„Szeretettel üdvözlöm a Tardi Hírek és a honlap olvasóit, Nyitrai Péter egyházkarnagy vagyok Mezőkövesdről.

2016 tavaszán a templom orgonájának felújítása kapcsán találkoztam először az egyházközség képviselőivel és Dr. Linczenbold Levente plébános atyával. A munkálatok ideje alatt – úgy érzem – jó kapcsolat szövődött közöttünk.

Murányi Zoltán kántor úrral több, mint 20 éve ismerjük egymást, vele szintén baráti kapcsolatot ápolunk.

Mindez oda vezetett, hogy tavaly nyáron a plébános úr és az egyházközségi képviselőtestület elnöke fölkértek az énekkar szakmai vezetésére. Én a teendőim sokasága miatt először nem akartam elvállalni. Aztán a közel fél év alatt láttam, hogy ez az egyházközség hogyan él, cselekszik.

Az orgonaépítő pályafutásom során nagyon sok vallási közösséggel volt dolgom Angliától Kárpátaljáig. Voltak nagyon lelkes – életképes egyházközségek, és haldoklók. Higgyék el, sokszor elég a templomba belépni, és annak állapota sokat elárul. Tardon is láthattuk milyen lelkesedéssel szervezik és élik meg ünnepeiket. Az ezüstmise készületei, a templomban elhelyezett, és az Úrnapi virágköltemények, a templom és a plébánia állapota, és sorolhatnám, mind azt jelzik, hogy az egyházközség képes összefogni, áldozatot hozni egyházáért, falujáért. Ez mindenképp példaértékű, amit úgy gondolom megbecsülni és támogatni kell.

Mindezek arra ösztönöztek, hogy végül elvállaltam a feladatot. A párom is besegít, ha csak tud, jön a próbákra, erősíti azt a szólamot, amelyiket szükséges.

Az egész közösség nagy öröme és teljesítménye ez: közel 20 fő tagsággal 2017 januárjában megalakult a tardi egyházközség énekkara: „Vox Vocis” névvel.

A névadó a plébános atya volt. A latin nyelvből vett „vox” szó elsősorban hangot, de szót is jelent. Ezért többféleképpen lehet fordítani: a hang hangja, a szó hangja, a hang szava, a szó szava. Egyházi énekkar lévén a szó alatt Isten szavát, evangéliumot értjük.

A két szóból álló név remekül érzékelteti az énekkar célját és profilját: a musica sacra, vagyis a szent zene művelése, a liturgiában való tevékeny részvétel az elsődleges cél. Persze az intenzív közös munka közben összetartó közösség is kovácsolódik, remélhetően tovább erősítve az egyházközséget.

Az egyházi zene, mint önálló műfaj tartalmában és stílusában eltér az összes többitől. Igényes, művészi, az előadóktól magas felkészültséget, felelősségteljes hozzáállást követelő. Nem könnyű itt megfelelni, nagyon sokat kell tanulni, erőfeszítéseket, áldozatot hozni a tagoknak. A próbákon intenzív munka folyik, ez a tevékenység folyamatos tanulást jelent. A szorgalom meghozza gyümölcsét; gyorsan haladnak, folyamatosan fejlődnek.

Az idén először Virágvasárnap és Nagypénteken szerepelnek a templomban: a Passióban a nép szerepének háromszólamú feldolgozását adják elő.

Ezúton is kérem a tardi híveket, jöjjenek el a templomba és – a liturgián – túlmenően fogadják szeretettel a „Vox Vocis” előadását, sokat dolgoztak érte.

Tagságunk még nem teljes, várjuk sorainkba azokat, akik értelmes és szorgalmas közösségben szívesen énekelnének az Isten dicsőségére és egymás örömére.”