A templom története:

Az Szent Péter és Pál tiszteletére épített Árpád-kori eredetű templom bár a 17. század végén is jó állapotú volt, tönkrement, 1813-ban összedőlt. Még ugyanebben az évben megkezdték az új templom építését, mely 1815-re elkészült. Tetejét zsindellyel borították, tornyának azonban csak az alapjait rakták le. A három harangot az 1742-ben felállított haranglábon helyezték el. 1822-ben a templom belsejét kikövezték és padokat állítottak. Az 1850-es és 70-es években megromlott a templom állapota. A kegyúr ígéretet tett a renoválásra és a harangtorony megépítésére, így a templombelsőt rendbe hozták, kifestették, az ablakokat kicserélték. A toronyépítésre alapítvány jött létre. 1895-ben kezdték a torony alapozását, a megáldására 1895. december 8-án került sor. Az orgonát 1911-ben kijavították, cserélték, a következő években palatető került a templomra és felújították a sekrestyét.

1942-ben Takács István festette meg a templom főoltárképét, mely Szent Péter és Pál apostolokat ábrázolja Jézussal és a Szent Kereszttel. A szentély mennyezetén az utolsó vacsora látható, a hajóban a Kereszttel megdicsőült Jézus angyali seregekkel. A bejárat felett az ácsműhelyben látható Szent József a gyermek Jézussal, de megfigyelhetjük a tardi népviseletbe öltözött Szűz Máriát is.

Maga a templom egyhajós. A mellékoltárt a Szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária tiszteletére emelték. A szentélyben Jézus szíve és Mária szíve szobrok állnak, hátrébb a Pieta (Fájdalmas anya), Szent István, Szent Erzsébet, Szent Antal a kis Jézussal és Szent Teréz. A bejáratnál helyezték el a Lourdes-i barlangot. 

A település határában álló Feszülettől és Mária szobortól szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján minden évben körmenet indul a templomhoz.