XV. A civil szervezetek és a művelődés - Telephy György és Szabó Zoltán

XV. A civil szervezetek és a művelődés

Telephy György és Szabó Zoltán

     A település művelődéstörténetéhez tartozó adalék annak a két embernek a rövid portréja, akik szorosan kötődtek Tardhoz.
     Telephy György 1797-ben született Kislétán és 1885. augusztus 12-én halt meg Tardon. Neves színész, színházi festő és író, a Nemzeti Színház első éveinek ezermestere, Telephy Károly festő apja. Szatmáron Megyeri Károly társulatánál kezdte pályafutását, de betegsége miatt csak rövid ideig játszott. 1820-ban mint festő szegődött ismét Megyeri társulatához. 1821-től Székesfehérváron, Nagyváradon, Debrecenben szerepelt, 1826-tól a kassai társulatnál játszott, velük ment 1933-ban a budai várszínházba, mint vezértag. 1837-től a Nemzeti Színház megnyitásától kezdve annak tagja 1855-ben történt nyudíjazásáig. Két tervet készített a Nemzeti Színház épületéhez, melyeket a végleges tervek készítésénél felhasználtak. Életének utolsó éveit családjával Tardon töltötte.[58]
     Az önkormányzat épületén, a Telephy család hajdani lakóházán 2001-ben helyezték el Telephy György emléktábláját, majd 2001. április 28-án a temetőben a család leszármazottai jelenlétében felszentelték új síremlékét.[59]
     Szabó Zoltán 1912. június 4-én született Budapesten. Mozdonyvezető és parasztgazda nagyszülei voltak, édesapja első generációs értelmiségi. A budapesti Piarista Gimnáziumban tanult. A

Telephy György emléktáblája
tardi kőből
(Fotó: Kovács Zs.)

közéleti és a szociográfiai érdeklődést a cserkészet ébresztette fel benne. Nagyreményű költőnek tartották, ő viszont csak útkeresésnek minősítette verseit. Mint egyetemi hallgató bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységébe. Egyik vezéralakja a falukutató mozgalomnak, annak konzervatívabb irányát képviselte. Megjelent munkái közül a falu viszonyát bemutató A tardi helyzet (1936) a legjelentősebb, ez keltette a legnagyobb feltűnést, és váltotta ki a legtöbb vitát. 24 esztendős volt ekkor Szabó Zoltán, aki az évtized közepén a Szolgálat és Írás néven tömörülő szociográfiai munkaközösség egyik vezetője lett. A tardi helyzet-et 1938-ban a Cifra nyomorúság társadalomrajza követte, Észak-Magyarország azóta sem megismételt szociografikus feltérképezése. A falukutató írók közötti ellentéteknek, s talán a méltatlan támadásoknak köszönhetően az iskolateremtő Szabó nem írt több faluszociográfiát.[60]
     Szabó Zoltánt Tardon a község egyik tanítója, Rózsa József segítette az anyaggyűjtésben, akit a könyv megjelenése után üldözni kezdtek, még fizetését is megvonták tőle. A fiatal Szabó Zoltán teljes nyíltsággal írt az akkori summásfalu, Tard életéről, annak szegénységéről. Bár azok az állapotok nemcsak Tardot Keresztury Dezső: Nyugat, 1941.; Sőtér István: Magyar Csillag, 1942.; Kodolányi János: Magyar Csillag, 1943.; Ortutay Gyula: Magyar Csillag, 1943. Az író életművének magyarországi kutatója Kenedi János, aki megírta Szabó Zoltán életrajzát is. jellemezték, az érintett korosztály egyes tagjai talán még ma is neheztelnek azért, hogy nyomorukat az író egész ország-világ előtt nyilvánossá tette. Ám a leírtak a kendőzetlen valóságot tükrözték, és a mű által a falu kiemelkedett az ismeretlenségből. Így a Tájházban őrzött tárgyi emlékek mellett ez a könyv őrzi hagyományainkat, s a múltban való gyökereket mondta Czufor József polgármester a Tájház udvarán, 1998-ban az író szobrának avató beszédében.[61]
     Nem száraz szociológia, amit az író hátrahagyott. Indulatos, politikai töltetű, részvéttel teli, s művészi értelemben is mélyebb hitelű bemutatása hazánk robbanással fenyegető, idült társadalmi kórságainak, jogfosztott és kirekesztett rétegeinek. Ezért is lehet őt valóságkutatónak hívni. mondta Gönc Árpád, akkori köztársasági elnök a szobor avatási ünnepségén.[62]
     Szabó 1939 tavaszán a Magyar Nemzet hasábjain heti rendszerességgel indított Szellemi honvédelem elnevezésű rovata talán a lap legolvasottabb része volt. A magyar irodalom egyik legszebb prózaverse tőle származik. A Szerelmes földrajz című mű 1943-ban elnyerte a MTA jutalmát. A könyv megírását az 1940-es franciaországi tartózkodása idején támadt honvágya késztette.[63]
     1945 szeptemberében az új magyar értelmiség Valóság című folyóiratában folytatta 1944-ben abbahagyni kényszerült munkáját. Rövid ideig a Képes Világnál is dolgozott. 1947-ig volt a Valóság, majd a Magyar Közlöny szerkesztője. 1949-ben a Rajk-per idején Párizsba, majd Londonba távozott. 1956-ban onnan tudósított a forradalom külföldi visszhangjáról. A müncheni Látóhatár munkatársa, majd 1960-ban az Új Látóhatár főmunkatársa lett, utóbb a Magyar Könyves Céh szerkesztője, a Szabad Európa Rádió londoni levelezője volt.[64] Kritikus, meg nem alkuvó írásai miatt itthon évtizedeken át hallgatás övezte.
     Fiatalon nősült, első felesége az Operaház tánc-rendezője volt. A második felesége gróf Károlyi Mihály volt köztársasági elnök leánya, Vera. Károlyi Mihály a Magyar Köztársaság párizsi nagykövete volt, és Szabó Zoltán kulturális attasé volt mellette. Harmadik felesége a már hatvanon túl lévő írónak a rá nagyon felnéző huszonéves Zsuzsa volt. Párizsban hunyt el 1984-ben. Három házasságából három gyermeke született. Franciaországban élő, de magyar származású özvegye, Szabó Zsuzsa kezdeményezésére állították fel Tardon az Illyés Gyula által csak Ajtónyitónak nevezett író szobrát 1998. szeptember 26-án.[65] A tardi általános iskola 2000. május 10-én vette fel Szabó Zoltán nevét, özvegye és leánya jelenlétében.[66]
     Szabó Zoltán fontosabb munkái az említetteken felül: A Vaskapun túl (Balkáni útikönyv, 1937), Két pogány közt (1939), Összeomlás (Francia útinapló, 1940), Parasztok (szerk., 1943) és Angliai vázlatkönyv (1946).[67]

58. Kenyeres, 1982. 840.
59. ÉM. 2001. április 29.
60. Szabó Zoltánra: Benedek, 1965. 128., Hegyi, 2001. Darvas József: Gondolat, 1936., 1937.;
61. ÉM. 1998. szept. 28.
62. Déli Hírlap, 1998. szept. 28.
63. Hegyi, 2001. 171175. ill. Déli Hírlap, 1998. szept. 28. ill. HVG, 1998. szept. 19. A Szerelmes földrajz 2000-ben, a millennium sorozatban új kiadásban megjelent.
64. Benedek, 1965. 128. ill. Keresztény, 1998.
65. Hegyi, 2001. 174. ill. Keresztény, 1998., Déli Hírlap, 1998. szept. 28., Faragó, 1998. szept. 26., Déli Hírlap, 1998. okt. 2., ÉM. 1998. szept. 28. és Magyar Gombahírmondó, 1999. dec.
66. Hegyi, 2001. 175.
67. Benedek, 1965. 128.