 |
 |
XVII. Adalékok Tard néprajzához
A tardi keresztszemes hímzésű kéksurc
A Bükkalján többféle technikával készített hímzéstípus élt egymás mellett. Készítettek szálvonásos, vagdalásos varrottasokat, elsősorban lepedőket, szálánvarrott öltéssel vászonhímzéseket laposöltéssel. Használtak lánc- és huroköltéssel hímzett önálló típust is.Ez a gazdag hímzőkultúra ugyanakkor az erőteljes, látványos és híres matyó népművészet szomszédságában virágzott. Természetes, hogy ennek hatása is érvényesült a szomszédos falvakban. A bükkaljai hímzések erőteljes és színvonalas szőtteskultúra mellett éltek, rajtuk ezek hatása is kimutatható. Tardon a keresztszemes hímzés megérte a kiszínesedés korát. A vászon alapanyagot a sötétkék klott vagy a kékfestő váltotta fel, a színes pamut hímzőfonalak mellett pedig megjelent a gyapjúszál. Az új színek mellett a piros megtartotta hangsúlyos szerepét. A tardi surc mintája jól tükrözte a keresztszemes hímzések sajátosságait: a geometrikus, zárt mintasorok, az egyszerű motívumok, valamint a színek szabályos váltogatásával jött létre. A kötény díszítményét egy piros láncszemsor alapozta meg. Szervesen tartozott a surc díszítéséhez az a szöveges információ, amely a készítő nevét és a készítés korát örökítette meg.[149]
Tardon valóságos helyi divattá vált, hogy a készítő vagy ajándékozó nevét és az évszámot is belevarrta a vászonneműbe. Mindez a hagyományokat, a népművészetet értékelő és tisztelő utókor számára jó tájékozódási pontot jelent.
A tardi keresztszemes hímzések technikai érdekessége az egyedi öltéstechnika, a virágos keresztszem, amely úgy készült, hogy az egymás melletti keresztszemeket ellenkező irányba öltik, s ezáltal mindig a négy felső öltés találkozik egy pontban. Ezek a mértanias mintacsíkok egymás mellé rendezve a maguk nemes egyszerűségével hatnak a mai napig.[150]
149. Fügedi, 1997. 407.
150. Fügedi, 1997. 408.
|
|