Előző fejezet Következő fejezet

XVII. Adalékok Tard néprajzához

A tardi lakodalom

     A tardiak, mint a legtöbb falu lakói, igen erős sorsközösségben éltek. A régi értékmérő a föld volt. Mindig tudták és sok esetben előre eldöntötték ki kihez való, melyik legénynek melyik lányt kell a lagziban vagy a cuháréban táncoltatni. A lagzi mindig jelentős esemény volt elsősorban a két család és a kiterjedt rokonság életében, de számon tartotta azt az egész falu.
     Azt is tudták előre, hogy ősszel hány lagzi lesz. A lagzit sok egyéb esemény megelőzte. Elsősorban az ismerkedés, amelyre igen jó alkalmak voltak a tardi fonók, de ebbe nem egyszer besegítettek az idősebbek is azzal, hogy kommendáltak, megfogtak valakit aszerint, hogy ki kihez való. A szerelem mellett annak volt jelentősége, hogy ki mennyire termett a munkára, melyik lány milyen munkatárs lesz. A lagzira hosszú ideig készültek, és sokszor nem volt elég rá a család évi jövedelme.[151]
    
Fonó lányok 1961-ben
(MNM. F. 155893. Erdélyi Zoltán)
Tekintettel a nagyszámú vendégseregre, nagy feladat volt a csigacsinálás, amit a szomszédok és a rokonság összejövetelek alkalmával készített.
     A menyasszonyos háznál, a barátnők és a rokonok, a vőlegényes háznál a vőlegény nőrokonai végezték e munkát. Csigakészítésre a nyoszolyólányok hívogattak. A lagzis háznál készítettek több száz levél tésztát, 30­40 fő dolgozott ilyenkor együtt, amolyan kis lagzinak számított ez is. Az asztalokat körbe ülve dolgoztak és énekeltek a lányok és a fiatal-asszonyok, míg az idősebb asszonyok gyúrták, nyújtották és vágták a tésztát. Az asszonyok egy másik része kifőzte, zsírozta és sózta.[152]
     A lagzi előtt már 2­3 héttel készültek; meszeltek, mázoltak, az udvarra homokot hordtak, hogy a gyakori esőzések miatt ne legyen sáros a talaj. Előre elkészítették a nagy ponyvás sátrakat, kijelölték a táncoló helyet, eldöntötték, hogy hol ülnek a bandások, akik a talpalávalót játszották. A lagzis udvar erre alkalmas helyén
Éneklő legények 1928-ban
(MNM. F. 58362. Ébner Sándor)
jelölték ki a konyhát, amelyet ponyvával fedtek be. 3­4 vályogtégla magasságban építették meg a tűzhelyet, melyen, a lagzi napján 8­10 üst levest főztek és ugyanannyi nagy cserépfazékban, szabad tűzön főtt a lagzis káposzta.[153]
     A lagziba szinte az egész falut meghívták, ami a kora délelőtti órákban kezdődött. A vendégek túlnyomó része a vőlegényes háznál gyülekezett, és a bandások megérkezéséig csendes nótázgatás és beszélgetés folyt. A vőlegényes háztól a rezesbanda kíséretében vonultak a menyasszonyos házhoz, a legények kezükben borosüveggel, a kalapjukon rozmaringgal. Mielőtt a vőlegényes háztól elindultak volna, a vőfély búcsút intézet az összesereglett legényekhez. Útközben a legények nótáztak, táncoltak.
     A menyasszonyos kapuba érve a tömeg leállt és megvárta a menyasszony férfi rokonait, akik tele vödör borokkal és findzsákkal kínálgattak, majd betessékelték a vendégeket. Közben a rezesbanda rázendített és az egész menet együtt énekelt.
     Legtöbb esetben a vőfély köszöntőt mondott, mialatt a násznép csendben maradt és várták a násznagy és a házigazda invitáló mondókáját. A menyasszonyos ház egyik legméltóságteljesebb és legszebb eseménye a menyasszony búcsúztatója volt. A menyasszonyt versbe
Lakodalmi étkezés
(MNM. F. 100442. Fél Edit)
foglalt mondókákkal búcsúztatták el szüleitől, majd testvéreitől, rokonaitól és leánypajtásaitól.[154] A polgári esküvő az előző napon megtörtént, így a maga ceremóniájával orgonahang, tömjénfüst, és természetesen a fizetségtől függően, a pap díszes öltözete, s a kántor éneklése közben folyt le az egyházi esküvő. Majd az új párt a pap kezüket stólával átfonva, a templom kijáratáig kísérte.
     A templomból már a vőlegényes, vagyis a lagzis házhoz vezetett útjuk. A vőlegényes házhoz érve több mókás jelenet következett: pl. szalmakötelet fontak keresztül a kapu bejáratánál, az új ember azt átszakítva jelezte, hogy akadályokat leküzdve is házhoz viszi az új asszonyát. Majd az udvarra beérve seprőt dobtak a menyasszony elé és elevenségét, életrevalóságát úgy bírálták el, milyen gyorsan kapta azt fel. A menyasszonyt itt is rigmusos verssel és csókkal köszöntötték, öleléssel fogadták be a vőlegény családtagjai.[155]
     A lagzi további részében a bandások zenéltek, csak csárdást és polkát jártak. A menyasszony a többi lányhoz képest keveset, és csak az újdonsült férj vagy annak közvetlen hozzátartozói társaságában táncolt.
     Jelentős eseménye volt a tardi lagzinak a menyasszonykendő osztogatás. A menyasszony a vőlegény minden rokonát kisebb-nagyobb értékű kendővel ajándékozta meg, ezzel is erősítve az új rokonságot. Persze a kendő osztogatásból nem egyszer vita, sőt olykor harag is származott, ha a menyasszony olcsóbb fejkendővel, vagy kenyérkendővel kedveskedett a rokonnak, mint amilyet az várt.[156]
    
Szolnoki Andrásné
a hérészbottal
(Magyar Távirati Iroda, H. Szabó Sándor
felvétele)
A régi tardi lagziban csak egyszer került sor étkezésre, de ekkor mindenkit megvendégeltek. A vőlegény férfirokonai a már előre összegyűjtött hordókat sorba állították, ez volt az asztal. Minden hordóhoz 5­6 személy állt, miközben megkezdték hordozni az 5­6 literes tálakkal a csigalevest. Ezt Tardon 32-es tálnak is hívták.[157] Ezalatt a szakácsnők egyike, karján egy kosárral, minden asztaltársaságot ellátott a tardi lagziban egységes evőeszközzel, jókora fakanállal. A levest így kanalazták ki, melyből mindenkinek jutott a tálaláskor belekészített főtt húsból. Csak kétfogásos volt a tardi lagzi ebédje. Második fogásként húsos káposztát és hozzá kenyeret szolgáltak fel. Az 1900-as évektől a káposzta után ­ gondolva a gyerekekre ­ főztek tejbekását is. Süteményként 4­6 kg-os menyasszonykalácsot fogyasztottak. Egy-egy literes üveggel bort is letettek a hordókra.[158]
     Közben a nagyházban elöl, a tyükör alatt foglalt helyet az új pár, s köztük a legtöbb tardi lagziból elmaradhatatlan pap.[159] Ehhez az asztalhoz csak kivételes személyek, a vőlegény anyja, apja, valamint a násznagyok ülhettek. Ez a társaság úri ember módjára cintányérból evett. A tardi lagziban első tráncportként a vőlegényes házhoz ajándékot vivő asszonyok majd a lányok és a legények, legutoljára a bandások étkeztek. A hangulat késő délután és az esti órákban érte el tetőfokát. A még kellően ki nem forrott bor hatására, másrészt virtuskodásból gyakoriak voltak a férfiak, de leginkább a legények közötti verekedések. A tardi lagzi nem tartott késő éjszakáig, legtöbbször este 10­11 órakor véget ért, mivel mindig hétköznap volt
Vőfély és menyasszony nyitótánca a
vőlegényes ház udvarán, elöl
karéjozó lányok, hátul asztalnál ülve a
bandások 1949-ben
(MNM. F. 96100. Morvay Péter)
és másnap dolgozni kellett.[160]
     A lagzi befejezését megelőzően jelentős esemény volt még a hérész jövetele. A hérész a menyasszony legközelebbi hozzátartozóiból állott. Egy órával a menyecsketánc előtt, a hérészek a zenészekkel a lányos háznál összekészített stafírungot és a lányos lagzis népet gyertyával átkísérték a vőlegényes házhoz. A hérész botot ­ amely elszáradt csipkefa botra aggatott dió, színes rongydarab és pattogatott kukorica felfűzésével készült ­ a vőlegényes háznál meg kellett venni. Játékos alkudozás kezdődött. Minél szebb volt a hérész bot, annál többet fizettek érte.[161] Ezt követően került sor a menyecsketáncra.[162] Ezután a hérésszel együtt mulatott tovább a lagzis nép a lakodalom végét jelző Rákóczi indulóig, amit Tardon Vak Pali-nak hívtak. A tardi lagzi színes és cifra volt, a legények és a leányok tardi viseletbe öltözve mulattak. Maga a lakodalom gazdag volt. Utána nem egy helyen jókora adósság maradt a család nyakán.[163]

151. Szikszai, 1993. HOM. NA. 6368.
152. Molnár, 1972. 109.
153. Zsedényi­Takács, 1970. HOM. NA. 2382.
154. Molnár, 1972. 110.
155. Joóné, 2002. 40­51.
156. Zsedényi­Takács, 1970. MNM. EA. 16684.
157. Szikszai Imre közlése.
158. Szolnoki Andrásné közlése.
159. Molnár, 1972. 109­121.
160. Joóné, 2002. 40­51.
161. Szikszai Imre közlése.
162. Zsedényi­Takács, 1970. MNM. EA. 16684.
163. Molnár, 1972. 109­121.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet