XVII. Adalékok Tard néprajzához

XVII. Adalékok Tard néprajzához

Hiedelmek

     Tardon fellelhető a katolikus falvakra jellemző hiedelemvilág. Az országosan ismert népszokásokat, mint a betlehemezés, a kántálás, a locsolkodás vagy a kenyérszentelés stb. a községben is megtartották. A falusi életmóddal együtt járó hiedelmeket, a rontó, az engesztelő és az oltalmazó babonákat ismerték és alkalmazták. Hittek a boszorkányban, a táltosban, a garabonciásban, amit Tardon barboncásnak neveztek. Kelés ellen ráolvasást, semer (szemölcs) ellen az ablak izzadságát", tűzvész ellen a kenyér forgatását alkalmazták. Úgy tartották, hogy a villám okozta tüzet csak tejjel lehet eloltani, mivel kék lánggal ég. Ha a lány vagy az asszony szépülni akart, a kora hajnali harmatszedést javasolták neki.
     Mivel a gyermek fontos volt a családok életében, többféle módszert is alkalmaztak megóvására. Ha fájt a szeme, keresztanyja piros szalagot tett a nyakába. Igézéstől úgy védték, hogy tiszta vízbe kilenc darab szenet dobtak, s ebben fürdették meg. Ha ijedős volt a kicsi, ólmot olvasztottak, azt rostán átszűrve a vízbe öntötték, s a megdermedt ólom alakjából következtették ki, hogy mitől fél a gyermek.[170] Ha nem tudott megszólalni, vagyis megnyomta" a boszorkány, seprőt támasztottak az ajtó sarkába. Luca napján nem sütöttek kenyeret, hogy Luca ne dobja be a gyereket a kemencébe. Ha meghűlt vagy köhögött a gyermek, fokhagymás kenyeret dörzsöltek a mellére.[171] Váltott gyereknek hívták a nem életre való csecsemőt. A családban ugyanis fontos volt a munkaerő, így jobbnak tartották, ha a beteges gyermek helyett erős, életképes született.

Húsvéti öntözés 1931-ben
(MNM. F. 63940. Ébner Sándor)

Indulás előtt a ló elé keresztet vetettek. Nagy vihar vagy jégesőkor a baltát élével az ég felé állítva az udvar közepére helyezték, hogy elvágja az esőt, jeget. A jószág megtartására és gyarapodására is sok babonát ismertek. Nagypénteken éjfél után a lovakat a patakhoz vitték, hogy a holló vizibe" megfürösszék őket, mert úgy tartották, ettől lesznek erősek. Ha az aprójószág elbitangolt, ollón megforgatták a rostát, hogy az megmutassa, merre kell keresni. Tisztelték és félték a táltost, akiről azt tartották, hogy foggal születik és akkora ereje van, hogy vihar esetén akár egy ház tetejét is elviszi. Visszaemlékezések szerint a tardi mezőn volt

Húsvéti locsolkodás 1954-ben.
Balról jobbra: Juhász Lajos, Pelyhe Miklós,
Kaló Miklós, Ónodi Margit, Petrik István,
Baranyi József és Koós József
(Fotó: Pelyhe Miklósné tulajdona)

egy nagy fekete karika", amely az éjszaka eltévedt embert megvédte a kísértetektől, boszorkányoktól.[172]
A jeles- és ünnepnapok sokaságát tartották, mely hozzátartozott mindennapjaikhoz, sőt azt ki is egészítette. A születés, a házasság és a temetés rítusait mindenkor fontosnak tartották. Napjainkra a hiedelmek és a babonák elvesztették jelentőségüket, ezért lejegyzésük különös fontossággal bír a jövő nemzedék számára.

Mosás 1937-ben
(MNM. F. 77687. Kerékgyártó Adrienne)

Húsvét előtti készülődés a hagyományőrző csoportnál 1997-ben
(Magyar Távirati Iroda, H. Szabó Sándor felvétele)

170. Fügedi, 1988. 50. Hiedelmekről bővebben uo.
171. Diószegi, 1953. MNM. EA. 6239.
172. Hankóczi, 1983. HOM. NA. 4734.