 |
 |
XVI. A falu egészségügye
A szülésznőktől a háziorvosig
A falusi lakosság évszázadok alatt a generációkon keresztül öröklődő tapasztalati tudás alapján gyógyította magát. Felhasználva ehhez a növény- és állatvilág hasznosnak ítélt anyagait, de sokszor csak a babonás cselekedetektől reméltek gyógyulást. A köhögést például úgy csillapították, hogy fokhagymával vagy pirítós kenyérrel bedörzsölték a beteg mellkasát, amit aztán kendővel letakartak, de számos más népi gyógyítási mód volt ismert Tardon is.[1] A kuruzslókat, a babonákat még az 1930-as években sem vetették meg. A matyó menyecske például a szülés idejét érezve szúnyoghálóval övezte a nyoszolyát. Hite szerint ez megvédte a gonosz rontásától. Persze csak akkor, ha az egyik sarkába bekötött egy marék sót, egy gerezd fokhagymát és egy kevés száraz kenyérhajat. Ha a csecsemő beteg lett, édesanyja kora hajnalban kiment a temetőbe, és kilenc sírról földet hozott. Megfőzte és a földes vízben megfürösztette a gyereket. Közben valamelyik nőrokona is kiment a temetőbe és két apró sírt ásott: egyiket holtnak, másikat elevennek. Az anya azután kivitte a gyereket a temetőbe, és az egyik sír fölé tartotta. Nem tudta melyik sír a holté, melyik az élőé. Ha az élet sírja felé tartotta a babát, a másik asszony elhadarta a varázsigét. Ellenkező esetben egy szót sem szólhatott. Egyetlen asszony sem vállalta volna, hogy becsapja a gonoszt. Ha az anya rosszul választott, hazamentek, készültek a temetésre.[2]A XVIII. század második felében a nagyobb falvakban már működött bába, azaz szülésznő. Alkalmazását mind a világi, mind az egyházi hatóságok kívánatosnak tartották. Az előbbiek elsősorban egészségvédelmi szempontból, az utóbbiak ezen kívül azért is, hogy szükség esetén az életképtelennek látszó csecsemőt azonnal meg tudja keresztelni. Sokáig a falu egyetlen, az egészségügy területén valamelyest járatos személye a bába volt.
A bába felfogadása kezdetben a katolikus eklézsia hatáskörébe tartozott. Ők felügyelték, ellenőrizték tevékenységét, határozták meg bérét. Egyházi funkcionárius volt, aki hivatalát esküvel foglalta el. A kurátor engedélye nélkül a bába a község területét nem hagyhatta el. Ha rövid időre mégis eltávozott, köteles volt előzetesen bejelenteni, hogy kit fog maga helyett helyettesítőnek hátrahagyni. 1746-ban a településnek már volt bábája. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben ezt olvashatjuk: A bába megvan esketve és jól kitanítva a katolicizmusra. 1768-ban ezt jegyezték fel róla: Van itt esküdt és a keresztség kiszolgálására helyesen megtanított bába. Az enélkül meghalt csecsemőket is katolikus szertartással temetik el. A serdültek stóla és karing nélkül kiséri.[3]
Az 1880-as években már a község alkalmazta a bábát.[4]
 |
| A község bábai szabályrendeletének fedőlapja 1909-ből (B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 829. 880/1909.) |
E szerint az állást csak pályázati úton, oklevéllel rendelkező személy tölthette be. Megválasztása életfogytiglanra szólt. A bába hivatalba lépése előtt az 1886. évi XXII. tc. 85 §-ában foglaltak szerint az elöljáróság előtt köteles volt esküt tenni. Járandósága évi 250 korona volt, amit havi részletekben, utólagosan kapott meg. Szülésnél a szülőktől 2 koronát kapott. Szülésen kívüli bábai ténykedéséért 40 fillér, külterületen 80 fillér illette meg. Más községekben, illetve 2 km-en túl a faluban kilométerenként 10 fillér fuvardíj vagy természetbeni fuvar is járt neki. A település belterületén fuvardíjra nem tarthatott igényt. Fertőtlenítőszerek költsége a községi pénztárt terhelték. Volt még 20 korona ún. fapénze, 1 db tehén és sertés legeltetési joga a legelőn, és egy szolgálati lakást is kapott. Ha a szegény szülők az általuk fizetendő összeget nem voltak képesek kifizetni a bábának, akkor azt a település átvállalta.
A szülésznő köteles volt lakására ha azt nem ismerték a lakosok kitenni a bábai cégért, a szegényeket ingyen ellátni, fertőtlenítőeszközöket beszerezni, a bábaeszközöket jó karban tartani, hívásra a szülőkhöz menni, ha szükséges volt orvosi segítség után küldeni, tetsz halott gyermeknél megkezdeni az újraélesztést és rögtön orvosért küldetni, betegágyas asszonyt 8 napon át naponta kétszer meglátogatni, minden szülést 24 órán belül bejelenteni az anyakönyvi hivatalnál, a halott csecsemőt a halottkémnél, ha írni-olvasni tudott a szülésről naplót vezetni, a szoptatásban, dajkaságban lévő csecsemőket havonként felkeresni, egészségügyi állapotukról jelentést tenni az elöljárósághoz. Józan, becsületes életmódot kellett folytatnia, s köteles volt mindenki által illedelmes magaviseletet tanúsítania. Tilos volt a szülő nőt nem bábára bízni, elhagyni, az orvos utasítása, tanácsa nélkül orvosságot rendelni, terhesek, szülő nők titkát másoknak elárulni, betegeket orvosok engedélye nélkül ápolni, sebeket tisztítani, halottakat mosni, öltöztetni, szennyes ruhát mosni, vadat nyúzni, állati belet tisztítani, nyers bőrökkel, húsvágással, húskiméréssel foglalkozni. Ha
 |
| Szoptató tardi asszony 1931-ből (MNM. F. 63938. Ébner Sándor) |
A település 1907-ben elfogadott szabályrendeletéből tudjuk, hogy a bábai szabályrendeletben leírtak, annak elfogadása előtt is gyakorlatban voltak Tardon.[6]
A bába fizetését az 1910-es évek végén a község felemelte, szülésenként 30 koronát, míg természetbeni lakás helyett 1200 korona lakbért kapott. Szentpéteri Jánosné szülésznő ezt az összeget is kevesellte, és 1922-ben kérte annak felemelését. A képviselő-testület elutasította azon felvetését, hogy a szülés után 100 koronát kapjon, de a vármegye a bába kérését jóváhagyta. Indoklásukban kitértek arra, hogy a szabályrendeletben szereplő 30 korona a megélhetést nem biztosította, a kor viszonyainak nem felelt meg.[7]
A bábát sokfelé boszorkánynak is nevezték (vasorrú bába). Ezt maga a bába szó magyarázza, mely szláv származék, és öregasszony, boszorkány jelentéssel bír. Alakjukhoz tapad az a sokféle praktika, eljárás, amit a magyar nyelv együttesen babonának nevez.[8]
A falu népe egészen az 1950-es évekig sokszor kereste meg a községi bábát egészségügyi bajaival, gondjaival, mint az itt élő egyetlen, az egészségügy területén jártas személyt. A bába a II. világháború után is közmegbecsülésnek örvendett a faluban. A szülések levezetése döntő részben még mindig rá hárult.[9]
Rendszeres orvosi ellátás csak a XIX. század második felében, a körorvosi állások megszervezése után alakult ki. Az 1876-ban megalkotott első közegészségügyi törvény megszabta e téren az állam, a megyék és a községek teendőit. A jogszabály meghatározta a lakások, a munkahelyek, az iskolák, a közintézmények egészségügyi minimumát, előírta a járványok megelőzésével és leküzdésével kapcsolatos teendőket. A városokat és a hatezer főnél nagyobb falvakat orvos tartására kötelezte, akiknek a szegény betegeket ingyen kellett gyógyítaniuk. A kisebb községeknek közösen kellett körorvost fogadniuk. Noha a törvény előírásainak csak lassan tudtak érvényt szerezni, az eredmények kétségbe vonhatatlanok.[10]
Tard a járáson belül az Alsóábrányi Közegészségügyi Körhöz tartozott.[11] A körorvos székhelye Alsóábrányban volt. Kezdetben a körorvos körjárata során havonta csak egyszer, majd kéthetente látogatta meg a tardi betegeket falujukban. 1923-tól rövid ideig 1925-ig Tard volt a körorvos székhelye.[12] A legközelebbi gyógyszertár Mezőkövesden volt.[13]
Számos betegséggel kellett megküzdeniük a lakosoknak. 1857-ben például az egyházi anyakönyvek szerint 25 esetben paralyzist, 22 esetben tífuszt jelöl tek meg a halál okául. 1862-ben 102 haláleset közül 80-an paralyzisben és tífuszban haltak meg. 1865-ben majdnem százan pusztultak el tífuszban. 1973ban a kolerajárvány emelte meg (144-re) a halálozások számát. Az 1870. évi halálozási lista szerint a halált okozó betegségek: sorvadás, tbc, vízkór, köszvény, szélütés, pokolvar, sárgaság, gyilkolás és sokan voltak, akiknek a betegségét nem tudták megállapítani. 1880-ban tbc-ben, kelevényben, sínlődésben, vízibetegségben, köhögésben, toroklobban, verességben, himlőben, ideglázban, nehézkorban, végelgyengülésben, mellbajban, torokgyíkban, bélgyulladásban, aszkórban, gyermekágyi lázban, forrólázban haltak el a tardiak. Verekedésnek két áldozata akadt ebben az évben.[14]
A XX. század első évtizedeiben a lakosság egészségügyi állapotában lassú javulás figyelhető meg. A nagy járványos betegségek ideje a XIX. század végén lejárt, a babonás gyógyítás kezdett a régmúltba veszni. Időnként még a XX. században is fel-felütötte a fejét egy-egy kisebb járvány 1913-ban például vörheny, 1919-ben kanyaró gyanús betegségek, 1918-ban spanyolnátha (ami miatt az iskolát is bezárták) okozott riadalmat a faluban , de ezek mérete, kiterjedése nem közelítette meg a korábbi századokban pusztító betegségek erejét.[15] Eltűntek a régi nagy nyári tífusz és vérhas járványok is. Az egészségügy területén azonban óriási volt még a lemaradás. Szabó Zoltán 1936-ban szomorú képet festett a falu közegészségügyi viszonyairól.[16]
A tardiaknál magas volt a halálozási arányszám, amiért az igen nagy csecsemő-, fertőzőbeteg- és tbc-halálozás volt a felelős. 1935-ben még mindig 13-an haltak meg a faluban anélkül, hogy megérték volna az első születésnapjukat. Ugyanakkor négy gyermek született holtan. A faluba kijáró zöldkeresztes Stefánia-nővérek (1928-tól) egy idő óta rendszeresen gondozták, utasításokkal látták el az anyákat, megmutatták, hogyan kell a gyermeket füröszteni, táplálni, a beteg csecsemőket megvizsgálták, ha szükséges volt, gyógyszert adtak nekik. Mégis szaporodtak a kis keresztek a temetőben. A veleszületett gyengeség ritkította a csecsemők sorait. Ebben szerepe volt a szülők egészségtelen életkörülményeinek, a dohos, földes padlójú, nedves szobáknak, az utakon megállt sárnak, pocsolyáknak, a summáséletnek, az alultápláltságnak amelyről oly szemléletes képet festett Szabó Zoltán , egyszóval a tardiak szegénységének, sanyarú sorsának.[17] A falu lakóinak szociális helyzete nehezen tette lehetővé, hogy orvoshoz forduljanak. 1911-ben minden 10 elhalt beteg közül 7-t kezelt orvos, 1934-ben 10 közül csupán 2-t, míg 1933-ban csak 1 beteg fordult orvosi segítségért. Az I. világháború utáni egyik esztendőben 42-en haltak meg Tardon, de orvosi ellátásban egyikük sem részesült.[18]
Különösen rossz helyzetben voltak a tardi summások, ha megbetegedtek. A munkaadó hat hónapi munkaidő alatt 3 beteg napot adott a munkavállalónak, és ha az továbbra is beteg volt sem gyógykezeléséről, sem munkabéréről nem gondoskodott. Számos tardi summásnak betegsége miatt például Fehér vagy Veszprém megyéből kellett hazautaznia 34 gyermekes feleségéhez. Az itthoni gyógykezelés pénz hiányában gyakorlatilag lehetetlen volt, s a család megélhetése is veszélybe került.[19]
Az egészségügyi gondozás következtében csak nagyon lassan javult a helyzet. A csecsemőhalandóság csak az 1950-es évektől szorult vissza. 1957-ben már csak ketten haltak meg egyéves koruk előtt.[20]
Javulást eredményezett a betegek ellátása területén az 1930-as évek végén kialakított egészségház helyisége, ahol továbbra is körorvos rendelt, aki a tardiak mellett az alsóábrányi és a tibolddaróci betegeket próbálta meggyógyítani. Tard a körorvosi kör székhelyközsége lett, ahol dr. Erényi Géza rendelt. Őt a II. világháborúban elvitték munkaszolgálatra, ahonnan csak 1945. június 1-én tért vissza. Távolléte alatt dr. Adorján Imre helyettesítette.[22] 1945. december 1-től az alispán Erényi doktort állásából felmentette, és helyette dr. Uzsoky Norbert századorvost, mint magánorvost nevezte ki a tardi körorvosi kör élére, akinek az úti átalányon felül évi 84 000 pengő volt a bére, amit utólag kapott meg a képviselő-testülettől.[23]
1946-ban gondot okozott, hogy az egészségházat a tardi földmunkások és kisbirtokosok szakszervezete igénybe vette, és azt az elöljáróság felhívására sem hagyta el. A körorvos emiatt nem tudott rendelni és tanácsot adni a betegeknek. A járási jegyző az alispántól kért segítséget, aki 1947-re oldotta meg a vitás ügyet az egészségház visszajuttatásával, miután dr. Uzsoky Norbert kezelő orvos politikai megbízhatóságát igazolta a tardi Nemzeti Bizottság.[24]
Gondot okozott azonban a körorvos szolgálati lakásban való elhelyezése. Az orvost ideiglenesen a csecsemőotthonban helyezték el, amely 3x2 és 3x4 méter belvilágú két helyiségből állt. Az orvos részére utóbb, 1948 februárjában az üresen álló római katolikus tanítói lakást vették igénybe, azt azonban a vármegye nem hagyta jóvá, mert arra a tanító volt jogosult, aki a házba májusban be
 |
| Az orvosi rendelő és a fiókgyógyszertár épülete (Fotó: Kovács Zs.) |
A képviselő-testület 1948. november 12-ei ülésén határozott a körorvosi lakás és rendelő felépítéséről a községháza melletti 620 négyszögölnyi telken. Az alapozáshoz az 50 m3 követ és homokot a falu adta össze, a téglákat a mezőnyárádi állomásról a lakosok szállították az építkezés helyszínére.[27]
Az orvosi rendelő végül 380 000 Ft-os költséggel 1950-re készült el.[28] Az épületet ezt követően először 1960-ban újították fel és látták el várótermét új lócákkal.[29] 1978-ban újabb renováláson esett át az épület, ami mellett 1990ben gyógyszertárat alakítottak ki. Addig a legszükségesebb gyógyszereket a körzeti orvosnál kapták meg a tardiak, vagy be kellett utazniuk Mezőkövesdre.[30]
A tardi önálló körzeti orvosi rendelő orvosa volt: Herédy Dezső (19671975), Dobos Lajos (19751979), Molnár Károly (19791990), Svolik József (19901993) és Keszthelyi Gyula (1993-tól).[31]
A körzeti orvos munkáját két asszisztens segítette. Védőnője az 1950-es évektől van a falunak, akiknek munkáját nehezítette, hogy szolgálati lakásuk nem volt, ami miatt sűrűn váltották egymást.[32]
Javulást eredményezett a közegészségügy területén a terhes asszonyoknak nyújtott tanácsadás bevezetése is. Kezdetben, hogy rászoktassák őket az azokon való részvételre, az állam jóvoltából ingyen cukrot, szappant, csecsemőkelengyét juttattak utalványon a tanácsadáson résztvevőknek. Sokáig csecsemőkelengyét adtak a szegényebb kismamáknak, akik, amikor már nem volt szükségük rá, azt visszaadták. Ha még használható állapotban volt, egy másik csecsemő kapta meg. Idővel ez a juttatás megszűnt, helyette a várandós kismamák párszáz Ft-os utalványt kaptak, amit születendő gyermekükre költhettek. A szövetkezeti boltban ún. komaasszony-csomagot árultak, amiben volt babakrém, hintőpor, selyemszőrű kis kefe, amivel a baba haját taréjba bodorították. Az 1960-as évek végén már szép számban jelentkeztek a tanácsadásra a terhes nők, és azt is természetesnek vették, hogy gyermeküket a járási szülőotthonban hozzák világra, ahová ingyen vitte be őket a mentő és ingyenes volt az ápolás.[33] A helyieknek, ha kórházi ápolásra szorultak, Mezőkövesdre vagy Miskolcra kellett utazniuk.
A rendszerváltás után, 1992-ben az egészségügyben is reform vette kezdetét. Bevezették a kártyarendszert, lehetővé vált a szabad orvosválasztás, majd mód nyílt arra, hogy a háziorvosi munkát az orvosok vállalkozás formájában végezzék.
1945 előtt a falunak nem volt állandó állatorvosa. A mezőkövesdi vagy a mezőkeresztesi állatorvos látta el az orvosi teendőket a faluban.[34] A tardiak 19501964 között dr. Tóth Béla, 19641979 között dr. Rottenstein Ferenc, míg 1979-től dr. Szabon György állatorvoshoz fordulhattak problémáikkal.[35]
1. Hankóczi, 1983. HOM. NA. 4735/8.
2. Szabó, 1986. 90. ill. Élet és Irodalom, 1985. márc. 28. Szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos hiedelmekre lásd részletesen: Fügedi, 1988.
3. FLE. r. sz. 3412. can. vis. 1746. Tard. ill. Kovács, 1998. 108114.
4. B.-A.-Z. M. Lt. B. 819. Főszolgabírói iratok mutatóiból.
5. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 829. 880/1909.
6. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 829. 675/1907.
7. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 819. 4108/1922.
8. BalassaOrtutay, 1979. 572.
9. H. Szabó, 2000. HOM. NA. 6836. A táblázat adatai uo.
10. Fónagy, 2001. 152.
11. Csíkvári, 1939. 154.
12. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 819. 1041/1923. és 5220/1925.
13. Csíkvári, 1939. 154.
14. Szabó, 1986. 8789. A matyók (mezőkövesdiek) életkörülményeinek változásaira, az egészségügyijelzőszámokra lásd: Martos, é. n. 228.
15. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 819. 4315/1913., 2315. és 8933/1919.
16. Szabó, 1986. 8590. és 228235.
17. Szabó, 1986. 4690. ill. Lévay, 1995. 55.
18. Szabó, 1986. 90. és 233.
19. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 2. d.. 1960. évi tanácselnöki beszámoló.
20. ÉM. 1958. máj. 23.
21. Szabó, 1986. 231.
22. B.-A.-Z. M. Lt. XXI. 109. 1793/1945.
23. B.-A.-Z. M. Lt. XXI. 109. 3854/1945.
24. B.-A.-Z. M. Lt. XXI. 109. 495/1946. ill. XVII. 157. 1947. máj. 1.
25. B.-A.-Z. M. Lt. XXI. 109. 2185/1948.
26. B.-A.-Z. M. Lt. XXI. 109. 1226/1949.
27. B.-A.-Z. M. Lt. XXI. 109. 3113/1950
28. B.-A.-Z. M. Lt. XXIII. 975. a. 2. d. 1960. évi tanácselnöki beszámoló.
29. B.-A.-Z.. M. Lt.. XXIII. 975. a. 2/3/1960.
30. TPH. közlése.
31. TPH. közlése.
32. Élet és Irodalom, 1958. márc. 28.
33. Élet és Irodalom, 1958. márc. 28.
34. B.-A.-Z. M. Lt. IV. B. 819. 1580/1920.
35. TPH. közlése.
|
|