XVII. Adalékok Tard néprajzához

XVII. Adalékok Tard néprajzához

     A matyó néprajzi csoport elsősorban viselete és hímzőkultúrája révén ismert. A kutatás Mezőkövesd, Tard és Szentistván településeket tartja matyónak, jóllehet ezek műveltségi összetartozását az újabb vizsgálatok egyre inkább megkérdőjelezik, ugyanakkor rokonságot tárnak fel a Bükkalja falvainak hagyományaival. Tard a három település közül különleges földrajzi fekvéséből adódóan, Mezőkövesd erőteljes hatásai mellett egyéni jellegzetességeket is mutat. Tardra a sajátos motívumkincs, a visszafogottság, a konzervatív népviselet jellemző. A nagyszámú forrás, képanyag, a nyomtatásban megjelent munkák feldolgozása egy önálló kötet megírását indokolná, a helytörténeti monográfiák készítésének gyakori problémája a behatárolt terjedelem , azonban ezt nem tette lehetővé. Munkánk során a népélet vázlatos megismertetése helyett a teljesség igénye nélkül a közérdekűnek ítélt fejezeteket emeltük ki.

A matyók

A matyók életviszonyaira és műveltségére vonatkozó kutatások a magyar etnográfia történetében száz évet meghaladó időre nyúlnak vissza. E kutatások legszembetűnőbb jegye, hogy folyamatosak maradtak, és nemcsak a helyi sajátosságok megragadására és leírására törekedtek, hanem azokat nagyobb összefüggésekbe illesztették. A községek egész hagyományos kultúrájáról képet nyújtva, e kultúrának a környező tájak műveltségével való rokonságát, összefüggéseit is tisztázni igyekeztek.[1]
     Elsősorban viselete és hímzőkultúrája révén ismert a matyó néprajzi csoport, jól lehet mai formájukban műveltségük ezen elemei a XIX. század második felében fejlődtek ki.
     A matyóság integrálódása a XVIIIXIX. század folyamán zajlott le. A kutatás Mezőkövesd, Tard és Szentistván településeket tartja matyónak, bár ezek műveltségi összetartozását az újabb vizsgálatok egyre inkább megkérdőjelezik, és egyre több rokonságot tárnak fel a Bükkalja falvainak hagyományaival.[2] a vélekedés, hogy a matyó nép a palócsághoz tartozik, az 1830-as évek óta jelen van a szakirodalomban. Első rögzítője Kassai József Származtató, s gyökerésző magyar diák szó-könyve.[3]

Idősebb tardi asszonyok 1906-ban
(MNM. F. 7965. Bátky Zsigmond)

Ennek egymást követő kötetei már az 1830-as években párhuzamba állítva, származási összefüggésüket hangsúlyozva említik az északi magyarlakta peremvidék etnográfiai csoportjait. Sunt ex progenie Palotzonum, sicuti Matyones olvassuk a barkókról e mű első kötetében azaz: a palócok nemzetségéből valók éppúgy mint a matyók.[4] Matyó címszó alatt ugyanezt találjuk a munka harmadik kötetében: sunt ex progenie Palotzónum.[5] A szótár negyedik kötete közös cím alá foglal palócot és matyót: Palótz magyar és Matyó magyar, annak ellenére, hogy a két csoport lakóhelyét világosan körülhatárolva különíti el, és nyelvüket más-más hangtani jelenségekkel jellemzi.[6] Erre a műre támaszkodva fogalmazta meg 1864-ben Bovankovics Lajos, Mezőkövesd főjegyzője, Pesty Frigyes helynévtára részére készített vázlatában azt a nézetét, hogy e nép az ős palóczok egyik legközelebb-álló sarjadéka.[7]
     Bővebben fejtette ki ezt a felfogást a néprajzkutató Istvánffy Gyula. Úgy vélte, a matyónak testvére a felső borsodi s a mátravidéki palóc, s a matyóság a Mátra éjszaki és a Bikk-hegység nyugati oldalán letelepült palócságnak egy kiszakadt töredéke.[8]
     Ez a vélemény bizonyos mértékben megalapozott, a matyók palóc mivoltának feltételezését mégis kérdőjelek övezik.[9] A matyók tudatában mindenekelőtt a palócság mint kívülálló, jellegzetes típus él, amelyet sajátosnak ítél, tréfásan, de nem ellenségesen emleget. Istvánffynál olvashatjuk: mit palócz!... nem vagyunk mi palócz, hanem matyó.[10] A palóc tájnyelvnek legszembetűnőbb sajátossága egyes magánhangzóknak a köznyelvitől élesen eltérő fonetikai jellege az álmät-féle ejtés a matyók nyelvében teljesen ismeretlen.[11] Nyelvjárás szempontjából a mezőkövesdi a legjellegzetesebb és ez mutat leginkább rokonságot a palóccal, különösen az erős jésítéssel (gyönnyi-mennyi, ütyi-veri alakok). A másik két falu inkább a magánhangzókat diftongizálja, aminek viszont Kövesden nincs nyoma.[12]
     Ami a mezőkövesdi kultúra palócos jellegzetességeit illeti, ezek elsősorban a női nem életviszonyaival, a ház belső világával, a konyhával, a viselettel és a község szokásvilágával, szellemi életével és annak tárgyi kellékeivel kapcsolatosak.[13] A matyók kultúrájában kielemezhető a palóc lakta területen szerzett hagyomány; illetőleg a török kiűzése után a községbe északról, a palóc területről

1857-es matyó viseletkép
(Közli: Fügedi, 1997. 399.)

visszaköltözöttek és a palóc betelepültek öröksége.[14] Ezek mellett szélesen érvényesülhet egy régebbi, középkori egységes felvidéki kultúra emléke is a matyó hagyományban.[15]
A három matyó falu a néprajzi irodalomban hosszú múltra tekint vissza. Ennek első megfogalmazója egy -y. jelzésű szerző a Napkelet című folyóirat 1857. évi tanulmányában, aki szerint az itteni lakosság Mezőkövesd, Szentistván és Tard népes községekben egy tájszólás-, viselet-, szokás-, jellemvonás tekintetében mintegy különvaló faját képezi a magyar népnek.[16] A három matyó község etnikus összetartozása az idők folyamán a néprajz általánosan vallott nézetévé lett, s csak a második világháború után vetődött fel a kérdés: miben áll, hogyan érvényesül a három falu egysége?[17] A tudományos érdeklődés középpontjában Szabó Zoltán 1936-ban kiadott A tardi helyzet című művéig mindvégig Mezőkövesd maradt, Szentistvánra és Tardra vonatkozóan a kutatás lényegében csak elszórt megjegyzésekre, főként a Mezőkövesdétől eltérő árnyalatok jelzéseire korlátozódott. Így a három község etnikus kapcsolatát igazoló tényanyag lényegében feltáratlan maradt, a három matyó falu koncepciójának indoklása csak általánosságokra támaszkodott. A kutatások befejezetlenek marad323 tak, aminek oka, hogy a tények a három matyó falu elméletét igen hamar cáfolták.[18] Szembeötlő a kutatók fejtegetéseiben a Tarddal kapcsolatos fenntartás.[19] A tardiak már a Napkelet 1857. évi idézett közleménye szerint is a tatárjárásból itt maradt néhány tatár ivadékának mondatnak, és ezt egyrészt soknak kiváló arcvonásai és a falu felett levő Tatárhalomnak nevezett domb látszik támogatni, másrészt a község életviszonyainak a mezőkövesdihez mérten régiesebb alapjellege. Hasonlóan vélekedik monográfiájában Istvánffy Gyula, szorosabban a szellemi kultúrára vonatkoztatva az említett tételt: a tardiak félre eső helyen élvén egyrészt nem olyan `világlátottak', mint például a

Tardiak 1906-ban
(MNM. F. 7964. Bátky Zsigmond)

szentistvániak és kövesdiek, másrészt a matyók legtöbb régi babonás szokását ők őrzötték meg híven napjainkig.[20] Ugyanő idézi a mezőkövesdiek erre utaló megfigyelését, amely szerint a tardiak nem olyan okosak, mint mink vagyunk.[21] Alaposabb vizsgálatok szerint a kövesdi és a tardi életviszonyok nem csupán kulturális szintben tértek el egymástól, hanem műveltségükben is lényegbevágó eltérések mutatkoztak.[22]
A kövesdi felfogás különbséget tett a három falu lakossága közt, s úgy tudta, csak a kövesdi matyó, a tardi tatár, a szentistváni pedig gahó. A kövesdi szemlélet szerint a három falu népét más-más kultúra jellemezte, ezért ennek a kultúrának nem a közös elemeit szokták kiemelni, hanem a lényegesnek ítélt helyi eltéréseket, elsősorban a helyi érdeklődésnek megfelelően a viselet és a népművészet eltérő sajátosságait, a gazdálkodásnak a földrajzi viszonyok következtében jelentkező másféleségét, a kulturális eltéréseket. Mezőkövesd kiváltságos helyzetével magyarázták egyebek közt a község házasodási szokásait jellemző endogámiát is.[23] Ez az elv a három falu kapcsolata szempontjából különös figyelmet érdemel. Mezőkövesden két évszázadon át uralkodó íratlan törvény volt, hogy a kövesdi férfi csak kövesdi leányt vehet feleségül és viszont. Ez a rend az egyházi anyakönyvek tanúsága szerint még az 1950-es években is érvényesült, korábbi időkben ez 100%-os arányban volt jellemző.[24] Hasonló tendencia Szentistvánon és Tardon is jól nyomon követhető, de nem akkora szigorral. E sajátos házasodási rend a helyi hagyományok folytatódásához jelentősen hozzájárult.[25]
A három matyó falu elmélet ellen szól a községek egymástól független birtoktörténete is. Sem Tard, sem Szentistván soha nem tartozott Mezőkövesdhez, sem azzal nem volt egy birtoktest, Szentistván az egri káptalan, Tard a cserépi vár birtoka volt, míg Mezőkövesd a diósgyőri várhoz tartozott.[26] Az eddigi kutatások bizonyítják, hogy a három falu életmódját és műveltségét jellemző közös vonásokat történelmi fejlődés eredményeként értékeljük, mind egymásrautaltságuk, mind gazdasági integrációjuk, közigazgatási, társadalmi, kulturális és vallási kapcsolataik alapján.[27] Magát Mezőkövesdet az erdeihegyi szükségletek hiánya Tard, legelőszükséglete Szentistván felé való összeköttetések ápolására és fejlesztésére késztették; másrészt a szomszédos községekre mint gazdasági, kereskedelmi, közigazgatási központ és az elevenebb szellemi élet fókuszaként saját vonzó hatását érvényesítette.[28] A tipikus jelenségek helyi variánsainak egybefonódását számos néprajzi megfigyelés igazolja mind Mezőkövesd és Szentistván, mind Mezőkövesd és Tard viszonylatában,

Tardi gyermekcsoport 1906-ban
(MNM. F. 7965. Bátky Zsigmond)

míg Szentistván és Tard egymásközti kulturális és életmódbeli kapcsolatai szórványosabbak és lazábbak. Bizonyos fokú művelődésbeli kiegyenlítődés magyarázza a három bükkaljai község kultúrájában megfigyelhető közös elemeket.[29]
     A matyó név a Mátyás keresztnévvel függ össze, annak származéka. Így hozza összefüggésbe a matyók etnikus csoportjának nevét Mátyás királlyal Mezőkövesdet a már idézett első, 1857. évi néprajzi leírás. Nevöket Mátyás királytól vették aki őket, Mezőkövesd lakosait több szabadsággal megajándékozta, sőt egy okmányt részükre Mezőkövesden adott ki és írt alá, ahonnan Mátyás fiai nak a végre Matyóknak neveztettek el később, és nemcsak a kövesdi, hanem a tulajdonságaikat elsajátított két szomszédbeli lakosok is.[30] Ezt a felfogást vallotta és építette tovább Istvánffy Gyula a Millennium idejében írt monográfiájában. A szerző Bovankovics Lajos, mezőkövesdi főjegyző 1865-ben készített összefoglalása alapján részletezi azokat a kiváltságokat, kitüntetéseket, amelyeket a város Mátyás királynak köszönhet. Úgy vélte, ennek következménye lett Mezőkövesden a Mátyás név népszerűsödése.[31] A királyi kegy ennyi jelével elhalmozott város lakossága a jótevő iránti hálából, nagyon hihető, hogy újszülött gyermekeit örömest és minél sűrűbben kereszteltette az általuk ma is kedvelt Mátyás névre, legalább e föltevést látszik megerősíteni a mezőkövesdi plébánián őrzött legrégibb 1676-ból való keresztelési anyakönyv is, ahol még feltűnően sok Mátyás nevű újszülött van bejegyezve. Ennek következménye, hogy a Matyó név lassankint az egész mezőkövesdi népre alkalmaztatott, majd az ethnographiailag egymáshoz tartozó három község lakóit Borsod többi magyar ajkú lakosai e közös elnevezés alá foglalták.[32]
     Az 1920-as években Györffy István a régebbi és az újabb összeírásokban számba vette a Mátyás név előfordulásait. Vizsgálata negatív eredménnyel járt. E név egyéb keresztnevekhez viszonyítva mindig kisebbségben maradt, a XVXVI. század egyes töredékes névlajstromaiban elő sem fordul, először az 1682. évi összeírásban található. 1770-ben a Mátyások száma elérte a 10%ot, de akkor sem volt a legelterjedtebb személynév. Györffy arra is felhívta a figyelmet, hogy Szentistván és Tard népének a matyó néven való emlegetése nem indokolt, mivel sem Mátyás alatt, sem utóbb nem tartoztak Mezőkövesdhez, s lakói csak kivételesen vették igénybe a Mátyás keresztnevet. Györffy szerint a Mátyás királyhoz való kötődést valamely köztük élő literátus ember találta ki és terjesztette el a matyók körében.[33] Megfigyelései szerint a matyó szó a római katolikus vallású népelemek általános gúnyneve volt.[34] A nem katolikus környezetben katolikusokra alkalmazott csúfolódó élű kifejezés lehetett.[35] A Nádudvarról, a Nagykunságból, a Mezőtúrról, valamint a Kiskunságból közölt népnyelvi gyűjtések,[36] a Pesty Frigyes helynévtára részére Tiszakürtről (ma Hejőkürt) begyűjtött kézirat[37] és saját, Karcagon, Dévaványán és Tiszanánán nyert adatai azt a meggyőződést érlelték meg Györffyben, hogy az Alföldön kálvinista vidéken mindenütt pápistát jelölnek, jobban mondva csúfolnak a matyó vagy motyó névvel, mégpedig legtöbbször olyat, aki közéjük beköltözött, vagy akit közéjük betelepítettek.[38] Az a gyanúnk, hogy a matyó gúnynevet a szomszédos kálvinisták ragasztották rá a mezőkövesdiekre s ezekről általánosították azután a szomszédos katolikusokra, akik a kövesdiekkel azonos dialektust beszélik, és viseletük, valamint egyéb néprajzi sajátságuk hozzájuk többé-kevésbé hasonló volt.[39]
     Ezt a feltevést Györffy történeti okokkal is valószínűsíti. A török idők következtében elnéptelenedett Alsó-Borsodban a katolikus községek lélekszáma együttvéve is csak harmadannyi volt, mint magáé Mezőkövesdé, s így érthető, hogy a XVII. század végén az alföldi, tiszántúli és alsó-borsodi kálvinista lakosság szemében a mezőkövesdi nép képviselte a katolikusságot, és előtte a mezőkövesdi matyó és pápista egyet jelentett.[40]

Ónodi Lászlóné Molnár Katalin
kisfiával, Ónodi Balázzsal
1917-ben
(Fotó: Pelyhe Miklósné tulajdona)

Végül magyarázatot keres arra, hogyan lehetséges, hogy a matyó gúnynevet Mezőkövesd, Tard és Szentistván népe magára vállalta. Megfigyelések szerint ugyanis a gúnynév ráragad az emberre, de maga nem gúnyolja önmagát. E falvakban öntudattal viselt név a matyó, amelyet a községek népe bizonyos hetykeséggel, nyomatékkal emleget. Györffy István szerint ennek oka, hogy valamely köztük élő literátus ember kitalálta és elterjesztette, hogy ez a név Mátyás király fiait, híveit jelenti, s miután a matyó név Mátyás királlyal kapcsolatba került, többé nem érezték gúnynévnek, sértő jellege megszűnt, mint népnevet vállalták, sőt büszkék lettek rá.[41]
     A matyó szó katolikus értelemben való előfordulásait irodalmunkban a múlt század hatvanas évei óta kísérhetjük nyomon. Már Arany János 1853ban írt víg legendájának néhány sora is említi a matyó szekeret.[42] Figyelmet érdemel az az 1887. évi adat, amely szerint a matyó szó a Nagykunságon elsődlegesen nem katolikust jelentett, hanem idegen, más vidéki embert. Hasonló értelemben volt használatos a szó Bihar megye egyes alföldi vidékein is. Ez veti fel a gondolatot, elsődlegesen nem etnikus értelme volt-e a matyó szónak,[43] és a kifejezés felekezeti mellékzöngéje másodlagos fejlődés eredménye-e?[44] A matyó szó első fölbukkanásait őrző, már idézett munka, Kassai József Származtató, s gyökerésző magyar-diák szó-könyv című műve egymást követő köteteiben ismételten és azonos értelmezéssel említi a matyókat. Közvetlenül Mezőkövesd vidékéhez a szerzőt nemcsak egri tanulóévei fűzik, hanem az a három esztendő is, amelyet nyugalomba vonulása után Noszvajon, Almásy János uradalmában töltött (18241827). Erről a tájról maga is megemlékezik művében, vidékét közvetlen tapasztalatból is ismeri. Tard nevének magyarázata során erről is szót ejt, mint írja: kopasz határú, nem erdős helység, a mint magam látám.[45] Ezek szerint Kassai adatai nemcsak nyelvtudományi értékük, hanem a szótáríró helyismereti tájékozottsága alapján is figyelmet érdemelnek.[46]
     A matyó szó műve három szócikkében fordul elő, három különböző kötetben, de teljes egyértelműséggel: Barka földbirtok Gömör megyében. Ennek lakóit erről a helyről barkóknak hívják, a palócok nemzetségéből valók, éppúgy mint Mezőkövesd koronavárost lakó matyók. Mind a matyók, mind a barkók római katolikusok. A barkából lesz a barkó, mint az apából apó, az anyából anyó.[47] Matyó a matyó-magyarok Borsod megyében, kiváltképpen Mezőkövesd koronavárosban laknak (mint a barkók Gömör megyében), a palócok nemzetségéből valók. Más magyaroktól a galant szóban mondott betűk, vagyis a g, l, n, t szükségtelen, a közönséges nyelvszokás ellenére való lágyításával különböznek. Az ilyen beszéddel: ütyi, vétyi, Balajtyi, Katyi.[48] Palótz Magyar, és Matyó magyar, a' közönséges magyar nyelvszokás-ellen beszéllő magyarok. A' Palótzok szó húzók, szó nyujtók, és az al szótagot állhatatosan ó-nak, az el szótagot ő-nek mondvánn; A' matyók pedig Borsodbann Mező-Kövesd körül, és az Eger mellékiek szótag lágyítók, fura és nevetséges beszédű emberek. A' Palótzok p. o. így beszéllenek: adj ómat, addide a' bótámot, fő mén, ó fója van a' járomnal. A' matyó pedig így szól: ütyi, vétyi, Balajtyi, Katyi... A' Palótzok a' Mátra hegyébenn, és annak környékébenn laknak Borsod, és Heves vármegyében, s vannak Hont-bann-is; lézengenek Baranyában is a,hol köznép hasonlólag nevezi az ómát, szómát, ó-fát, főmenést's.t. eff.[49]
     Bár Kassai szótárának itt idézett kötetei csak az 1830-as években jelentek meg, művének első fogalmazványai az 1810-es évekre nyúlnak vissza. Adatai

Tardi család 1921-ben
(MNM. F. 27900. Kemény György)

alapján kétségtelennek tekinthető, hogy a felső-magyarországi szóhasználatban műve írása idején már meghatározott néprajzi csoportot jelölt a matyó szó, hasonlóan a barkóhoz és a palóchoz. Kassai a matyó szó etnikus értelemben való használatát, Mezőkövesdre és vidékére való vonatkoztatását félreérthetetlenül és jóval korábban igazolja, mintsem e szó délebbi vidékeken felekezeti, csipkelődő mellékzöngével feltűnik. Az adatok hiánya figyelmeztet, hogy fenntartással kezeljük a matyó név igen régi, esetleg a középkori használatát. Kassai feljegyzései alapján annyit megállapíthattunk, hogy az etnikus értelemben vett matyó szó a XIX. század elejének nyelvhasználatában már általános és ismert, ezért a szó a XVIII. század második felében gyökerezik, keletkezését e korszak viszonyai magyarázzák.[50]
A matyó név kialakulásának története szorosan összefügg azzal a hosszú és szívós küzdelemmel, amelyet Mezőkövesd városa a XVIII. század második felének allodizációs törekvéseivel szemben a Mátyás királytól nyert és Mátyás nevéhez hagyományosan fűzött kiváltságainak érvényben tartásáért folytatott.[51] A matyó név tehát aligha független a sokat emlegetett király nevétől, aki a város népét kiváltságos állapotába juttatta, kiemelt helyzetét későbbi korszakokra biztosította. A diósgyőri koronauradalommal folytatott jogvita pedig a XVIII. század utolsó évtizedeiben a kövesdiek Mátyás-hagyományát különösen időszerűvé tette, s e hagyomány elevenségével alkalmas talajt szolgált a matyók nevének kialakítására.[52] Ugyanazzal a logikával, ahogyan más helyen és a fejlődésnek még korábbi fokán a nagycsalád adta magának vagyonával és földjével együtt a nagy család fejének nevét, mintegy a név varázsa mint védőpajzs alá helyezve azt.[53]

1. Sándor, 1976. 773.
2. Fügedi, 1997. 33. Benne Viga Gyula előszava.
3. Kassai, 1833. 261.
4. Kassai, 1833. 262.
5. Kassai, 1834. 333.
6. Kassai, 1835. 59.
7. Bodgál, 1967. 8384.
8. Sándor, 1976. 775.
9. Herkely, 1939. 128129.
10. Istvánffy, 1897. 131.
11. Imre, 1971. 359.
12. Lukács, 1980. 29.
13. Fügedi, 1980. HOM. NA. 4219.
14. Sárközi, 1976. 782.
15. Sárközi, 1976. 783.
16. y., 1857. 386387.
17. Lukács, 1980. 32.
18. Sándor 1976. 783.
19. Sándor, 1976. 775.
20. Istvánffy, 1896. 6583.
21. Sándor, 1976. 784.
22. Sándor, 1976. 775.
23. Fügedi, 1988. 94.
24. Sándor, 1976.
25. Fügedi, 1988. 95. ill. H. Szabó, 2000. HOM. NA. 6836.
26. Györffy, 1929. 137160.
27. Istvánffy, 1897. 122.
28. Fél, 1976. 1120.
29. Györffy, 1929. 145.
30. y., 1857. 386387.
31. Sándor, 1976. 780.
32. Istvánffy, 1897. 122.
33. Györffy, 1929. 137160.
34. Fél, 1976. 15.
35. Sándor, 1976. 779.
36. Baron, 1879. 234.
37. Korda, 1886. 282.
38. Illésy, 1887. 383.
39. Györffy, 1929. 137160.
40. Fél, 1976. 1120.
41. Györffy, 1929. 137160.
42. Voinovich, 1951. 194196.
43. Györffy, 1929. 137160.
44. Sándor, 1976. 778.
45. Kassai, 1834. 456.
46. Kassai, 1836. 50.
47. Kassai, 1833. 260261.
48. Kassai, 1834. 333.
49. Kassai, 1835. 59.
50. Sándor, 1976. 781.
51. Sárközi, 1975. 6772.
52. Sándor, 1976. 785.
53. László, 1944. 234.