a Járási Könyvtár tulajdonát képezték a Tardon hagyott ún. letéti könyvek. Azok 1959. október 1-től kerültek a község tulajdonába. A járási könyvtár összesen 303 db könyvet és 1 db könyvszekrényt adott át. A tanács az állományt saját költségvetésből 1960-ban kibővítette, s ekkortól már 569 db kötet állt a kölcsönözni szándékozók rendelkezésére. A járási könyvtár továbbra is 35 db letéti könyvet biztosított Tardon. 1960-ban a könyvtárnak 271 olvasója volt, akik között 97 volt felnőtt. Az olvasók összesen 1277 db könyvet kölcsönöztek ki. A könyvtár minden szerdán 3 órától 6 óráig volt nyitva az iskolában. (A letéti könyvtárat korábban a kultúrházban helyezték el.) A könyvtárosi feladatokat mindenkor egy nevelő, 1960-ban Hodák Ilona látta el.[50]
1960 novemberében a könyvtárat ideiglenesen áthelyezték a KISZ helyiségébe, ahová 1961 januárjában egy televíziót vásároltak.[51]
A községi könyvtárban 1970-ben már 3646 kötet várta az olvasókat, akik száma 463-ra nőtt, ebből 283 volt felnőtt. Alkalomszerűen 5075 fő kereste fel a könyvtárat és összesen 17 801 kötetet kölcsönöztek ki. A településen ekkor 376 rádió és 194 televízió előfizetőt tartottak nyilván.[52] (Szabó Zoltán 1936ban még arról írt, hogy
 |
| A színjátszó csoport tagjai Szikszai Imre tanár úrral a Néma levente c. darab előadása után (Fotó: Szikszai Imre tulajdona) |
A falu kulturális élete az 1970-es évektől színesedett, változatosabb lett. Számos előadás, műsoros est, szakkör, klub elégítette ki a tardiak művelődési igényét. Különösen népszerűek voltak a bálok, főleg a vacsorával egybekötött házasok bálja. 1969-től Kovács János tanár, 1971-től Nagy Józsefné tanítónő, 1973-tól Szikszai Imre tanár úr volt a népművelődési ügyintéző, más néven művelődési ház igazgató, aki 1996-ig töltötte be a tisztséget. 1996-tól nincs igazi vezetője az intézménynek. Két évig Kinczel Miklósné, majd 2000 tavaszától ismét Szikszai tanár úr szervezi a programokat.[55]
A régi kultúrház mely Ady Endre nevét viselte 1994 körül megszűnt. Utána diszkókat szerveztek benne, majd helyi amatőr zenekarok használták próbahelyiségnek.[56] A mai faluház 1992-től biztosítja a művelődés és kulturális rendezvényekhez az intézményi hátteret.[57]
36. Krajnyik, 1963. 20.
37. Szabó, 1986. 179.
38. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 430.
39. Hankóczi, 1981. HOM. NA. 430. ill. Kiss, 2000. 4849.
40. Szabó, 1986. 184.
41. Szabó, 1986. 182188.
42. Szabó, 1986. 185. A borsodi és a matyó fonók népszokásaira, babonáira, jellemző sajátosságaira lásd: Lajos, 1965.
43. Szabó, 1986. 133134.
44. Szabó, 1986. 134141.
45. Szabó, 1986. 137.
46. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 2. d. 1960. évi tanácselnöki beszámoló a tanácsrendszer első 10 évéről. ill. 1952. febr. 4. jkv.
47. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 2. d. 1960. Beszámoló a művelődési otthon munkájáról.
48. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 2. d. 1959. évi moziüzemi beszámoló.
49. H. Szabó, 2000. HOM. NA. 6836. ill. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 2. d. 1957. szept. 25.
50. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 2. d. 619/1960.
51. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 3. d. 1960. nov. 18. ill. 1961. jan. 14.
52. Kiss, 1970. 63.
53. Szabó, 1986. 127.
54. B.-A.-Z. m. stat. évk., 2000. 407.
55. TPH. Szikszai Imre szíves közlése.
56. TPH. Szikszai Imre szíves közlése.
57. TPH. közlése.
|
|